- Jól tudjuk, hogy már átvette a családi szőlőtermesztés és értékesítés gyakorlati irányítását?
- Igen. Az értékesítést teljesen, borkészítésben – hála Istennek! – a bátyámmal tudunk együtt dolgozni. Hol több, hol kevesebb időt tudunk egymásra szánni, de az elméleti tudását ő mindenképpen átadja. Minden folyamatot megbeszélünk, ha másképpen nem, telefonon. A fizikai munka részét azt 90%-ban egyedül végzem a családból, vagy külső segítséggel. A szakmai-elméleti háttér az ott van számomra minden részben. Az atyai tekintet is. Ő fizikailag is irányító, pl. a szüreten.
- Az újonnan megszületett, sikeres Monori Borhoz is köze van:
- Igen, köze van pincészetünknek. A bátyám volt teljesen az ötletgazda, a szakmaiság szempontjából. Én őt segítettem mindenben. A háttérmunka, a résztvevők összeszervezése rám maradt. Megkaptuk a fajtaoltalmat a monori szőlőre, így kellett csinálni valami olyan dolgot, ami rendhagyó.
- Eddig 4,5 hektáron folyt a szőlőtermesztésük?
- Ez már elavult szám, 3-4 éves adat. Ma már megközelítőleg 10 hektáron gazdálkodunk.
- Milyen motiváció késztette a szőlőtelepítésre? Először tettre ezt így önállóan?
- Először. A motiváció az maga a bor, ami készül belőle. Volt az ősi birtok (4,5 hektár), annak felújítása, illetve új területek telepítése az utóbbi hét év feladata lett. Idénre lecseréltük az összes ültetvényünket, 4-5 hektárral bővítettük; így nagyon szép szőlőterületünk van, szép fajtasorral.
- Tulajdonképpen mikor lesz ez termő?
- A telepítések azzal kezdődtek – hét éve –, 2-2,5 hektáron, hogy a régi ültetvényt kivágtuk, és újat telepítettünk helyette. Az már jó ideje termő. Igazából a szőlő hároméves korában már valami termést ad, és a negyedik évben már termőnek lehet mondani.
- Mik a tervei a termőre forduló ültetvénnyel? Szőlő- vagy boreladás?
- A végcél mindenképp a boreladás. Sajátságos helyzetben vagyunk ebben az idényben. Most nem a legjobb időszak van erre a dologra. De, ettől függetlenül, a szőlő az gyönyörű növény. Egész évben ápoljuk, rengeteg munkát kell befektetni, de meghálálja magát, mert gyönyörű.
- Aki ilyen szépen beszél a szőlőről, az kedvvel is műveli.
- Így van. Kiskoromban nem szerettem a szőlőt, akkor én is inkább játszottam volna, mikor édesapám kiküldött a szőlőbe. Nem sokszor, azt azért el kell mondanom, hajtani nem akart. De mindennap megvolt a kis feladat ott. Most már szívesen vagyok kint a szőlőben.
- Végül is milyen fajtákat telepített?
- A fajták végső soron a bátyám tervei szerint alakultak. Mi Jubileum ’75-öt, valamint Zweigeltet és Rajnai Rizlinget vágtunk ki. Utóbbi kettőt újratelepítettük. A Jubileum ’75 helyére, ami az elmúlt tíz évben majdhogynem monori szőlővé nőtte ki magát, de nem volt arra méltó, meg nem egy hálás fajta. Ettől függetlenül jó potenciállal rendelkezett. De elöregedett már az ültetvény, le kellett cserélni. Annak helyére Rajnai Rizlinget és Hárslevelűt ültettünk, és Kékfrankost. Ez volt az első telepítési ütem. A következő szakaszban megvalósult a pincénk mögötti terület betelepítése. Ez is egy különleges dolog a Monori Pincefaluban, hogy a pince mögött létesülhet nagyobb területű szőlő, mert általában zárt falurendszerben épült pincéknél nem volt kellő mennyiségű terület ahhoz, hogy oda szőlőt lehessen telepíteni. Sikerült oda egy hektáros területen Sauvignon Blanc és Cabernet Franc szőlőt telepítenünk. A rá következő évben – ez már pontosan négy éve volt – egy öthektáros szűz (mezőgazdasági művelésből kivont) területre négy – Kékfrankos, Sauvignon Blanc, Cabernet Franc és Chardonnay – fajtát vittünk. Az idei szüreten már szedtük is ezeket a szőlőket, mert már termők.
- Van olyan, ami most még nem fordult termőre?
- Igen, a legutolsó telepítés az tavaly történt. A régi Zweigelt ültetvények helyére telepítettünk Rajnai Rizlinget. Az még 1-2 évet várat magára, amíg termővé lesz.
