- Mik a legfontosabb életrajzi adatai annak, aki ilyen nagy fába merte vágni a fejszéjét?
- Monoron születtem, és rokonságom is ide köt. Már 26 éve tűzoltó vagyok, a repülőtéri tűzoltóság után öt esztendeje már a Fővárosi műveletirányításon dolgozom. (B.G.: ahol kiemelkedő munkájáért májusban is elismerésben részesült). Közben elvégeztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karát. Feleségem is Budapesten dolgozik, a cégbíróságon. Két lányunk van. Neki (előző házasságából) még három gyermeke.
- A szőlészet-borászat iráni érdeklődését talán gyermekkora családi gyakorlata inspirálta?
- Az apai és az anyai nagyszülőknek is volt szőlője Monoron. Először nekik kellett besegíteni – kapálni, kötözni –, aminél gyerekként akkor még minden mást szívesebben végeztünk volna. Édesapám, sajnos, 2011-ben meghalt, és a ránk maradt szőlőt próbáltuk édesanyámmal és nővéremmel művelni. Miután már a miénk lett, késztetést éreztünk arra, hogy minőséget kéne teremteni. Amikor elkészültünk a munkával, jó volt rá visszanézni. Amikor, 2018-ban, először indultam borversenyen, a családi vegyes szőlő (fehér, rozé, siller) boraival, mindhárommal érmes lettem. A metszésben, permetezésben, kötözésben, mindenben ott volt a kezem munkája, ezért értékesebbnek számított nekem a verseny helyezése. Éreztük, hogy jó lenne ott kint tartózkodni. Azért feleségemmel vettünk egy pincét, a Kövidinka soron. Röviddel utána, sikerült egy másikat is, amihez terület is tartozott. Ezután a sors úgy hozta, hogy a szomszédé is a mienk lett. Így lett három kis pincénk, hozzájuk tartozó kis területekkel.
- Mi indokolhatta a családi-, és az első önálló pince után, a többi megszerzését is?
- A kiesőbb, elhanyagoltabb, vágóhídi részen álló, közös családi pince után, szerettem volna a Strázsa központibb részén megvalósítani elképzeléseimet. De amit először ott megvettünk, ahhoz nem volt, présház. Két hét múlva úgy adódott, hogy az Acsádi utcai emelkedő felől megközelíthető Sárosi István pincéje mellett, sikerült egy területtel rendelkezőt megkapni. Ezt tervezzük itt bázisunkká tenni. A terület kialakítása már a végénél jár, ezt követően a pincék épületeit hozzuk rendbe.
Miután már nem tudtuk nézni a szomszéd telek elhanyagoltságát, a beköltözők szemetelő életmódját, inkább vállaltuk a szomszéd terület rendezését is. Így lett itt – egymáshoz közel – három kis pincénk. További kettő megvásárlása pedig még folyamatban van.
- Ezek szerint ezt a zsúfolt, leromlott területet igazán csak egy kézben lehetett rendbe tenni?
- Ez igazolódott, hiszen ezeknek a szinte egymásból nyíló kis pincéknek a kicsiny parcellái mind összeértek. Így nem csoda, hogy eddig is egy tulajdonban voltak. Korántsem pince-, illetve üzleti célú területhalmozásról van tehát szó. Nem érezheti jól magát az, akit lehangoló környezet vesz körbe. Ezeket az értékeket felújítani, rendbe hozni persze sok idő és sok pénz is. De a fő cél: ebből a gubancos helyzetből guszta, szép, rendezett szőlőt összehozni. Ez a Strázsának is sokat jelentene. Kellemesebb legyen ott sétálni, a helyieknek és a vendégeknek, a rendezvények alatt is. És hátha mégmások is kedvet kapnak a környezetük szépítéséhez. Ez a többi tulajdonost is ösztönözheti a környezetük rendezetten tartására.
- Mindehhez viszont a szőlővel is megfelelően kell foglalkozni. Vannak tervei e téren?
