Nagyné Kele Mártával több generációs szőlőhegyi örökségéről beszélgettünk
„Édesapám szerelme volt a szőlő és a borkészítés”
Kele János (1917-2003) Monor legendás alakjai közé tartozott. Nem véletlenül olvashatunk róla például a Strázsahegyi anekdoták című kötetben, vagy került megörökítésre – Simorka Sándor festményén – társaival, a Veres pice külső falán. Ha utóbbi idővel halványodott is, az ő emléke máig is élénken él.
*
- Monor
egyik legnagyobb és legszebb szőlőjével rendelkező gazda lánya voltam – kezdte
kérésünkre visszaemlékezését Nagyné Kele Márta –, aki mára, kitartó,református
hittel teli, áldozatos munkájával (diplomaszerzése után is állandó,
felelősségteljes továbbképzéseivel), a gyógypedagógia több ágában ért és ér el
elismerésre méltó eredményeket, körzetünk több helységében is. Négy gyermekét
felnőtté nevelte, de családi hagyományait sem feledte, emlékeit és érzelmeit jó
stílusú prózai és lírai írásaiban is megörökítve.
