Szőlőkről

Monori szőlőtelepítők VII.

„​Nekem nem a mennyiség, a minőség a lényeg. Hobbi borász vagyok. Ez a szórakozásom.”

 

Sárosi István Budapesten karosszérialakatos. Vecsésről számazik, de – immár másfél évtizede – aktív tagja az Alsó- Strázsa, illetve az Irsai Olivér dűlő pincetulajdonos közösségének, miközben jogosan választották be az itteni Borrend Nagytanácsába is. Bár főleg könyvből tanulta meg a borkészítés rejtelmeit, de aki megkóstolhatta szűz terméséből készült olaszrizlingjét, az már nem kételkedhet megszerzett szaktudásában.


Szőlőtelepítés a Monori Pincefaluban


tovább

Monori szőlőtelepítők VI.

 „Van miért, van kiért. És a sajátunkat csináljuk. És úgy, ahogyan én szeretném.”

Szabó I. Gyula ismert alakjává vált a Monori Pincefalunak. Augusztustól karácsonyig (a szőlőműveléssel és szürettel kapcsolatos teendők mellett) elsősorban a pálinkafőzés teendői kötik le, de közben szörpöt főz, saját szószokat, leveket készít, vendégekkel foglalkozik, miközben – elnökként – irányítja a Monori Borút Egyesületet, a Jégvirágtól Borvirágig rendezvény fő szervezőjeként. Nem csoda, hogy beszélgetésünkre nem volt könnyű időpontot egyeztetni vele, még a téli időszakban sem.


Szőlőtelepítő Szabó Gyula

tovább

A klímaváltozás miatt teljesen átrendeződik a világ bortérképe

A teljes globális mezőgazdaság jelentős kihívásokkal néz szembe a klímaváltozás miatt, de vannak ágazatok, amelyek különösen nagy bajban lesznek. Ilyen a borászat is, mivel a minőségi borszőlők speciális klimatikus viszonyok között hozzák a rájuk jellemző tulajdonságokat. A melegedés miatt még a legoptimistább forgatókönyvek szerint is teljesen átrendeződik a világ bortérképe a következő pár évtizedben, Magyarország például teljesen vörösborossá változik, cserébe jön a dán rizling és társai. 
Klímaváltozás
tovább

Takarónövényes talajápolás a szőlőben

Napjainkra hazai borvidékeinken is elfogadottá vált, hogy a szőlősorok között valamilyen növénytakarót alkalmazunk, és nem pusztán mechanikai művelést végzünk. Egyre többen ismerik fel – függetlenül attól, hogy bio termesztést végeznek, vagy sem –, hogy az egyoldalú, rendszeres mechanikai talajművelés talajszerkezet-romláshoz, eketalp betegség kialakulásához, eróziós károkhoz vezethet. Ezeken felül, a kizárólagos mechanikai művelés esetén a talajélet kialakulásának/fennmaradásának lehetőségei is nagyon korlátozottak. Az elmúlt évtizedekben kutatóintézetek, egyetemek munkatársai, kísérletező kedvű gazdák is elkezdtek lehetséges módszereket keresni és vizsgálni, amelyek alternatívát nyújthatnak a kémiai gyomirtással kombinált, egyoldalú mechanikai talajműveléssel szemben. A gazdák részéről olykor szkepticizmussal társul a szőlősorközök zöldítésének technológiája, azonban a vélt vagy valós félelmeket egyre inkább felváltja a tájékozódás, a hazai és más tapasztalatok alapján történő alternatív technológiák kipróbálása – szemben az egyoldalú, sok esetben inkább káros mechanikai művelésmóddal szemben.

Talajerózió a szőlőben
tovább

Monori szőlőtelepítők V.

     „Az telepítsen szőlőt, aki ezt szeretetből csinálja. Ez a Strázsán közösséget fog kovácsolni.”


Vásárhelyi Nagy József
fel beszélgettünk picéjében, miután láthattuk telepítésének eredményét is.

- Milyen hagyományai voltak családjában a szőlész-borász tevékenységnek?