- Meglepődtem, amikor a Rajnai Rizling kivágását hallottam, hiszen úgy tudtam, hogy édesapjának is az a kedvenc bora. De megnyugodtam, hogy azt is újratelepítik
- A legelső körben az mindenképp benne volt, hogy azt telepíteni kell. És utoljára is azt telepítettünk, így abból most már szép, kéthektáros területünk van.
- Miért pont ezeket a fajtákat telepítették? Az a tapasztalat, hogy ezek fogynak a legjobban?
- Nem. A lényeg az, hogy világfajták legyenek. Ezek – a Hárslevelű kivételével – mind világfajták. Ha nem is hungarikumnak van minősítve, de mégis úgy emlegetik, mint magyar fajtát. Szóval szerettünk volna egy kis ilyet is belecsempészni. És hogy a Chardonnay, a Sauvignon Blanc vagy a Pinot Blanc miért jó, azt nem kell magyarázni, mert azok már nagyon sok helyen bizonyítottak. Igazán nem kell velük törődni, nagyon jó, hálás szőlőfajta mindegyik, azt gondolom.
- Tervez-e még a jövőben ezeken kívül is telepítéseket?
- Most, a közeljövőben, biztosan nem, de utána mindenképpen, természetesen. Fiatal vagyok még, fiatalok vagyunk, bátyámmal csináljuk; de az út az, hogy mindenképpen telepíteni kell.
- Ha jól értem, egy idő után az elöregedő szőlőt – a továbbfejlődés érdekében – szükséges kivágni.
- Szükséges. A talaj a legfontosabb dolog itt, hogy milyen talajra telepítjük. Monor és környéke a Kunsági Borvidékhez tartozik. Van homokos talajunk is, nem mondom, de alapjában ez egy homokos-löszös keverék. Ez azért nem száz évre biztosítja a szőlőnek az életet. Itt Monor környékén 25-30, maximum 35 év az az időszak, amit egy szőlő gazdaságosan tud élni. Ez azt jelenti, hogy a termésátlagaink nem kezdhetnek drasztikusan csökkenni, mert a kiadások egy szőlőterületre akkor is ugyanannyiak, ha kevesebb terem, mint ha több. A régi ültetvényeket ezért is vágtuk ki, mert már nem volt gazdaságos azon termelni. Mindezért mindenképp arra számolunk, hogy én ezeket az ültetvényeket, még aktív koromban, szeretném még egyszer újratelepíteni, hogyha lesz értelme.
- Mi a kedvenc fajtája? Vagy nem szabad ilyet kérdezni attól, aki több fajtával foglalkozik?
- Mindegyiket szeretem, azért amiért a mienk. A Rajnai Rizling az egész családnak az, ami a Pincénknek a zászlósbora. Ez megmagyaráz mindent. Nem mondom, hogy a legeladottabb tételünk, de nagyon finom. Szépen fogy a Pincéből, de egy korlátozott eladási mennyiség van belőle. A Rozé is pl. nagyon jó, azt is szeretem, az viszi az eladási toplistát. Abban a borban benne van ami most divat, ami a fiatal ízlésvilághoz kell. A Rajnai Rizling egy olyan tétel, amiből folyamatosan egy standard mennyiség elfogy, és évről évre nagyon jó bort tudunk belőle készíteni.
- Van-e még valami olyan fontos dolog témánkban, amit az érdeklődőknek szívesen elmondana?
- Mindenképp az – hogyha magamból indulok ki –, hogy a szőlőt nagyon meg lehet szeretni, és igazából szeretet nélkül nem lehet vele foglalkozni. Azt lehet mondani, hogy ez egy nagyra nőtt hobbija a Családnak, még mindig. Anyagi szempontból ez még mindig nagy befektetést igényel. A borászat az egyik olyan termelési ág, ahol a legdrágább a termék előállítása. A gépek, a berendezések, minden nagyon drágák hozzá. De azért én azt mondom, hogy meg kell próbálni mindenkinek, és csinálni kell. Meg kell szeretni. Látom azt, hogy sokan nekiállnak itt Monoron, nálam még idősebbek is egy kicsikét. Van életükben egy olyan időszak, amikor már van elég jövedelmük, van elég szabad idejük, hogy ilyennel foglalkozzanak, még negyven éves kor körül is. De nincs bennük elég kitartás, hogy véghezvigyék azt. Belekapnak egy évre, és ha nem sikerül, akkor már abba is hagyják. Ez nem egy ilyen dolog. A lelkesedés az kevés hozzá. Gyors anyagi sikert remélve nem szabad belevágni. A türelmes kitartást viszont meghálálja a szőlő.
Bolcsó Gusztáv