- Tudom, hogy a szőlővel és borral való teendőket nem lehet elkapkodni, csak türelemmel lehet dolgozni, sok befolyásoló tényező figyelembe vételével. A rég elhanyagolt terület letakarítása után – földfúróval (másodmagammal) – 378 generosa tövet telepítettem, amit az Ungerbauer szőlőbirtoktól vásároltam, Csongrádról. Ez a fajta: ellenálló, szárazságtűrő, kevés zöldmunkát igénylő szőlőfajta. A szülői szőlőnk egyébként 330 négyszögöl. Később ott is szeretnék telepíteni. Az ott lévő három pásztába kékfrankost, olaszrizlinget és generosát terveztem.
- A várható termés mennyiségét nehéz megjósolni, de szőlő- vagy boreladásra készül?
- Mindenképpen kizárólag borkészítésre, de csak saját
részre; ajándékozásra, kóstolásra, borversenyekre, ismerősöknek, különleges
alkalmakra. Jó volt látni, hogy a vegyes családi bor széptiszta maradt,és
ízlett a kóstolóknak. Jó érzés volt, hogy ízletes bort sikerült készíteni.
Nincs jogosultságom értékesítésre, de örömömre szolgál, ha valakinek adhatok.
Hogy ez a mi borunk, amit igyekszem gondosan elkészíteni és kezelni. A
leglényegesebb, hogy szeretek kint lenni. Jó látni, hogy valami alakul. Mindez
– türelemmel támogató és kitartóan segítő – feleségem
önzetlen közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre. Mikor
kijövök dolgozni, akkor a csend, a levegő, a környék, a szőlő mind olyan, ami
feltölt, az elvégzett munkára jó visszanézni, és jól tudom érezni magam itt.
Ilyenkor pillanatok alatt elrepül az idő. Jó lepihenni a diófa árnyékában. De
ha szolgálatba kell mennem éjszakára, akkor délután mindig le kell pihennem. És
ha még maradt kint munka, akkor nehezen megy a pihenés. Ekkor mindig arra
gondolok, hogy mennyi mindent lehetett és kellett volna még kinn megcsinálni.
- Természetesnek látszik ezek után, hogy a Borrend is érdekelte. Hogy vezetett oda az útja?
Mindig érdekeltek a borrendezvények, borversenyek, és a borrend, ezért szerettem volna tagja lenni. Mészáros János kancellár segített e rend tagjává válni. 2017-ben, a Márton-napi rendezvényen avattak Vincellérré. Majd három nappal az államvizsgám után – 2018. június 9-én –, történt meg a borrendi avatásom. Sokan nem is tudják, hogy ez milyen komoly, minőségvédő vállalkozás. Megtisztelő számomra, hogy beválasztottak a Nagytanácsba is, egy lemondott tag helyére. A Borrend rendezvényeinek lebonyolításában – a Borvidékek Hétvégéjén (bár még nem vendéglátó pincével), a Borversenyen és a Márton-napi újbor kóstolón, stb. - részt szoktam venni.
- A Strázsa-hegyen minek a változása lenne sürgetően fontos? Volna ilyen vágya, jó tanácsa?
- Az az én vágyam, hogy megőrizzünk minden értéket, amit örököltünk az elődeinktől. Sok monori ember mintha szégyellné ezt. De nem tudom, hogy miért. Nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a területek karbantartására. Hogy mindenki a pincéjét tegye rendbe, hogy az épülete és környezete mutasson. Ezzel vonzóbbá tehetjük a pincefalunkat az idelátogatók számára is.
