- Mekkora most a szőlőterületük? Hol, és milyen állapotú? Kellett-e frissíteni?
- Gyerekkorunkban Vasadon és a Tetén is volt szép fekvésű szőlőnk, ahol mindig két fokkal több volt a cukorfok, mint a Strázsán. Ma csak a Majori-, a Locsodi úton, és a Pincénk mellett (a Diófa-dűlőn), ami lefut a Forrásig. Két és fél hektár ez. Nagy részét a régi tsz-szőlő adja. Úgy döntöttünk, hogy ennek nagy részét már ki kell szednünk, mert nagyon elöregedett. Épp ezért a pincénk előtt egy fél hektárt telepítettünk, két évvel ezelőtt, ami az idén már gyönyörű szép gyümölcsöt adott, olaszrizlinget és kékfrankost. Úgy oldottuk meg – nehogy túlterhelésre kerüljenek a tőkék –, hogy négy vesszőt hagytunk egy karón, és a négyből minden egyes vesszőn egyetlen fürtöt. Egy tőkén így négy fürtöt. Ezek a fajta szőlők ma már sokkal előbb termőre fordulnak – folytatták, egymást kölcsönösen kiegészítve, hiszen mindketten alapító tagjai borrendünknek.
q
- Ezt a két évvel ezelőtti telepítést – a régi pótlása mellett – motiválta valami más, távlati cél is?
- Van sokféle dolog, ami meghatározza az ember döntését. Egyrészt: az útviszonyok, hogy könnyebb legyen oda kijutni a szőlőhöz. A másik: több éven keresztül lopták a szőlőnket. Ez most közvetlenül a pincénk mellett van, ezzel most a műveléséhez sok időt nyerhetünk. És olyan formára alakítottuk a szőlőt, ami a mi szempontunkból is fontos. Most is a Balaton mellől hoztuk a megbízható vesszőt. Amikor – 2005-ben – szürkebarátot és oportót telepítettünk a Locsodi úton, nagy felhajtás, nyomás volt az ernyőművelésre. Közrejátszott az is, hogy nagyon mély a homok, tehát nem mertük felhozni a tőkét, pontosan a tápanyagpótlás miatt. Ezért 60 centin határoztuk meg a karnak a magasságát.
- Jól bírják még e nehéz munkát. Pedig hallottuk, hogy Csúzi László éppen most lett 70 éves.
- A legtöbb betegségnek lélektani alapja van. Mi örömben és szeretetben éljük az életünket.
- Ehhez csak gratulálhatunk. Végül is munkájuk eredményének célja szőlő- vagy boreladás?
- Mind a kettő. Valamikor nagyon sok szőlőt eladtunk, amíg életképes volt a rizling a Majori úton.
40 mázsát is. Ma egyelőre – mivel nagyon keveset terem, meg ki is akarjuk vágni –, szőlő eladására már nem számíthatunk. Korábban harc volt a szőlőért, viszont nem volt pince, nem volt hely, nem volt hordó. És olyankor valamit eladni, amikor tömegtermelés, dömping van, akkor az lehetetlenség. Azt mondja a parasztember is, hogy a terményt „bőrbe kötve” kell eladni. Szóval föletetni az állattal.
- Milyen fajtákat telepítettek? Melyek voltak, amik állandóan beváltak?
- Amikor vegyes szőlő volt, biztos volt tudatos szelekció az emberek részéről. Legtöbbször amit dicsértek, abból vittek. Akkor a fajtákat úgy választották, hogy voltak savasabb és kevésbé savas, cukrosabb fajták, és volt illatos is. Manapság csak fajtajelleget szabad termeszteni.
- Mi a pincészetük zászlósbotra, és miért az?
- A mi részünkről az olaszrizling. Az vált be legjobban. Nagyon hálás. Azt el lehet vinni estélyre, meg lehet inni étteremben, munka mellett. Baráti beszélgetésnél is mindig megállja a helyét. Ha összejön három ember, nem biztos, hogy mind az illatos bort kedveli. A második nálunk a kékfrankos, illetve inkább annak a rozé változata.
