Magyarország vs. Ausztria
Tény 1: a kékfrankos az első számú szőlőfajta Magyarországon, az össz termőterület több mint 10%-án, 7 ezer hektáron van ültetve, a kékszőlő területeink majdnem 40%-át teszi ki.
Tény 2: a blaufränkisch-t Ausztriában a 45 ezer hektárból 2800-on termesztik, ezzel a kék fajták között a második, összességében a negyedik legelterjedtebb.
Tény 3: a világ a fajtát blaufränkisch-ként ismeri, például az angol wikipédia szócikknek is ez a címe.
Sopron vs. Burgenland
Tény 1: hazánkban a kékfrankos legnagyobb területe Sopronban van, a borvidék szőlővel betelepített 1800 hektárából 1140-en (más források szerint 875-ön) termesztik.
Tény 2: a blaufränkisch-t közvetlenül a határ túloldalán, Mittelburgenlandban 1198 hektáron termesztik, ez az ottani szőlőterületek 55%-a.
Tény 3: Sopront előszeretettel nevezzük a kékfrankos fővárosának, Mittelburgenland „Blaufränkischland” neve azonban bejáratottabb a világban. (Jóval kevesebb angolnyelvű „kékfrankos” bejegyzést dob ki a google, mint „blaufränkisch”-t.)
Garger vs. Nador
A kékfrankos fajta eredete a mai napig nem tisztázott egyértelműen. „A fajta egy elmélet szerint egészen a 9. századig, Nagy Károly (768-814) uralkodásáig nyúlik vissza” – olvasható a tavaly kiadott Kékfrankos Borkiválóságok könyvében. A vélekedés alapja, hogy a frank uralkodó (akinek a birodalma Franciaországtól a Duna vonaláig terjedt) egy reformja keretében a fajtákat két csoportra osztotta: az értékesebbnek gondolt „frank”-ra, illetve a birodalom keleti részein elterjedt „hun”-ra. Előbbibe került a kékfrankos. Más magyarázatok a Balkánt illetve Ázsiát (egészen pontosan a Kaszpi-tengert) is beveszik a történetbe, egy 2016-ban publikált német kutatás azonban állítja, a megoldást sokkal közelebb kell keresni. A DNS-vizsgálatuk alapján a kékfrankos a hunszőlő (Gouais blanc, Weisser Heunisch) és a Blaue Zimmettraube véletlenszerű keresztezéséből jött létre. A vizsgálatot végző kutatók emiatt az alsó-stájerországi származást valószínűsítik, mivel mind a hunszőlőnek, mind a Zimettraube-nak Közép-Európában vannak a gyökerei.
Nem képezi vita tárgyát, hogy a fajta az Osztrák-Magyar Monarchiában már jelentős szerepet játszott. 1837-ben írja Johann Burger a Szisztematikus osztályozása és leírása az osztrák szőlőkben előforduló fajtáknak című művében: „Klosterneuburgban Fekete vaskónak, Baden környékén Morvainak, Langenloisban Fekete muskotályosnak – habár semmilyen muskotályíze nincs –, Sopronban pedig Burgundinak hívják.” De horvát neve is ismert: Crna Francovka (fekete frankos) és Moravka. Mindez arra utal, hogy a Monarchia ezen részein szinte mindenhol előfordult.