Monori Szőlőtelepítők - III.
„Azért Családi Pincészet, mert mindenki benne van.”
Csúzi Lászlóné fogalmazta meg így közös munkájuk lényegét, amikor férjével együtt beszélgettünk a szőlészetükkel kapcsolatos aktuális kérdésekről. Hozzátette, hogy aki nem szereti a szőlőt, annak az csak fáradság. Más, ha csak látja a tőkét, örül annak, hogyha azon a szőlő szép, egészséges. Nem a muszájt érzi. Ez továbbviszi az embert a nehézségeken is. Csúzi László visszaemlékezéseivel hitelesítette mindezt. Felidézte, hogy apja már kisgyerek korában megmutatta neki pl. a metszésmódokat, így – mivel nagy- és dédapja is foglalkozott ezzel – mindenbe szinte belenőtt. Pesti rokonaiknak is volt itt pincéje. A sajátjuk akkor az egykori csőszház mellett volt, ahol mindig volt bor.