Mindennek azonban ára van: a nagy és egybefüggő, sokszor meredek lejtésű ültetvények, a növényvédő szerek és
műtrágyák használata komolyan veszélyezteti a tradicionális borvidékek élővilágát, ültetvényeink környezetét. Mára
világossá vált, hogy az évtizedek óta alkalmazott egyoldalú mechanikai talajművelés káros hatású, ezen felül munkaigényes és költséges is (Bauer et al. 2004, Hofmann et al. 2008)
A hegy-völgy irányú ültetvények kialakításakor problémát jelent az is, hogy a meliorációs munkák jelentős talajmozgatással, talajcserélődéssel, -átrendeződéssel járnak. Helyszíntől, termőréteg-vastagságtól függően eltérő mértékű
lehet ennek a negatív hatása, de a korábbi, évszázadokon vagy évezredeken át művelt feltalaj kisebb-nagyobb
mértékben eltűnhet, míg helyette kedvezőtlen, tápanyagokban szegény, eltérő vízgazdálkodású, élettelen rétegek
kerülhetnek a felszínre. Ilyen esetekben olykor meglehetősen heterogén ültetvény lesz az eredmény, melynek
egyes foltjai eltérő bánásmódot igényelnek és a termés mennyisége, minősége sem lesz egyöntetű.
A gépekkel való gyakori közlekedés talajdegradációt okoz, mely leginkább annak tömörödésében, levegőtlenné válásában nyilvánul meg (4. ábra). Ez kedvezőtlen a talaj élővilága számára, azaz gátolja a lebontó- és tápanyagfeltáró
folyamatokat. A tömörödött talajszerkezet akadályozza továbbá a csapadékvíz bejutását a mélyebb talajrétegekbe
(Gulick et al. 1994, Krohn & Feree 2005, Göblyös et al. 2011)