Teszteltük a Monori CsámBORgó-t

Forrás: palacbuke.hu

Vannak helyek, ahova az ember szívesen tér vissza. Nekem az egyik ilyen Monor, hiszen már többször jártam a “Jégvirágtól borvirágig” elnevezésű forraltbor fesztiválon, és mára hagyománnyá vált, hogy a naptáram első bejegyzéseként is ez az évindító boros rendezvény szerepel. 
Meghívásunkat a KultPincétől kaptuk, mely mára a Monori Pincefalu emblematikus helyévé nőtte ki magát. Találó a szlogen, miszerint a KultPince az a hely, ahol a bor és kultúra találkozik, hiszen kiállításoknak, boresteknek, zenei és kulturális eseményeknek ad teret, ezen felül jelen kezdeményezés is az ő nevükhöz fűződik.

És hogy mi is az a CsámBORgó? Egy olyan interaktív csapatépítő szabadtéri játék, ahol furfangos feladványokon keresztül barangolhatjuk be a pincefalu legérdekesebb részeit. A játék kiinduló pontja a KultPince, ahol kis csomagunkkal felvértezve egy különleges rejtély nyomába eredhetünk, egészen pontosan a csodatévő elixír megtalálására indulhatunk. A kincsvadászathoz egy térkép, négy, különféle feladványokat rejtő boríték és egy token van segítségünkre, mely a megadott helyeken becsekkolva ad további utasítást utunkra nézve. Az expedíció során bejárjuk a Strázsahegy nagy részét, szőlőtőkék és présházak között barangolva, megannyi érdekes feladványt megoldva, míg végül a megszerzett tudásunkkal felvértezve megleljük a kincset.
Mivel mi még csak a béta verziót teszteltük, így szembesülnünk kellett az ezzel járó hiányosságokkal. Többek között olyan prózai nehézségekbe ütköztünk, hogy egy-egy jeladót hosszas, már-már reménytelen keresgélés árán találtunk csak meg, amíg viszont nem csekkol be az ember a megfelelő ponton, a játékban nem lehet továbbmenni. Ezt leszámítva viszont már most remek időtöltésnek bizonyult, számos kellemes és mulatságos percet szerezve kis csapatunknak.

Miután megleltük a kincset (nem lőjük le a poént, mindenki kutassa fel saját maga!), a KultPincében kolbászból és hurkából álló vacsora várt minket, és természetesen megkóstoltunk néhány helyi bort is.

A KultPince 2015-ös Karátjával már a játék alatt megismerkedtünk, hiszen útravalóként vittük magunkkal. Maga a fajta a szürkebarát és a kövidinka kereszteződéséből jött létre, szépen hordozva felmenői alaptulajdonságait. Gyümölcsös és virágos, fűszeres aromavilág jellemzi, pici édességet hordoz magában. Szép kerek bor, hosszú utóízzel, némi cseres lecsengéssel a végén.

A Lukácsy Pince egy kis családi borászat, ahol az édesapa, Lukácsy Görgy és két fia dolgozik együtt, továbbörökítve a generációkon átívelő hagyományokat. 4,5 hektáron folyik a szőlőtermesztés és borkészítés, hogy szép korrekt és remek rajnai rizling, hárslevelű, kékfrankos és zweigelt  kerülhessen a poharainkba.

Első tételünk a 2015-ös Kékfrankos Rosé lett a szortimentből, ami egy igazi nyári itóka. Fiatalos, könnyed és üde, tipikus rozé, ahol az érett bogyós gyümölcsöket remek savak kísérik.

2012-es Rajnai Rizlingjük nagyon fajtajelleges, határozott savakkal bíró bor, ahol a citrusokat a rizlingre oly jellemző petrolosság öleli körbe.

A következő két tétel a Megyeri-Hanti Pincétől került a poharainkba. A borászatot két jó barát vezeti, Megyeri Szabolcs és Hanti Tamás, akiknek gyerekkori álma vált valóra a közös pincével és a másfél hektáros gazdasággal. A szortimentet főként száraz fehér és rozé borok alkotják, cserszegi fűszeres, chardonnay, irsai olivér és rajnai rizling formájában. Emellett a vörösborokat előnyben részesítő borfogyasztók is találhatnak kedvükre valót, hiszen a kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot is megtalálható a repertoárjukban.

Elsőként a 2015-ös Mondandó névre keresztelt cserszegi fűszeresükkel ismerkedtünk meg, mely halvány citrom színnel és intenzív, fehérhúsú barack illatával üdvözölt minket. Ízében az alma veszi át az aromatikát, némi fűszerességgel megspékelve.

Kékfrankos rozéjukkal folytattuk a sort, mely a keresztségben a Csevej nevet kapta. Málna és szamóca násza, üde savakkal, hozzáadott széndioxiddal. Mindezek friss gyümölcsbombává varázsolják a bort, ami így szinte kirobban a pohárból.

Összességében elmondhatjuk, hogy aki szereti a túrákat, a kedves, többszáz éves múltra visszatekintő kis pincéket, a friss levegőt, a jó borokat és ételeket, valamint a remek hangulatot, annak mindenképpen ajánlott a CsámBORgó. Kiváló közösségi program lehet barátoknak vagy csapatépítő tréning munkatársaknak, hogy két órára kiszakadjanak a szürke hétköznapokból, és karnyújtásnyira a fővárostól valami igazán üdítő dologban vegyenek részt.
Köszönjük a képeket az Ihatóbb Magyarországért Egyesületnek és Michal Kiss -nek, akinek a blogján  szintén megtalálhatjátok a monori kalandunkat és még számos remek cikket.