Emberek a pincefaluban
Közös álom – egyéni stílusban
Megyeri - Hanti Pince
Strázsahegyi Borház, Hidegkuti Tibor borász
"Még mindig úton vagyok, nem a hazaérkezésnél."
Se családi borászati hagyománya, se szőlője, se pincéje, se technikai háttere nem volt; mégis meg tudta alkotni saját, díjazott minőségi borát. Gomba-Felsőfarkasdról, Monorierdő Szárazhegyi Borászatának „albérlőjeként”, a monori Strázsahegyi Borház megszervezésén és felvirágoztatásán dolgozik. Maga és felesége élelmiszermérnökként, két tulajdonostársuk pedig szociológusként alkotnak ebben újszerű, szőlőhegyünket is népszerűsítő, fejlesztő, sikeres csapatot. Ezek az izgalmas, érdeklődést keltő tényezők késztettek minket arra, hogy minderről többet tudjunk meg Hidegkuti Tibortól, ennek a kezdeményezésnek a vezetőjétől.
Több pincével egy célért
Régóta úgy tartja a hagyomány, hogy az számít igazi monorinak, akinek pincéje van a Strázsán.
Vannak olyanok, akik kettővel is büszkélkedhetnek. Burján Sándor azonban kivételes rekordernek számít ebből a szempontból. Semmiképp sem mindennapi ugyanis, ha valaki féltucatnyi pincében is érdekelt, egyszerre. Miért tart ennyit szükségesnek? Mi célja lehet ezekkel? Ez keltette fel érdeklődésünket, ezért akartunk megismerkedni vele.
Baldavári Attila aki pince és szőlőtulajdonos egyben
„Ez boldoggá tud tenni: ott eggyé válok a természettel, és ez nagy energiákat ad nekem.”
Baldavári Attila nemrég érkezett a Strázsa Kadarka sorára. Ha olyan új társat köszönthetnek ott, aki jó hatással tud lenni környezetére, másrészt a szőlőjével is igényesen kíván foglalkozni, az dupla örömet jelenthet mind a szőlész-borász közösség, mind a város, e hegy jövőjének biztosítása szempontjából. Álmai megvalósításaként máris olyan elegáns pincét sikerült megvalósítania, ami méltán nevezhető a Strázsa ékének; de másutt is, bárhol büszkélkedhetne vele.
Amikor a pincetulajdonosok ünnepelnek és buliznak
Szívesen veszünk részt a közösség építésében
Meglátni és megszeretni!
Mi lehet a titka a Monori Pincefalunak?
Amíg a régebbi gazdák ragaszkodása e borvidékhez példátlan, addig az idősödő tulajdonosok rendre-másra új, vállalkozó szellemű társaiknak kézről-kézre adják át a Strázsahegyen a stafétabotot.
Mitől ilyen vonzó ez a vidék? A klíma, a szőlő minősége, a táj szépsége, vagy valami más az, ami ide csábít szakértő borászt, vagy éppen laikus, új pincetulajdonost?