Szent Márton napja, az újbor ünnepe

A Monor Környéki Strázsa Borrend megalakulásától kezdve évről - évre megrendezi a Márton-napi újbor ünnepet és libavacsorát. Ez az az alkalom amikor a helyi és a környékbeli borosgazdák, borászok bemutatják újboraikat. Az egyes borászok szépen feldíszített asztalok mögül kínálják újboraikat és borkorcsolya is található minden asztalon, segítve a kóstoló közönséget. Természetesen a program része a libavacsora, figyelve a hagyományra, miszerint:  

"Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik, aki Márton napján új bort nem iszik, egész évben szomjazik."

Az újbor kóstolás és a libavacsora mellett ünnepélyes keretek között rendszeresen avatnak borrendi tagokat és az estét minden esetben zenés - táncos mulatság zárja

Márton-napi újbor ünnep és libalakoma
Tours-i Szent Márton ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon.

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Márton napja a 40 napos karácsonyi böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.

A Márton-napi lúdvacsora után Márton poharával, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
Forrás: Wikipédia