A tavaszi üde, fakadó hajtások fő pusztítói a szarvasok és az őzek, magasságukból adódóan a kordonos szőlőültetvények, míg a gyümölcsfák koronájának alsó ágak rügyes és hajtásai vannak veszélyben. A vaddisznók a túrásukkal az aljnövényzet tönkretételén keresztül károsítják a szőlőt, de érési időszakban letörik a hajtásokat és egész fürtöket harapnak le.
Érési időszakban nagyon sok esetben a növények sem kapnak elegendő csapadékot, azaz kevés a víz. A növények és a vadak egyaránt szomjaznak, a vadak azonban képesek szomjukat oltani az érő szőlőben és gyümölcsben. Monoron először vettük észre, hogy a hagyományos tőkés művelésű szőlőkben a rókák mellett a kóbor kutyák okoztak jelentős károkat.
Az érési időszakban még itt vannak a seregélyek, amelyek talán tömeges megjelenésük okán a legnagyobb veszélyt jelentik az érő szőlőre és gyümölcsre. A seregélyek intelligens és részben hasznos mindenevők, tavasszal őszig nagy mennyiségben fogyasztanak gerinctelen állatokat, amellyel segítik a gazdákat, de másik oldalról kártevők, az őszi érési időszakban áttérnek a bogyós gyümölcsökre, de főleg a szőlőre. Tömeges megjelenéséből adódóan képes teljes mértékben letarolni a szőlőterületet.
Őzek, szarvasok, vaddisznók elleni védekezés hatékony eszköze a vadkerítés és/vagy villanypásztor alkalmazása. A vadgazdálkodás fontosságát is hangsúlyozni kell, mivel ha a vadak száma arányban van a számukra szükséges élettérrel, így megtalálják élelmüket természetes élőhelyeiken nem feltétlen jönnek ki a mezőgazdasági területekre.
A seregélyek esetében madárijesztők, hangágyúk segíthetnek, de a megfelelően telepített madárháló adhat megbízható megoldást.
