„Ez az, ami megmutatja a gazdáját is, hogy milyen ember.”

Aranyi Botond ősei már a török korban is jelen voltak Monoron, azóta foglalkoznak szőlővel. Egykor az egyik legrégibb itteni – 1763-ban fúrt – pince is a család tulajdona volt. Botondot először anyai nagyapja vitte ki szombatonként, biciklivel – egészen kiskorában – a szőlőbe, a nagyobb fortélyokat pedig (három fiú testvérének is) apai nagyapja tanította meg ott. Édesapjával – aki a Gazdakör elnöke, és még a szüreti felvonulás főszereplője is – és sógorával ők vitték tovább a hagyományt.

„ Az út az, hogy szőlőt mindenképpen telepíteni kell.”

Lukácsy Zoltán a Strázsán élen jár családi pincészetük szőlőterületének megújításában és bővítésében. Sokat tanulhatott e téren már a XIX. század óta szőlész-borász közvetlen rokonságától is. Atyai nagyapja – idős Lukácsy Géza – tekintélyes hegyközségi vezető volt, édesapja számos helyi és országos borversenyen jeleskedő, óriási tapasztalattal rendelkező agrármérnök; bátyja kertészmérnök, szőlész, nemzetközileg is elismert, korszerű és sokoldalú elméleti tudással rendelkező egyetemi adjunktus. Zoltán pedig – borász képzettsége mellett – idegenforgalmi közgazdász is. 

Emellett pedig fiatalon beválasztották a Monor Környéki Strázsa Borrend Nagytanácsába is.

Van ok az aggodalomra

Tokaji kísérletek