Babits Mihály: Szőlőhegy télen

Az egész szőlőhegyet látni most
a hegy húsát most látni meztelen
mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
telt formáját, a gömbölyűt, csinost,

A barna föld emlőjét látni most,
emlőt száradva, dombot nesztelen
hol az áttetsző gyöngygerezd terem,
melyből szűrik a mézízű pirost.

Karók serege bús-meredten áll
arannyal árnyal a ferde sugár
a puszta hanton egy lélek se jár.

December, január, és február -
mikor jön már a tavasz és a nyár?
a fosztott tőke álmodozva vár.