Szőlőkről, gyümölcsfákról

Móron született

A generosa az ötvenes években született a Móri borvidéken a piros tramini és az ezerjó fajták keresztezéséből Bíró Károly nemesítő munkája nyomán, majd a hibridek a kecskeméti kutatóállomásra kerültek, ahol Kurucz András, 1976 óta pedig Dr. Hajdu Edit vezetésével folytak a kiértéke­lések. Kedvező tulajdonságai alapján a hibridek közül a K.15-ös emelkedett ki, amely 2004-ben kapott állami minősítést generosa néven. Bőtermő, bírja a szélsőséges időjárást, magas cukorfokra képes, bora illatos, íze zamatos, de visszafogott. A szőlőfajta telepítése az utóbbi években kapott nagyobb lendületet, jelenleg 400 hektáron termesztik, főként a Hajós-bajai, a Kunsági és a Móri borvidéken.

Az ernyőművelés elnevezése onnan ered, hogy a tőkeforma alakja leginkább a nyitott esernyőre hasonlít. Az első változatait New York államban dolgozták ki, Concord fajtán.

A tőkék függőleges törzsből és annak végén eredő, leívelt szálvesszőkön kialakult lombozatból állnak. A támrendszer elemei: egy-egy segédhuzalból, kartartó huzal és két huzalpár.

Szőlőskertek, gyümölcsösök termelésében előre nem felmérhető tényező a vadkár. Télen a fiatal telepítések törzsének kérge és koronarendszere van veszélyben.  Tavasszal a fiatal rügyek és hajtások vannak veszélyben, ősszel pedig maga a termés. A károkozás mértéke nyilvánvalóan függ attól, hogy hol van a termőterületünk, van e környezetében olyan  bokros, erdős terület ahonnan a vadak rövid úton elérhetik szőlőterületeket, gyümölcsösöket. Gondot jelentenek az elhagyott földterületek, ahol a vadak legtöbbször zavartalanul dézsmálják a még termő szőlőtőkéket, gyümölcsfákat. Lényegében  a rászokás már itt kezdődik.