Közülük Vincére figyelünk leginkább, aki a bortermelőknek is védőszentje. Csepeg-e, fénylik-e majd, nem mindegy, mindjárt beszélünk is erről. Vincéig azonban rendben meg kell érkeznie és elmúlnia Antal, Piroska, és Ágnes napjának.
Remete Szent Antal a háziállatok védőszentjének számított, amíg meg nem feledkeztek róla. A hozzá kapcsolódó hagyományok Páduai Szent Antal révén éledtek újra, de már emberre is gyógyító erőt tulajdonítva a szentnek.
A bukovinaiak ráolvasó imádsága ugyan inkább horrorisztikus, mint gyógyító hatású, bár ki tudja, beleborzong-e a sokat tapasztalt mai ember, vagy már inkább csak érdeklődéssel böngészi a sorokat, melyek szerint:
„ Elindult Szent Antal hét fiával, hét lányával, hetvenhétféle unokájával, tüzes orbáncos dagadott sebeivel, fene farkasaival, vad oroszlánjaival, hogy (mondjam) Jusztinának gyenge szüvit elszorítom, piros vérit ott megiszom....”.
A topolyaiak ellenben abban hittek, hogy ha három, Antal nevű ember az orbáncos beteg ágyánál elszív egy pipa dohányt, annak a füstjétől a beteg meggyógyul. Feltéve, ha a pipát tűzkővel és taplóval, hétszeri csiholással gyújtották meg.
Piroska szelídebb jövendölésekkel jelentkezik. Ha ezen a napon piros kendőt visel a leány, még abban az évben férjhez megy. Ami pedig az időjárást illeti: „ Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy”.
Ágnes ezzel szemben azt mondja: „Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”, A közeli Tápióságon az Ágnes-köszöntő még ma is dívik: feldíszített fenyőággal mennek a lányos házhoz, Ágnest köszönteni.
Elérkezünk végül 22.-éhez, a számunkra legfontosabb Vincéhez.
Aki közelebbről szeretné megismerni, annak tudnia kell, hogy Vince nemesi származású, hispániai vértanú volt. Vértanúságának eszköze a fejsze, a csákány, az irtókapa. Ezért védőszentjüknek tekintették (főleg a skandináv államokban) részben az ácsok és az erdei favágók is.
Egyes magyarországi német településeken ezen a napon nem dolgoztak, hanem misére mentek. Némely felvidéki és német településeken úgy tartják, hogy Vince napján házasodnak a madarak, ezért nem szabad az erdőbe menni és fát vágni, zajongani.
Közép-európai kultusza - ide került ereklyéi révén - a 11. században terjedt
el, de a szőlővel, borral való kapcsolatára nincs megfelelő magyarázat. Nevének
borral való rokon hangzása – "vinum" - esetleg utalhat erre –
olvastuk a mohácsiak weboldalán, akik igen erősen kötődnek e szenthez. Mindig
is úgy tisztelték, mint aki legyőzi a telet, előkészíti a közelgő tavaszt.
Napjához időjárási regulák is fűződnek: - ha ezen a napon az eresz megcsordul,
és jégcsapok keletkeznek, sok bor lesz,
- ha reggel a kocsi jégen jár, de délután már verebek fürödnek a kocsinyomban,
ugyancsak jó bortermés ígérkezik.
A 19/20. század fordulója táján ezen a napon a pécsi szőlősgazdák megvendégelték egymást a pincében, minekutána vesszőt vágtak – ez volt a vincevessző - vízbe tették és a rügyekből próbálták kikövetkeztetni az év időjárását. Ez máshol is szokásban volt, manapság is tartják, környékünkön is elterjedt.
Némely szőlős vidéken kifejezetten azért metszettek meg néhány tőkét, hogy sok bor legyen abban az esztendőben. A bosnyákok a pécsi Gyükés szőlőhegyen a kápolna miséje után hurkát, disznósajtot (kulent) akasztottak a szőlőkarókra, hogy nagyok legyenek a fürtök. De ezt a mohácsi, szökédi, nagytótfalusi és más helyek szőlősgazdái is megtették, különösen a sokacok – derül ki olvasmányunkból.
Mohácson a karácsony utáni, János napi szentelt borral vagy vízkereszt napján szentelt vízzel Vince napján a szőlőskert széleit, illetve négy sarkát megöntözték. Úgy vélik sok bor lesz, ha ezen a napon esik az eső. Dávod magyar szőlőművesei a szőlő őszi bekapálásakor eldugtak egy üveg bort, majd ezen a napon kiásták és áldomásul megitták.
Mohácson Vince napján mindmáig megtelik a szőlőhegy mulatozókkal. Nemrég felújították azt a szokást is , hogy misét tartanak a szőlőhegyi Jakab-kápolnában, majd ünnepélyes metszés következik és végül mulatozás a pincékben.
A moldvai magyarok azt mondják: „ Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg-csurog, kevés lesz a borod”.
A kopácsi gazdák praktikus hagyománya: Vince napján sok jó bort kell inni, akkor sok és jó lesz a termés is.
A mi Strázsahegyünkön és környékén saját használatú Vince-napi rigmus ugyan még nem született – legalábbis nem tudunk róla – de az itteniek számára is fontosak a Vince-napi vesszővágás hagyományai, így évről - évre a Monor Környéki Strázsa Borrend tagjai résztvevői Bényén ezen jeles ünnepségnek.
Hogy méltányolja-e ezt a bortermelők védőszentje, legkésőbb szüretkor kiderül. de addig is faragjunk Vince-napi rigmust!