Strázsahegyi és monori emlékek
Fekete család és barátai a pince előtt
Emberek a pincefaluban
A pince illata
Sokféle ok leíródott itt már a korábbiakban arra válaszul, hogy akik erősen kötődnek a monori pincehegyhez, miért is teszik. Szóba került a jó társaság, a nagy beszélgetések, az emlékek, a hagyományok, a jó borok, a finom falatok, a hangulat, a mámor és a lelki nyugalom - csak a pince illatáról nem beszélt eddig még senki. Egészen mostanáig. Most azonban Madócs Zoltán három lánya közül a legkisebb, a tizenhárom éves nem csak észrevette, de valahányszor kimegy az édesapjával a pincébe, mindig beleszimatol a levegőbe, és lelkesen közli: „úgy imádom a pince illatát!”
Az igazi pincének neve is van
Legyen neked is pincéd!
A Strázsahegyen itt-ott sokáig lehetett látni a régi divat nyomait, miszerint a hétvégi házuknak a Vár-lak, a Behív- lak, netán a Megspórolta-lak nevet adták a tulajdonosai, s ezt a homlokzaton meg is örökítették – ha még le nem kopott azóta. Nagy ritkán a ház asszonyairól ugyancsak elneveztek épületeket errefelé is, hirdetve, hogy Erzsébet vagy Rózsa ihlette a névadást – aki efölötti örömében vagy büszkeségében talán hajlandó volt megbocsátani a. család férfitagjainak itt megtörtént ballépéseit is.
Hét ember, két ló, nyolc nap – és egy pince
Legyen neked is pincéd!
De még mennyire! - kiált fel válaszul a kérdésre Füri Imre, amellyel azt firtatom, monorinak született-e.
- Már a dédnagyapám is monori volt". Apám is itt született, 1896-ban. Ő szegény még megjárta az első világháborút is. Én meg kései gyerek vagyok, 1943-as. Tizenhat évig mentőztem Monoron, ismerek minden utcát és szögletet. Húsz évig a pálinkafőzdét üzemeltettem, ott is sokan megfordultak, úgyhogy a monori emberek legtöbbjét is ismerem. És azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam magamról.
Majdnem. Ha a strázsahegyi pincét ki nem hagyta volna – jegyzem meg.
A sülteket és réteseket ontó kemence, meg a száz méter mély kút
Legyen neked is pincéd!
Beszélgetésünknek mindjárt a legelején kiderül, hogy Orlik Sándornak 2000.-ben lett pincéje és szőlője a hegyen. Ez annyira hihetetlen, hogy újra meg kell kérdeznem: mikor? De jól hallottam, valóban 17 évvel ezelőtt, és akkor is Czeglédi Györgynek köszönhetően. Orlikéknak ugyanis Monorierdőn volt egy kis nyaralójuk akkoriban, és Orlik Sándor annak a háta mögé szőlőt szeretett volna telepíteni. Felhördült erre a monori hegybíró, hogy „abba a sívó homokba, amikor a régi vincellérház közelében eladó a Bicskei Józsi bácsi szőlője és pincéje?” Eltűnődött erre Orlik Sándor meg a kedves felesége, Erzsike, hogy hát tényleg, és a Strázsa ráadásul még közel is van a monori utcához, ahol laknak.
Nagyanyám gunyhójától” a kőbe zárt időig
Legyen neked is pincéd
Kiss Péternek az út porától, a járművek és az Orbán szobor körüli rendezvények zajától sűrű sövénnyel eltakart hétvégi házáról a jövő-menő idegenek nemigen feltételeznék, hogy milyen remek pincét rejt. Arról nem beszélve, hogy ha nem ragaszkodunk szigorúan a földhivatali nyilvántartás bejegyzéseihez, akkor ez a pince a hegyre vezető út végén a Strázsa itteni, legelső pincéje. Ha mégis ragaszkodnánk, hát jó: ez még Laposhegy, de az itt futó dűlő túloldala már a Strázsa. Meg különben is, Kiss Péter élete legelső pincéjének - amit egy kényszerhelyzetben '81 nyarán eladott - falára is a kettes szám volt följegyezve. A mellette lévő volt az egyes, akkoriban Bokros Karcsi bácsié. Velük kezdődött a pincehegy.
A vendégmarasztaló zsákutca és a női megérzés
Legyen neked is pincéd!
Két évvel ezelőtt éppen most, júliusban lett pincéje az öttagú Rajki családnak a Strázsahegyen. Ha eszembe jutott volna megkérdezni, Rajki László bizonyára a napját is meg tudta volna mondani az adásvételnek, a hegyen pincéhez jutni ugyanis az olyan örömteli események közé számít, amiket az ember szívesen megjegyez. Főleg, ha azt a pincét egy ideje már nagyon akarta. A Rakji családdal pedig éppen így volt. Addig-addig jártak fel a rendezvényekre, vendégként a baráti összejövetelekre, hogy egyre erősödött bennük a kívánság: pincetulajdonosnak lenni a Strázsán.
A hegyen valahogy mindig arra téved valaki
Legyen neked is pincéd!
A monori Magócsi István egyszerre számít régi, és szinte még egészen új pincetulajdonosnak a Strázsahegyen. Ez ugyan feloldhatatlan ellentmondásnak látszik, mégis van rá egyszerű magyarázat, ami ráadásul szorosan összefügg a hegy sorsával.
Köztudomású ugyanis, hogy volt egy választóvonal a pincefalu életében, amikor annak kellett eldőlnie, maradhat-e a szőlők, a pincék, a társasági élet színtere, fejlesztésre érdemes táj a monoriak kedvelt pihenőhelye, vagy az élet szélére sodródottaknak, a leszakadóknak ad lak- és menedékhelyet. Ez utóbbi esetben egyúttal bele kellett volna törődni, hogy a szőlőhegy, mint a kikapcsolódás és szórakozás helye, végleg elveszett.
A pincehegy szenvedélyt és barátokat is teremt
Legyen neked is pincéd!
Amikor a vecsési Sárosi István ellátogatott az etyeki borfesztiválra 2004-ben, még nem sejtette, mekkora fordulat következik be az életében azzal, hogy a pincékben és azok közvetlen környékén zajló élet hangulata úgy magával ragadja, mint a forgószél. Mert valami ilyesmi történt vele, úgyhogy azon helyt el is döntötte: neki is kell egy pince. Persze, nem Etyeken, Vecséshez az túl messze van. Elkezdett érdeklődi barátai, ismerősei közt, ki tud a közelben pincéket, szőlőskerteket, s ekkor bebizonyosodott megint egy régi szólás abszolút igazsága, miszerint a jó bornak is kell a cégér. Hiába állt ugyanis a Strázsahegy a monoriak érdeklődésének középpontjában emberemlékezet óta, ha a szomszédos Vecsésen Sárosi István még csak nem is hallott róla soha.
Csakhogy, miképpen egy másik szólás bölcsen megállapítja: innen szép győzni
Az elegancia oklevéllel is elismert pincéje
Legyen neked is pincéd
Beszélgetésünk elején még nem sejtettem, hogy Kriskó András erdész pincéje egészen más jelentéstartalommal is bír, mint amihez pincék történetével megismerkedve az ember hozzászokott. Borról például csak a legvégén esett szó – igaz, az is egészen figyelemreméltó módon – hordókról, szőlőművelésről, szőlőről, borászkodásról pedig egyáltalán. A szépségről, és e szépség megteremtésének öröméről annál inkább.
