Házilag pálinkát főzni ugyan tilos volt, de minden utcában akadt ezermester, aki mosófazékból, rézcsövekből, ebből-abból képes volt előállítani a szerkezetet, ami aztán az utcai körte- és szilvafákról lepotyogott termésből érlelt cefrét – ami annyi nem volt, hogy főzdébe lehessen vinni, de kidobni is vétek lett volna – pálinkává alakította. A tyúkok meg, bár nagy hidegekben kevesebbet, de mégis csak tojtak annyi tojást, hogy a legszegényebb családoknak is lehessen karácsonyi tojáslikőrje.
Ezek a tojáslikőrök azonban a karácsonyt a legritkább esetben érték meg. Esténként, várakozás közben, mialatt megbeszélték a disznóvágás, a hurka, kolbász, szalonna sorsát, meg hogy honnan lesz karácsonyfa és tüzelő a csikósparheltba, jól esett egy-egy pohárkával elkortyolgatni. Az a generáció, amelynek ez a ráhangolódás mond még valamit - méghozzá nem is keveset, bár élő ember nem akad közülük, aki welcome drinknek nevezné - mindmáig sajnálja, hogy a tojáslikőr kiment a divatból.
Miként a borleves is, ami nélkül nem lehetett igazi a karácsony. Az alapanyagért például ki kellett menni a Strázsahegyre, olykor többször is, hogy a legjobb fehérbort sikerüljön hozzá kiválasztani – ami külön ünnepi programnak számított. Nem nehéz elkészíteni, mégis kezd elfelejtődni, miközben a forralt bor reneszánszát éli. Pedig a borleves is úgy kezdődik, mintha forralt bort készítenénk , csak éppen másképp folytatódik. Tojással, fűszerekkel, habbal, habgaluskával és arra vár, hogy virágkorát élhesse megint. Hiszen olyan hangulat van benne, ami a sűrű, világos, krémszínű italt rendkívülivé teszi. Kiválóan illik például az olyan emlékek közé, amelyek nem csak ízzel, de illatokkal és érzelemkeltő tulajdonságokkal is bírnak. És milyen jó ezeket előhívni, ha sötétebb idők járnak.
A borleves hozzávalói hat személyre: 7 dl fehér bor, 1 – 2 dl víz, 4 db egész tojás, 6 kiskanál kristálycukor, 1 citrom héja, 5 – 6 darabka fahéj, 5-6 db szegfűszeg
A borleves receptje nem szentírás. Ki-ki a saját ízlése szerint adagolhatja hozzá a bort és a vizet, az arány akár azonos is lehet. Felhasználható száraz, félszáraz, félédes vagy édes bor is. A cukor mennyisége a bortól függ: az édesbe kevesebb, a szárazba több cukor kell, de az édes íznek nem szabad dominálnia az italban.
Egy kisebb lábosba vizet öntünk, beletesszük a fűszereket, a citromhéjat és csak néhány percig forraljuk, hogy a fűszerek aromája kioldódjon. A víz színe sárga lesz és erős fűszeres illatot áraszt.
A bort beleöntjük egy nagyobb, legalább kétliteres lábosba. Azért ekkorába, mert a borleves készítés közben erősen habzik, és ha nem elég nagy a lábos, akár kis is futhat. Előbb a kristálycukrot tesszük bele, majd beleszűrjük a fűszeres vizet is. Addig kevergetjük, amíg a cukor feloldódik, majd beleütünk négy egész tojást, és ezt is elkeverjük. Ekkor kezdjük el lassan melegíteni, miközben kézi habverővel folyamatosan verjük a folyadékot. Akkor van készen, amikor kissé besűrűsödik és a felülete felhabosodik.
Mivel ünnepi csemegének számít, ezért ügyeljünk a tálalásra: a legszebb csészéinkben adjuk asztalra. Ha egyszerűbbet szeretnénk, készíthetünk forralt bort is, tetején almaszeletekkel, de a borleves megéri a fáradságot.
Tojáslikőr házilag
5 tojássárgája, 25 dkg porcukor, 2 csomag vaníliás cukor vagy 1 vaníliarúd, 5 dl tej, 2,5 dl tejszín, 2,5 dl alkohol (ez lehet: tiszta szesz, (fehér)rum, vagy vodka is
A tejet és a tejszínt összeöntjük, felforraljuk a vaníliás cukorral - vagy a félbevágott vaníliarúddal - és 10 dkg porcukorral, majd kihűtjük.
A tojások sárgáját kikeverjük a maradék porcukorral, néhány kanállal teszünk hozzá a kihűlt tejből és addig habosítjuk, míg a cukor elolvad. Ekkor hozzáöntjük a kihűlt tejszínes tejet, az egészet egyneművé keverjük, majd az alkoholt is hozzáöntjük. Üvegekbe töltve hűtőbe rakjuk legalább egy napra, de egy hét múlva lesz igazán finom. Ha nem fogy el már az első napon, akkor 1-2 naponta megrázogatjuk az üveget.