A másik: hogy a beköltöző emberekkel jó lenne valamit kezdeni, az adott lehetőségek között is. Merni kellene – a bírságokkal – nagyobb nyilvánossággal fellépni a szabálytalankodókkal szemben, pl. a szemétszállítás, a tisztálkodás, a szennyvízürítés területén. Az áprilisi nagytakarítás hatásos szokott lenni, de sajnos csak átmenetileg. Sajnos röviddel a takarítás után ismét szembesülhetünk az emberek nemtörődömségével. A strázsa-hegyi mellett még a téglagyári rész is rendben lévőnek tekinthető, de a vágóhídi terület elkeserítő, nagyon lepukkant. Folyik a szennyvíz az úton keresztül, mert nincs hova engedni. Az az idelátogató, aki viszont meg akar győződni a pincefalunk nagyságáról és ezt végig sétálja, az lehet, hogy keserű szájízzel távozik a látottak miatt. Ez önkormányzati szempontból is egy nehéz kérdés, de nem kellene szégyellnünk más pincefalvak (pl. Györköny, Bölcske) bevált tapasztalatait megkérdezni. Biztos tudnának hasznosítható tanácsot adni.
A WC nagyon hiányzik a Strázsa-hegyről. Hogy amikor van egy rendezvény, akkor kulturált körülmények között el tudjon menni az ember, akár gyermeket pelenkázni is. Úgy tudom, hogy erre már vannak kezdeményezések
- Lennének még megvalósítható ötletei a Monori Pincefalu lehetőségeinek kiteljesítésére?
- A monori pincetulajdonosok által legyen olyan kicsinosított a Pincefalu, Hogy oda vágyjanak az emberek kijárni, kikapcsolódni. Ki kellene használni, hogy oda nem kell órák hosszat utazni. Az Orbán teret többször, több programmal is be lehetne népesíteni. Monoron több pince van, mint Bogácson vagy Etyeken. Nekünk megadatott Budapest közelsége. Ezt boros egyesületeinkkel együttműködve kéne a Strázsa-hegy előnyére fordítani. Fontosnak tartom az egyesületeink együttműködését, hogy a Pincefalu érdekeit szem előtt tartva, egy irányba haladjanak. Össze kellene kovácsolni az egészet. Az összefogásnak lenne értelme, hogy az egyesületek támogassák egymást. Talán még egy megbízott önkormányzati felelős is tudna segíteni ebben a Strázsa-hegynek.
- Előzetes elképzelései, majd szerzett tapasztalatai alapján hogy gondolkodik most vállalkozásáról?
- Nekem már az örömet jelent, ha ott kinn szétnézek. Én ott ki tudok kapcsolódni, egy pohár bor nélkül is. Egyébként is kevés bort iszom. Mindezzel együtt abban látom a lényeget, hogy a bor a munka megbecsülése és szeretete. A bornak van múltja, van jelene, van jövője. És ez az egész egy alkotó tevékenység. Ebben benne van az egyénnek a stílusa, személyisége. Évről-évre mindig új dolgokkal szembesül az, aki bort készít. És mindig a legjobbat kell elkészíteni. (Ha viszont valami nem úgy sikerül, mint azt szerette volna, akkor a következőre egy évet várni kell). Fontos, és az a végső cél, hogy mind a készítő, mind a fogyasztó örömét lelje benne.
- Sugárzik minden megfogalmazásából, hogy Ön jól szeretné érezni magát a környezetében, és szeretné, ha más is így érezné ezt.
- Ez lenne jó ebben az egészben, és ez lenne a célja, a feladata a Borrendnek meg a Borútnak is, hogy az embereket kicsalogassa a Strázsára. Mert a monoriak tudnák hozni a plusz embereket, ismerőseiket, a környező helyekről is. És ha meglenne az összefogás, hogy ezt az értéket, amit megkaptunk, a környezetet szépen rendben tudnánk tartani, fel tudnánk virágoztatni; az mindenkinek csak a hasznára válna. Ehhez minden monori lakosnak csak egy csipetnyit kellene tenni. Ezt az összefogást lenne jó látni és ezt lenne jó megmutatni az ide látogatóknak. Remélem lesz mielőbb látható jele, a pincefalu teljes egészében.
Bolcsó Gusztáv