- És a hordós, vagy a tartályos feldolgozási módszer működik a Csúzi Pincészetben?
- A vörösbornak kell a fahordó, mert az folyamatosan érik, a fapórusokon keresztül is faízt, oxigént kap. A fehér, illatos boroknak elengedhetetlen a tartály, a divatos reduktív feldolgozás. Mi is sokat szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy hol vannak a hordók? Vannak. Az udvaron kint van már kettő 120 literes, egy 6 hektós, meg most az 5 hektós. Hiába, azzal hogy fogy az energia, az erő, nehéz volt a pincéből felhúzni, kimosni. Minden évben megcsináltuk. És utána még vissza is kellett vinni.
- A telepítés tervezésénél is felmerülhetett, hogy itt a nagy fiú. Folytathatja majd?
- A technológia kérdésében a Szabolcs keményebb, mint én. Énbennem van már egy kis beégett technológia, ami hát jó volt, de ez még jobb lesz. Én is látom, hogy most már fűtjük és hűtjük a mustokat.
- Ehhez valószínűleg valamilyen továbbképzés is segítene. Működik ez valamilyen formában?
- Egymás között. Tapasztalatcsere. Nekünk főleg a Megyeri Szabolcs segít. A fiunk agrármérnök. nem borász, de ő képezi magát minden módon. Valamikor a pincében elég volt egy kréta. Ma meg naplók vannak. Leírva, beszámozva minden; hogy mikor mi került, hogy került, mennyi került bele. Más technológiával készül a bor, mint azelőtt. Régen, amikor a must kiforrta magát, lefejtettük.
Igaz, hogy akkor még inkább vegyes borok voltak, kavalkád, egységes íz nélkül. Most próbálkozunk a palackozással is, egyelőre próba jelleggel, a forgalmazási lehetőség miatt.
- A nagyon fáradságos telepítésben milyen családi vagy egyéb munkamegosztás segített?
- a Vásárhelyi Jóska készített egy gépet. Trágyázás és fordítás után az húzta az árkot, töltötte, nyomkodta. Hogy ne feküdjön le a vessző, több ember kellett hozzá (a három családtag mellé még két segítő is), de nagyon jól sikerült.
- Terveznek-e még a jövőben is telepítést, mindezek után?
- Vannak még szabad területek. De azt hiszem, hogy most egy-két évet várunk, a túltermelés meg a pihenés miatt.
- Általában felélik az évi bormennyiségüket?
- 30-35 hektó szokott lenni. A család mellett értékesítjük is. Kisüzem vagyunk, értékesítési jogosultságunk van, borkimérési engedéllyel, amit a fröccsszombatokon, a Borvidékek Hétvégéjén is kihasználunk, meg a pincénkhez is jönnek; vásárolni, rendezvényeket szervezni.
- A fiatalokat hogy lehet rávenni, hogy itt legyenek, segítsenek?
- A mostani gyerekeket csak a technikával lehet kicsábítani, irányítani. a motoros kistraktorral pl. a kisgyerekek is szívesen nyírnak füvet, kézzel nem. A Szabi a borkészítésben is benne van, a kékfrankosnál jön metszeni, mellettünk. A gyerekei is beszállnak már a gépparkkal, szüretelnek. A 13 éves is már ott volt válogatni is (tanulta, hogy mit kell levágni). Be kell vonni ezt a generációt is, hogy szokja kicsi korától a feladatot. Mert ha később nem is csinálja, de hozzászokik, és jön segíteni. Látjuk a jövőt, hogy ha mi elmegyünk, ebből a világból, a gyerekek folytathatják, nem fog tönkremenni. És ezért családi pincészet, mert mindenki benne van.
Bolcsó Gusztáv