Emberek a pincefaluban

Baldavári Attila aki pince és szőlőtulajdonos egyben

„Ez boldoggá tud tenni: ott eggyé válok a természettel, és ez nagy energiákat ad nekem.”


Baldavári Attila nemrég érkezett a Strázsa Kadarka sorára. Ha olyan új társat köszönthetnek ott, aki jó hatással tud lenni környezetére, másrészt a szőlőjével is igényesen kíván foglalkozni, az dupla örömet jelenthet mind a szőlész-borász közösség, mind a város, e hegy jövőjének biztosítása szempontjából. Álmai megvalósításaként máris olyan elegáns pincét sikerült megvalósítania, ami méltán nevezhető a Strázsa ékének; de másutt is, bárhol büszkélkedhetne vele.


Baldavári Attila a szőlőjében
tovább

Amikor a pincetulajdonosok ünnepelnek és buliznak


A pincefalu, az ott található pincék és szőlők általában a munka, a szőlővel és a borral történő foglalatosság helyszínei. Azonban pincefalu nem csak Monoron hanem az országban található pincefalvakban, pincesorokban lévő pincék a családi, baráti találkozók helyszínei is. Talán kezdhetjük egy régi képpel is, hogy lássuk, nem most kezdődött!

Magócsi család pincebulija
tovább

Szívesen veszünk részt a közösség építésében

A címben idézett mondatot Veres Ildikó mondta, amikor férjével – Jakab Lászlóval  –   együtt beszélgettünk velük; abból az alkalomból, hogy újdonsült pincetulajdonosok lettek a Strázsán.  Valamennyien érezhetjük, hogy a Strázsa jövője attól függ, hogy lesznek-e (minél nagyobb számban) hasonló fiatalok, akik – fontosnak tartva e térség továbbfejlődését – követik őket.

Jakab-Veres család, Monori Pincefalu
tovább

Meglátni és megszeretni!


Mi lehet a titka a Monori Pincefalunak? 

Amíg a régebbi gazdák ragaszkodása e borvidékhez példátlan, addig az idősödő tulajdonosok rendre-másra új, vállalkozó szellemű társaiknak kézről-kézre adják át a Strázsahegyen a stafétabotot.

Mitől ilyen vonzó ez a vidék? A klíma, a szőlő minősége, a táj szépsége, vagy valami más az, ami ide csábít szakértő borászt, vagy éppen laikus, új  pincetulajdonost? 


Kósa pince a Monori Pincefaluban

tovább

Van egy könyvünk, a Strázsahegyi anekdóták

Monor integrált városközpont-fejlesztése című KMOP-5.2.1/B-09-2f-2010-0013 jelű projekt keretében meghirdetett ”Gyerekek szüreti mulatsága Monoron és Szüreti Sokadalom” témájú és MIVF-1.3/ST-12 kódszámú program megvalósítására kiírt pályázat támogatásban részesített a Monori Lokálpatrióta Egyletet, hogy létrehozza és kiadja a

Strázsahegyi anekdóták, Történetek a Monori Pincefalu életéből c. kiadványt



tovább

A pince illata


Sokféle ok leíródott itt már a korábbiakban arra válaszul, hogy akik erősen kötődnek a monori pincehegyhez, miért is teszik. Szóba került a jó társaság, a nagy beszélgetések, az emlékek, a hagyományok, a jó borok, a finom falatok, a hangulat, a mámor és a lelki nyugalom - csak a pince illatáról nem beszélt eddig még senki. Egészen mostanáig. Most azonban Madócs Zoltán három lánya közül a legkisebb, a tizenhárom éves nem csak észrevette, de valahányszor kimegy az édesapjával a pincébe, mindig beleszimatol a levegőbe, és lelkesen közli: „úgy imádom a pince illatát!”


Legyen neked is pincéd, Madócs család

tovább

Az igazi pincének neve is van

Legyen neked is pincéd!


A Strázsahegyen itt-ott sokáig lehetett látni a régi divat nyomait, miszerint a hétvégi házuknak a Vár-lak, a  Behív- lak, netán a Megspórolta-lak nevet adták a tulajdonosai, s ezt a homlokzaton meg is örökítették – ha még le nem kopott azóta. Nagy ritkán a ház asszonyairól ugyancsak elneveztek épületeket errefelé is, hirdetve, hogy Erzsébet vagy Rózsa ihlette a névadást – aki efölötti örömében vagy büszkeségében talán hajlandó volt megbocsátani a. család férfitagjainak itt megtörtént ballépéseit is.


Mészáros pince, legyen neked is picéd


Az igazi pince azonban az, amelyik az arra méltó tulajdonosának családnevét őrzi  a legtovább, az asszonyok pedig nem otthon várják, hogy megbocsáthassák, ami a hegyen nélkülük esetleg megtörténhetik, hanem nagyon is tevékeny részesei a pincefalu életének. Sok minden más közt erről is beszélgettünk Mészáros Jánossal, a Strázsa borrend kancellárjával.
tovább

Hét ember, két ló, nyolc nap – és egy pince


Legyen neked is pincéd!


De még mennyire! -  kiált fel válaszul a kérdésre Füri Imre, amellyel azt firtatom, monorinak született-e.

- Már a dédnagyapám is monori volt". Apám is itt született, 1896-ban. Ő szegény még megjárta az első világháborút is. Én meg kései gyerek vagyok, 1943-as. Tizenhat évig mentőztem Monoron, ismerek minden utcát és szögletet. Húsz évig a pálinkafőzdét üzemeltettem, ott is sokan megfordultak, úgyhogy a monori emberek legtöbbjét is ismerem. És azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam magamról.

 Majdnem. Ha a strázsahegyi pincét ki nem hagyta volna – jegyzem meg.

legyen neked is Pincéd, Fűri Imre pincéje Monor
tovább

A sülteket és réteseket ontó kemence, meg a száz méter mély kút

Legyen neked is pincéd!


Beszélgetésünknek mindjárt a legelején kiderül, hogy Orlik Sándornak 2000.-ben lett pincéje és szőlője a hegyen. Ez annyira  hihetetlen, hogy újra meg kell kérdeznem: mikor? De jól hallottam, valóban 17 évvel ezelőtt, és akkor is Czeglédi Györgynek köszönhetően. Orlikéknak ugyanis Monorierdőn volt egy kis nyaralójuk akkoriban, és Orlik Sándor annak a háta mögé  szőlőt szeretett volna telepíteni. Felhördült erre a monori hegybíró, hogy „abba a sívó homokba, amikor a régi vincellérház közelében eladó a  Bicskei Józsi bácsi szőlője és pincéje?” Eltűnődött erre Orlik Sándor meg a kedves felesége, Erzsike, hogy hát tényleg, és a Strázsa ráadásul még közel is van a monori utcához, ahol laknak.

Orlik Sándor és kemencéje

tovább
1 2 3 4