Hogyan tartható fenn a talaj termékenysége állati eredetű szerves trágya nélkül?

Prof. Dr. Kismányoky Tamás
Először is tisztázzuk a talajtermékenység fogalmát, amely a következő: a talajtermékenység fontos tápanyagokat szolgáltat a növényi növekedéshez, elősegíti a különböző mikrobiális populációk aktivitását, tipikus talajszerkezetet mutat és elősegíti a zavartalan lebontási folyamatokat, leginkább meghatározza a termés nagyságát. A talajtermékenységet az agroökológiai körülmények és a talajtípus alapvetően meghatározza, azonban hogy szinten tartsuk vagy javítsuk a termékenységet, az alkalmazott földművelési rendszert az adottságokhoz kell igazítani.

A hagyományos földművelési rendszerek (XIX. és XX. sz. első fele) a talajtermékenység fenntartását az istállótrágyázásra alapozták Európában, később a specializáció, az iparszerűség, a növényter­mesztési és állattenyésztési ágazatok elkülönülése miatt a tápanyagutánpótlás áthelyeződött a műtrágyázásra. Magyarországon is jelentősen csökkent az állatlétszám és a szerves trágya használata. Jelenleg mintegy 4 millió tonna istállótrágya képződik évente, amelyet 250 ezer ha-on használnak fel. Statisztikailag minden ha 20 évente részesülhet egy átlagos szervestrágyázásban. A szerves trágyák jelentősége nemcsak a tápanyag-visszapótlásban van, hanem a talajképződés előfeltétele és a talajtermékenység záloga, különbséget képez a talajtípusok és az elérhető termésszintek között. A kulcskérdés tehát a talaj szervesanyag-/humusztartalmának biztosítása istállótrágya nélkül, milyen lehetőségek vannak és ezt hogyan lehet megvalósítani. A hazai és nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy állattartás nélkül is biztosítható a talaj szervesanyag-tartalmának megfelelő szintje és a már degradált talajok helyreállítása a vetésforgó, egy és többéves szálastakarmányok, pillangósok, a szalma, szár, levelek, tarlómaradványok, zöldtrágyák, komposztok stb. értelmes felhasználásával. Maga a N műtrágyázás is növeli a gyökértömeget és a fő termék mellett az összes biomassza tömeget. Lényeg, hogy a fő terméken kívüli minden növényi anyagot vissza kell forgatni a talaj körfolyamataiba.

A talaj szerves anyag alatt értjük a talajba integrált élő és holt szerves anyagokat, amit elsődlegesen a talajlakó mikroszervezetek és végül a humusz jelenít meg.

Humusz=talaj szerves anyag (Corg) x 1,724. A talaj humuszállapotának megállapításához gyakorlati szempontból legalább két frakciót kell elkülöníteni, egy inert frakciót, amelyet tartós humusznak is nevezhetünk és a másik frakció a táphumusz. A „tartós humusz” nagyon szoros korrelációban van a talaj agyagtartalmával. Az átalakuló táphumusz mennyisége a talajhasználat során befolyásolható egy bizonyos mértékig (elővetemények, trágyázás, talajművelés és a földhasználat szinte minden momentuma. A humusznak tápanyaghatást, illetve talajjavító hatást tulajdonítunk. Ez utóbbi a vízkapacitás, a szorpciós kapacitás és a szerkezetesség javulásában nyilvánul meg, továbbá javul a tápanyagok felvehetősége, a műtrágyák érvényesülése. A tartós humusz és az agyagtartalom között szoros a kapcsolat (humusz-agyag komplexum), ezért a homok talajok humusztartalma általában kevés.

Mennyi szerves anyagot igényel a talaj, mi az optimálisnak tekinthető felső és alsó határ? Nagyszámú tartamkísérleti és üzemi talajvizsgálat alapján körvonalazható, hogy laza homok talajok esetében 0,5–1,5 H % tekinthető alsó és felső határértéknek, vályog talaj esetében ez 1,5–2,5 H %. Természetesen ezek az értékek talajtípusonként változnak. Mindenesetre a gyakorlatban a talajok humuszállapotának optimális szinten tartása táblánkénti humuszmérleg elkészítését igényli. A határérték alatti talajok szervesanyag-gazdálkodását nagyobb körültekintéssel kell kezelni, mint a határérték felettieket. A humuszmérleg módszer részletesen tartalmaz minden fontosabb paramétert a termesztett növények szerves anyag körforgalomban betöltött szerepéről (mérleg = input – output).

Az elmúlt évtizedekben az intenzív talajhasználat (rendszeres mélyszántás) eredményeképpen megnövekedett a talajok fizikai állapotának romlása, szerkezetromlás, a talaj C (humusz) tartalmának csökkenése, belvizek kialakulása, a műtrágyák érvényesülése, talajsavanyodás, terméscsökkenés. A felsoroltak közül legfontosabb a talajok C-tartalmának csökkenése, amely a többi probléma eredője is. Kísérleteink arra mutatnak rá, hogy szántás esetében a 0–30 cm-es rétegben a humusztartalom 0,4 százalékponttal kisebb, mint a no-tillage rendszerben. A 20 cm-es réteget figyelembe véve a művelés nélküli kezelésekben 15 t/ha humusztöbbletet mértünk.

A talajkímélő művelési rendszerek a talaj fizikai állapotának megóvása, az eróziós károk kivédése és a jelentős energia-megtakarításon túl a talajok humusztartalmának megőrzésében is jelentős szerepet játszanak. Ez szolgálja a talajtermékenység, mint természeti erőforrás hosszú távú fenntarthatóságát, a termőhely produktivitását.

Prof. Dr. Bíró Borbála

A talaj olyan különösen összetett rendszer, ahol számos fizikai-kémiai és biológiai tulajdonságnak az együttes jelenléte (szinergiája) szükséges a termékenység optimális létrejöttéhez. A termékenység a talaj lényegi tulajdonsága. Kifejezi azt a képességet, hogy a talaj a belső, saját élőlényeit (a talaj táplálékháló szervezeteit, az edafont) táplálva, a növényeket és ezzel a talaj felszínén élő szervezeteket (az embert is!) életben tudja tartani, növekedésüket, fejlődésüket biztosítani.

A talaj összetettsége azt jelenti, hogy abban több szinten és több formában is ÉLET van, élő „rend”szer, ökoszisztéma. Általában minél fejlettebb, összetettebb a talajélet, annál termékenyebb a talaj, és dúsabb a felszíni növénytakaró. Több növény több szerves anyagot jelent és ez ismét visszahat a talajélőlények mennyiségére, sokféleségére. A növénymaradványokat a talajállatok (fauna élőlényei), a földigiliszták, csigák, pókok, rovarok stb. kezdik aprózni, morzsolni. A gombák és baktériumok enzimekkel tovább bontják ezeket szervetlen ásványi sókra, elemekre. A mikroorganizmusok kis tápanyagzsákocskák, amiket más lények fogyasztva is növényi tápelemek lesznek. A talajban az a kedvező, ha a lebontási folyamatok levegős (aerob) körülmények között folynak, mert így jön létre szén-dioxid, víz és a növényi felvehető tápelemek. A termésnövelőkhöz sorolt, élő mikrobákat tartalmazó baktériumtrágyák, növény- és talajkondícionáló termékek jó hatása is sok esetben „csak” ez.

Teljes cikk olvasása, agronaplo.hu >>           Talaj menti bajok >>