Emberek a pincefaluban

- „Akinek van itt pincéje, gondoskodjon róla.”  -

Pincetulajdonos barátai hívták fel a figyelmünket arra, hogy Pap Ernő és felesége (Gulyás Gabriella) – két pincét is felújított, rövid időn belül. Nem hivalkodó külsejű és nagyságú, de nagyon patinás épületeket tettek rendbe, a Burgundi soron. Az Orbán térhez közelebbi az 1800-as évek végén épült, vályogból, a másik 1930-40 között, vegyes anyagból. Érdeklődő kérdéseinkre a tulajdonosok – egymást folyamatosan kiegészítve – készségesen válaszoltak.

 Jávorszki György vallotta ezt magáról, amikor minden igényt kielégítően felújított (újjáépített) pincéjében beszélgethettünk vele. Az ott látottak alapján – jóindulatú értelemben – teljesen igazoltnak is érezhettük szavait. Vajon hogy sikerülhetett neki ezt a minden részletében figyelemre méltó, a Pincefalu minőségi értékeit gazdagító épületet létrehoznia?   

A Strázsa-hegy „legédesebb” részén – a Mézes sor sarkán – „volt egyszer, hol nem volt” egy hagyományos pincécske. Ebből mostanra, az utóbbi időszak ottani környékének leglátványosabb változásaként, a szemünk előtt nőtt és terebélyesedett ki egy minden igényt kielégítő, korszerű rendezvényház.

Új gazdája van a Strázsa-hegyi Franci Pincéjének. 

Ezt a tényt sem ismerheti még valószínűleg  Pincefalunk sok érdeklődője, ahogy e változás miértjét, a tulajdonos kilétét és ottani terveit sem. A hirdetésekben vendégváró helyszínként megszokott előző létesítmény a 2023-as Borvidékek Hétvégéjének programjában és térképén már Agócs Pince néven szerepelt, a frissen kövezett Irsai Olivér sor – Mendei úti feljárójához legközelebbi – patinás épületeként.

És ezt kiválóan sikerült megvalósítania. Aki a strázsa-hegyi Kilátót a felső be- illetve lejárójától közelíti meg, láthatja is, hogy a Pincefalu egyik gondosan felújított ékessége született meg ott. De vajon a vecsési Kisállatklinika – évtizedek óta sikeres – vezető orvosa ezt miért pont Monor e frekventált helyszínén hozta létre? A kellemessé tett környezetben erről beszélgettünk dr.Sahin-Tóth Tiborral.

Október 22-ére a Strázsa-hegyre hívott minket a reklám, „TÖK-JÓ – barangolások a Monori  Pincefaluban” mottóval. Volt, akiknek még derengett, hogy egy évtizede volt már ott valami  hasonló, ami az évszak finom, omlós, édes és egészséges sütőtökének sokféle felhasználási  lehetőségéhez kapcsolódott, finomságokkal és a nyitott pincék borkínálati lehetőségeivel.  Akkor „Tökfilkó” csalogatta a kuncsaftokat az Orbán téren, idén a városközpontban óriás  tökökkel díszített traktor. Most sem bánta meg, aki kiment oda szétnézni, és még eddig nem  tapasztalt meglepetéssel is találkozhatott. Szőnyi László – szokatlan módon – saját  festményeit állította ki pincéje elé. Hogyan fogadták ezt tőle, hiszen eddig erről a legtöbben  nem is ismerték. Erről beszélgettünk ott vele.

- Kruchió Lászlóval beszélgettünk, a Lusta Páva megnyitásának ürügyén –

q

Srágli Attilával beszélgettünk

Mindig örömet jelenthet számunkra, ha a Strázsán – jártunkban-keltünkben – egy (és egyre több) pince megújhodásával találkozhatunk. Különösen, ha a megtartva megőrzés szép példájaként, hiszen az épített örökség védelme, korszerű és szakszerű ápolása, kedvenc tájegységünk jövőjének feltétele. 

A Kilátónk felé kanyarodva egy ilyen kis pince közeli külső-belső megújulása után vált igazán szembetűnővé, új melléképületeivel, rendezett telkének gyümölcsfa soraival. Megpróbáltunk utánajárni, hogy ki és hogyan hozta létre mindezt. Először véletlenül lehettünk tanúi annak, hogy a tulajdonos éppen mintaszerű játszó eszközöket ácsolt ott fiával, unokájának. Egy beszélgetésre összejönni vele viszont korántsem volt egyszerű. Srágli Attila ugyanis nagyon elfoglalt ember, aki épületgépészként tele van megrendelésekkel, az energiapánik tömeges eszközkorszerűsítésének időszakában.