Borozós séta a pincefaluban
Kellemes, még mindég őszies időjárás, jó társaság és jó borok a monori pincék mélyéről, kell ennél több?
Emberek a pincefaluban
Kövessük, amit őseink az Alapító Okiratban leírtak.
-- Lukácsy Zoltánnal, a Borrend új nagymesterével beszélgettünk –
Monor történetében évszázadok óta nagy szerepe van a szőlész-borász tevékenységnek.
A 2000 februárjában – Magyarország 25. borlovagrendjeként – megalakult, és a Református Nagytemplomban május 20-án ünnepélyesen felavatott Monor Környéki Strázsa Borrendnek azóta is meghatározó, irányító szerepe volt e hagyományaink folytatásában, továbbfejlődése biztosításában. Borrendünk Nagytanácsa – 2021. szeptember 21-én – elnök nagymesterévé választotta Lukácsy Zoltánt. Vele beszélgettünk ebből az alkalomból.
A szőlő: a szerelmem
- Fecske Andrással beszélgettünk -
Ha más helységből érkezvén vág bele valaki a Strázsán a szőlész-borász tevékenységbe, és ezt az élet más területén már elért sikerei után teszi, tapasztalataink alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy ezt is komolyan gondolja. Ha pedig e szőlőhegy egyik nevezetes pincéjének megvásárlása és felújítása után teszi mindezt, azzal még inkább hozzájárulhat Pincefalunk fejlődéséhez.
Nálam a jelenben nem vész el a múlt
- Hoffmann Józseffel beszélgettünk –
A szőlőművelés és a borkészítés a legősibb és leghagyományosabb emberi tevékenységek közé tartozik. A Strázsa-hegy pincéinek falain is sokan megőrizték ennek emlékeit, pl. az egykori kacor kést, vagy az eredeti lopótököt, a legkülönfélébb muzeális értékű mezőgazdasági eszközökkel együtt.
De a legtöbb helyen ott sorakoznak már a fahordók
mellett a reduktív borkészítés műanyag tartályai is. Pincefalunk mai
jelenségeiről szóló interjúsorozatunkban eddig leginkább a fiatalabb nemzedékek
ottani újító szándékú törekvéseiről írtunk. Megérdemlik a figyelmünket azonban
azok értékes tapasztalatai is, akik – egykori ősi mesterségük után, mai,
hagyományos szőlőművelésükben – idős korukban is példaértékű munkát végeznek. A
79 éves Hoffmann József ezek közé tartozik.
Pincetípusaink változásainak tükrében
Aranyi Botond terveiről beszélgetünk
Kezdetben volt a magán, családi pince, ahová a gazda
gyakran és szívesen beinvitálta azt, akit az útja éppen arra vitt, egy pohárka
kóstolóra, a saját borából. Aztán volt köztük, amelyiknek elterjedt a híre,
hogy ott a kínálgatás közben a tulajdonos a maga verseivel és dalaival is
szórakoztatja a betérőt (pl. az egykori Magócsi pincében), vagy olyan is (a
néhai Kele pincében), ahol még oda járó országos hírű dalénekesekkel is
lehetett találkozni. A járvány idején előfordult, hogy a szaporodó – de csak
ügyeleti időpontokban látogatható – vendégváró pincék az arra sétálóknak
kevésnek bizonyultak. Ma már kimondottan rendezvénypince is van a Strázsán (pl.
a 100 Ft-os). A – Kele pincét megmentő és kibővítve újjá varázsló – KultPince
pedig minden igényt kielégítő, széles körben elismert, profi színvonalú,
hagyományt őrző, de modern rendezvény- és esküvői helyszínné vált.
Czégény Gáborral beszélgettünk, tápióbicskei és bényei szőlőterveiről, meg monori kapcsolatairól
Szőlész borász a szomszédságban
Minden szakma, tevékenység, hobbi szempontjából
hasznos tapasztalatcsere-lehetőség lehet, ha megismerhetjük, hogy más hogyan
csinálja. Különösen, ha azt elméleti és gyakorlati megalapozottsággal és
eredményességgel teszi. Ha pedig környékünk hasonló kihívásai közepette az is
kiderül, hogyan látja Strázsánk helyzetét, különösen hasznos lehet számunkra.
Ezt a kis hegyet meg kellene őrizni!
A strázsa-hegyi pincékről beszélgettünk Seres Attilával
Főterünk, Monor legfőbb jellemzőit felidéző térköveinek ábráin ugyanúgy ott vannak szőlődombunk jelképei, mint legrégebbi pecséteinken, vagy jelenlegi címerünkben is. A 4-es főút körforgalmának díszítése, ugyanúgy arra irányítja a figyelmet, mint vasúti aluljárónk pályázatnyertes gyermekeinek hangulatos falfestménye. Egykor és ma is, sokak szerint:
„Az igazi monorinak pincéje van a Strázsán.” Településünk szinte minden tagjának így vagy úgy, de köze van e becses területhez. Örvendetes, hogy hagyományőrzőink mellett egyre többen – és sokféle módon – jelenéért és jövőjéért is tenni akarnak.
Gombáról indulva – a Villányi Borvidék pincemestereként – a Strázsára is visszalátogat
Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy –alföldi, Strázsa környéki – borvidékünk hobbi szintű családi borászataiból indulva, mára több itteni fiatal olyan diplomát és vezető beosztást szerzett e téren, ami után szakmai tudását már történelmi borvidékeinken (pl.Tokajban vagy Villányban), de a leghíresebb külföldi szőlészetekben is elismeréssel méltatták. Még nagyobb öröm számunkra, hogy mégsem szakadtak el területünktől, széles körű elméleti és gyakorlati tapasztalataikat szívesen osztják meg itthon, szűkebb pátriájukban is. Erről beszélgettünk ezúttalTóth Sándorral.
Nagyné Kele Mártával több generációs szőlőhegyi örökségéről beszélgettünk
„Édesapám szerelme volt a szőlő és a borkészítés”
Kele János (1917-2003) Monor legendás alakjai közé tartozott. Nem véletlenül olvashatunk róla például a Strázsahegyi anekdoták című kötetben, vagy került megörökítésre – Simorka Sándor festményén – társaival, a Veres pice külső falán. Ha utóbbi idővel halványodott is, az ő emléke máig is élénken él.
*
- Monor
egyik legnagyobb és legszebb szőlőjével rendelkező gazda lánya voltam – kezdte
kérésünkre visszaemlékezését Nagyné Kele Márta –, aki mára, kitartó,református
hittel teli, áldozatos munkájával (diplomaszerzése után is állandó,
felelősségteljes továbbképzéseivel), a gyógypedagógia több ágában ért és ér el
elismerésre méltó eredményeket, körzetünk több helységében is. Négy gyermekét
felnőtté nevelte, de családi hagyományait sem feledte, emlékeit és érzelmeit jó
stílusú prózai és lírai írásaiban is megörökítve.
Tolmácsi Miklósra emlékezünk
Tolmácsi Miklós a Monor Környéki Strázsa
Borrend tagja, nótafája és karmestere, a Monor Hegyessy Lions Club aktív
segítője és támogatója, a Monori Pincefalu ikonikus alakjára, igaz barátunkra emlékezünk!
