- A családi gyakorlati tapasztalatok mellett elméleti képzettségre is szüksége volt munkájához?
- Természetesen. A mai világban ez szükségszerű (pl. a pályázatok szempontjából is.) A szőlészeti-borászati ágazatban is minden évben jönnek változások, újítások, más gyártási eljárások. Az idén végzők iskolai tudása kb. két év múlva már elavultnak számít. Ma egy végzettséggel már nem lehet harminc évig elélni. A nyolcadik után én a szőlészeti-borászati vonalt választottam, a nagy múltú budafoki Soós István Borászati Technikumba felvételizve. Hét esztendőt jártam oda, élelmiszeripari technikumot és borász-és pezsgőgyártást is végezve az érettségivel.
- Mindezek után milyen tényezők motiválták arra, hogy szőlőt telepítsen?
- Ez teljesen más, mintha az ember pl. paradicsomot vagy paprikát ültet (mi szabadtéri kertészettel is foglalkozunk), vagy kukoricát illetve napraforgót vet. Ez évekre szól. Mondhatjuk azt, hogy egy szőlőtelepítés az ember életében hihetetlenül fontos és meggondolandó dolog. Mert szőlőt művelni nem lehet úgy, hogy gondolom telepítek, de nem biztos. Azután meg vagy művelem, vagy nem. Ez az, ami megmutatja a gazdáját is, hogy milyen ember. A szőlő az hihetetlenül nemes növény. Nem szereti a csikicsukizást, hogy vagy csináljuk, vagy nem. Nekem is jól meg kellett gondolnom. A szőlőt 25-30, vagy akár 80 évre ültetjük. Nagyon gyakran megesik az, hogy amit az ember telepít, az szinte az egész életét végigkíséri; ha szakszerűen műveli, vagy olyan a fajta, hogy hosszabb élettartamú.
- Akkor végül is mi lett elhatározásának a döntő momentuma?
- Amikor beiratkoztam az iskolába, akkor a családnak 2,5 hektár szőlője volt; és akkor úgy gondoltam, hogy majd ami plusz borkészítéshez szükséges, azt megvásároljuk. És amikor az ember jobban beleásta magát, rájöttem arra, hogy vett szőlőből nagyon ritka az, hogy olyan bort tud készíteni az ember, amilyet akar. Azt a szőlőt nem úgy művelik, nem olyan állapotban, nem akkor szüretelik, amikor én mondom. Ha olyan bort szeretne, mindenféle szempontból, amilyet akar; csak akkor tudja megvalósítani, ha saját szőlőből dolgozik. Ezt aztán a családnak felvetettem, amit édesapám – teljes vállszélességgel – támogatott. Akkor még a köztünk lévő öregapám is. A bátyáim is beleegyeztek, ők egy kicsit nehezebben. Még a középiskolás éveim alatt telepítettünk így, nagyobb ütemben, öt hektár szőlőt. A majori út vége felé, az úgynevezett Kenyérváró hegynek (ahogy a monoriak nevezik ezt a helyet) a tetején. Az több mint kétszer akkora terület volt, mint az előző. Ennek a nagy részét itt még édesapámmal együtt csináltuk.
- De azóta volt már önálló telepítése is?
- Volt, igen. Úgy, hogy az ember megtervezi, megszervezi, de egy családi gazdaságban ebből mindenki kiveszi a részét. Ezt egy ember nem tudja. Nekünk az akkor meglévő ültetvényünk 90%-a kiöregedett. Saját ültetésű, de olyanfajta, ami akkor már vágásérett volt. És volt két másik, valamikori tsz-ültetvény, de azok is 40 év fölött voltak. Be kellett látni, hogy ezekkel az ültetvényekkel világmegváltó munkát már nem lehet végezni.
- Mik a tervei a termőre forduló ültetvényekkel? Szőlő vagy borkereskedés?
- Két hektár régi és öt hektár újabb ültetvényünk van, ami termőre fordul, és ültettem az idén tavasszal még 2,5 hektárt, ami a negyedik évben terem. Ma több szőlőt termelünk így, mint amennyi a pince kapacitása, és a piacunk elbír. Úgyhogy az idei évben értékesítettem szőlőt. Illetve van olyan szőlőültetvény, amibe olyan fajtát telepítettem, amit kifejezetten eladásra szántam. Például az Irsai Olivért, ami első osztályú pálinka alapanyag. Sőt, sokan mondják, hogy jobb pálinka készül belőle, mint bor. Én pálinkával nem foglalkozom. Most volt egy kis musteladásunk is, de egyébként nyilván a cél az, hogy ne menjen ki a birtokról 1kg szőlő se, hanem borként legyen értékesítve.
