A szőlő feketerothadása

A szőlő guignardiás feketerothadása (Guignardia bidwellii) a hazai szőlőültetvények jelentős károsítója. A kórokozó egy pszeudotéciumos gomba, melynek piknídiumos alakja (Phyllosticta ampelicida) is ismert.
A betegség Észak-Amerikában őshonos. Európában 1885-ben Franciaországban észlelték először, Magyarországon 1999-ben, Kecskemét környékén írták le. Habár a szőlő guignardiás feketerothadása a magyarországi borvidékeken igazoltan jelen van, eddig még nem okozott jelentős mértékű gazdasági károkkal járó, országos méretű járványokat. A 2010-es évben azonban súlyos feketerothadás epidémia lépett fel az Északi-középhegység borvidékein, mely nem érkezett váratlanul, hisz 2005 óta évről évre fokozódik a fertőzés mértéke a borvidékeken.

A szőlő feketerothadása
A Guignardia bidwellii előfordulási területén – jellemzően a meleg és nedves területeken – a szőlő egyik legjelentősebb kórokozója. Így a hazánkra kevésbé jellemző szélsőséges időjárási viszonyok kialakulásakor, mint egy jelentősen csapadékos, párás, meleg év a szőlő feketerothadás megjelenésével számolhatunk.
Gazdanövény körébe a különböző Vitis és Parthenocissus fajok tartoznak. A Vitis vinifera a leginkább fogékony, míg a Vitis riparia, a Vitis ruperstris, a Vitis candicans, a Vitis cordifolia csaknem ellenállóak.
A kórokozó a szőlő növekvő zöld részein (levél, hajtás, fürt) mutat tüneteket. A leveleken apró, kerekded vagy kissé szegletes, barnás-vöröses foltok láthatók sötét szegéllyel. A levél színén található foltok szélén fekete, esetenként koncentrikus körökben elhelyezkedő piknídiumok fejlődnek. Egy levélen több folt is kialakulhat. Olykor a levélnyélen is képződhetnek léziók. A hajtásokon sötétebb, ovális, enyhén besüppedő foltok jelennek meg. Rajtuk a szakadozott bőrszövet felületén piknídiumok láthatóak. A kacson is kialakulhatnak léziók. A kórokozó jelentőségét növeli, hogy teljes fürtpusztulást okozhat. Bár a fürt ritkán fertőződik teljes egészében. A bogyókon fakó színű foltok jelennek meg, melyek rövid időn belül megbarnulnak, ráncosodnak, végül megfeketednek és összetöppednek. A töppedt bogyók felületén fekete piknídiumok fejlődnek. A magon nem található piknídium. A fürtkocsányon is képződhetnek apró foltok.
Elsődleges fertőzési források a növényi maradványokban, a foltokban, a töppedt bogyókon áttelelő pszeudotéciumok és piknídiumok. Tavasszal, a fiatal hajtások megjelenésekor aszkospórák és piknokonídiumok szóródnak szét. Csírázásukhoz legalább 6 óra levél- vagy bogyó felület nedvesség kell. A gomba hőoptimuma 25-27 °C. A betegség szétterjedésében a vízcseppekkel terjedő piknokonídiumoknak van szerepe. Szellőzetlen, párás, meleg, nedves körülmények kialakulásakor fokozódik a járványveszély. A szőlő feketerothadás kórokozóra csak a növekedésben lévő növényi részek fogékonyak.
Védekezéskor fontos az alapvető termesztési higiéné betartása. Továbbá az ültetvény szellős kialakítása, a zöldmunkák időben történő elvégzése, valamint a metszés után keletkezett növényi maradványok azonnali megsemmisítése nyújthat védelmet.
A kémiai védekezést több időpontban érdemes megismételni. Javasolt először az erőteljes hajtásnövekedés megindulásakor, majd virágzás előtt és után, végül egy utolsó kezelés 10-14 nap múlva. A szőlő intenzív növekedési időszakában szisztemikus szereket, a bogyók védelmére kontakt hatóanyagú szereket használhatunk.

Forrás: Agronext >>