- Már ükapám is szőlővel foglalkozott, sokkal nagyobb területen, mint most én. Nagyapám itt lakott az Acsádi utcában. Ő tudta, hogy minden nap meg kell inni két liter folyadékot, ezért fogta a kis korsóját, és naponta feljött a saját pincéjébe. Itt fenn, a Strázsán élte úgymond a társadalmi életét.     Gyerekkorom óta magam is benne vagyok a szőlőművelésben. Budapesten lakom, 1984 óta, de gyakorlatilag mindig jövök, megmaradt a kötődésem. Minden hétvégén segítettem a szülőknek a szőlőben, majd szinte most már naponta. Nekem van is itt egy mini helyem Monoron. És mivel az édesapám (aki egyébként vizet nem is ivott) meghalt, rám maradt ez a kis pince. Úgy gondoltam, hogy felújítjuk, és belé pedig jó bort szeretnék termelni.

Monori szőlőtelepítők


tovább

Monori szőlőtelepítők IV

„Ha kimegyek az ültetvénybe, akkor megnyugszom, és tetszik, ami a végeredmény.”


Figur Gábor harmincéves, nős, két kisfia van. Monoron egy mezőgazdasági cégnél dolgozik, és emellett őstermelőként – bár nagyon kevés szántóföldjén kukoricát, napraforgót, búzát termel – leginkább szőlővel foglalkozik, és a Hegyközség választmányának tagja

Szőlőtelepítés kezdete, kivágás


tovább

Monori Szőlőtelepítők - III.


„Azért Családi Pincészet, mert mindenki benne van.”


Csúzi Lászlóné fogalmazta meg így közös munkájuk lényegét, amikor férjével együtt beszélgettünk a szőlészetükkel kapcsolatos aktuális kérdésekről. Hozzátette, hogy aki nem szereti a szőlőt, annak az csak fáradság. Más, ha csak látja a tőkét, örül annak, hogyha azon a szőlő szép, egészséges. Nem a muszájt érzi. Ez továbbviszi az embert a nehézségeken is. Csúzi László visszaemlékezéseivel hitelesítette mindezt. Felidézte, hogy apja már kisgyerek korában megmutatta neki pl. a metszésmódokat, így – mivel nagy- és dédapja is foglalkozott ezzel – mindenbe szinte belenőtt. Pesti rokonaiknak is volt itt pincéje. A sajátjuk akkor az egykori csőszház mellett volt, ahol mindig volt bor. 


Szőlőtelepítők, Csúzi család

tovább

Monori Szőlőtelepítők - II

„Ez az, ami megmutatja a gazdáját is, hogy milyen ember.”

 

Aranyi Botond ősei már a török korban is jelen voltak Monoron, azóta foglalkoznak szőlővel. Egykor az egyik legrégibb itteni – 1763-ban fúrt – pince is a család tulajdona volt. Botondot először anyai nagyapja vitte ki szombatonként, biciklivel – egészen kiskorában – a szőlőbe, a nagyobb fortélyokat pedig (három fiú testvérének is) apai nagyapja tanította meg ott. Édesapjával – aki a Gazdakör elnöke, és még a szüreti felvonulás főszereplője is – és sógorával ők vitték tovább a hagyományt.

Szőlőtelepítők Monoron, Aranyi család

tovább

Monori Szőlőtelepítők-I.

„ Az út az, hogy szőlőt mindenképpen telepíteni kell.”


Lukácsy Zoltán a Strázsán élen jár családi pincészetük szőlőterületének megújításában és bővítésében. Sokat tanulhatott e téren már a XIX. század óta szőlész-borász közvetlen rokonságától is. Atyai nagyapja – idős Lukácsy Géza – tekintélyes hegyközségi vezető volt, édesapja számos helyi és országos borversenyen jeleskedő, óriási tapasztalattal rendelkező agrármérnök; bátyja kertészmérnök, szőlész, nemzetközileg is elismert, korszerű és sokoldalú elméleti tudással rendelkező egyetemi adjunktus. Zoltán pedig – borász képzettsége mellett – idegenforgalmi közgazdász is. 

Emellett pedig fiatalon beválasztották a Monor Környéki Strázsa Borrend Nagytanácsába is.


Szőlőtelepítők


tovább
1 2 3 4