Hiszen a szakmát is ezért csináltam. Kicsi még a pincekapacitásunk. A most következő években fejlesztjük a szőlőhöz a pincészetet. A direkt szőlő kiöregedett, egy kisebb területen. Akkor azzal egyelőre most befejeztem a telepítési munkákat. Ez hatalmas munka és hatalmas pénz, és nagyon-nagyon kihat rá a munkaerő hiánya. Ha hozzá fog fejlődni a pincészet és a piac, akkor nem szándékozok szőlőt eladni.
- Milyen fajtákat telepített, és miért pont azokat a fajtákat?
- Mint említettem, az Irsai Olivért (pálinka-alapanyagnak vagy zöldségeseknek, csemegeszőlőként) azért is, mert nagyon jó a piac erre mindig – az egész országban –; bár tudjuk, hogy ez gyakran változik is, és e fajtának vannak hátrányai is. A Cabernet Sauvignont kifejezetten reduktív vörösbornak telepítettem, amit nagyon keresnek. Aztán Olaszrizlinget, Rajnai Rizlinget. Az Olaszrizling az egyik nagy kedvencem, és a Kékfrankos meg a Cabernet vezet még nálam. De figyelembe kell venni, hogy mit keres a piac, mit lehet eladni. Kedvencből nem lehet megélni. Illetve, hogy szőlőből is milyen termelhető itt Monoron. Hogy milyenek itt a természeti viszonyok (klíma, napfényes órák száma, stb), erre nagyon figyelni kell. Egy-egy ilyen telepítés nagyon hosszas kutatásokkal jár. A régi parasztfajtákból pl. kiválasztani azt, amit én képzelek el, és itt megfelelő, az nagyon hosszas eljárás. A „zászlóshajónk” az a Kékfrankos, ami nagyon jól bevált itt Monoron.
- Mik a további tervei e nagy munka után?
- Az említett maradék régi ültetvény cseréje, bővítése után ezt a témát jegeljük, a jelenlegit pedig nagy gonddal műveljük. A hangsúly a szintén már jelzett pincekorszerűsítésre tevődik át. Hogy más borászati termékeket is elő tudjunk állítani, különböző bortípusokat. Ehhez rengeteg fejlesztésre van szükség, hiszen az új, modern borászati termékekhez más technológia tartozik, mint ami jelenleg a legtöbb pincében van. Már próbáltunk fejleszteni, de – a változások miatt – annak soha nem lehet vége. Másféle hűtőberendezés kell, gyorsabb lefutású prés. Oxidatív és reduktív vegyes technológiát alkalmazunk, 300-as és 600-as zempléni tölgy hordókkal dolgozunk.
- Érezhetően tele van energiával, és olyan nagy szeretettel beszél a borról, hogy ez lehet további sikereinek is a titka. Fontosnak tartana még elmondani valamit, témánk szempontjából?
- Probléma egyrészt, hogy önellátók tudnánk lenni a borból, mégis rengeteg olcsó importtal árasztják el az országot. Ez nem egészséges. Ez itt megterem, nem lenne rá szükség. Másrészt nagyon fontos lenne – mivel Monor nem rendelkezik pl. gyógyfürdőkkel, vízeséssel – látványosságként a Pincefaluba, mint Monor ékkövébe kapaszkodni. De sajnos azt tapasztalom, hogy Monor nagy részét ez nem érdekli, pedig lakossága nagy többségének még mindig van pincéje, több mint ezer pincének gazdája van. Szükségünk lenne még több rendezvényre, még több turistára. Még több fröccs-szombatra, Budapest lakosságának kimozdítására, ide. Tervezünk is még több rendezvényt. Újra és ismét meg kell ismertetni hegyünket, vigyázva rá. Újuljanak meg a présházak is. Régen nagy kincs volt, ha valakinek volt pincéje, egykor sokan a házuk előtt emlegették. A hegy újra éljen, de ne legyen lakóhely. Ebben a törekvésünkben magunkra lettünk hagyva.
Bolcsó Gusztáv
