Származása és elterjedése
A legtöbb ampelográfus szerint a Kárpát-medencében jött létre ez a fajta, vagyis magyar eredetű, hungaricum. A 18. század második felében a felső-Duna mentéről, Hont és Nógrád megyéből terjedt el a többi borvidékre.
Az ezerjót már a filoxéravész előtt ismerték és termesztették hazánkban, de a filoxéravész után terjedt el nagy felületen. Az alföldi homokra már 1884-ben javasolt fajta lett a kövidinka, az olaszrizling és a sárfehér (ma arany sárfehér) mellett. A filoxéravész után a fajta telepítését neves szakemberek, Herman Ottó (Phylloxera Bizottság tagja) és Koritsánszky János (a Miklóstelepi szőlőtelep első igazgatója) javasolta a homoki szőlőültetvények fajtájának. A Földművelésügyi Minisztérium a 133074/1936. sz., majd a 210800/1941. sz. rendeletében határozta meg az ezerjó termőhelyének az Alföldi, a Balatonmelléki, a Dunántúli, a Felföldi, a Mecseki, a Móri, a Neszmélyi, a Nyírségi, a Soproni és a Szekszárdi Borvidékeket. Somlón is ekkor a budai zöld, furmint és juhfark fajtákat olaszrizling és ezerjó fajtákkal váltják fel, ugyanígy Neszmélyen is. Visontán a filoxéravészig a terület 90%-án kadarkát termesztettek, de a szőlőültetvények felújításával a kadarka területe 15-20 %-ra csökkent, s a helyette telepített szőlőfajták, az ezerjó, a mézesfehér és az olaszrizling. Az ezerjó egész kis területen ugyan, de Tokaj-hegyalján is jelen van ebben az időben.
Az ezerjó az egész Kárpát-medencében ismert, de Magyarországon a legelterjedtebb. Ha a kadarkát is beleszámítjuk, akkor az ezerjó a negyedik legjobban elterjedt fajta a 20. század második felében. 1960-ban 14 000, 1970-ben 14 700 hektár a termőterülete, amely 1985-ig még növekszik, majd telepítése teljesen leáll. Manapság ez a fajta két borvidékünk, a Kunsági és a Móri Borvidék fajtája, Mórt és Soltvadkertet említhetjük az ezerjó hazájának. A magyarországi borvidékeken jelenleg 1 655 hektáron, a Kunsági borvidéken 1 356 hektáron termesztik az ezerjót.
Az ezerjót már a filoxéravész előtt ismerték és termesztették hazánkban, de a filoxéravész után terjedt el nagy felületen. Az alföldi homokra már 1884-ben javasolt fajta lett a kövidinka, az olaszrizling és a sárfehér (ma arany sárfehér) mellett. A filoxéravész után a fajta telepítését neves szakemberek, Herman Ottó (Phylloxera Bizottság tagja) és Koritsánszky János (a Miklóstelepi szőlőtelep első igazgatója) javasolta a homoki szőlőültetvények fajtájának. A Földművelésügyi Minisztérium a 133074/1936. sz., majd a 210800/1941. sz. rendeletében határozta meg az ezerjó termőhelyének az Alföldi, a Balatonmelléki, a Dunántúli, a Felföldi, a Mecseki, a Móri, a Neszmélyi, a Nyírségi, a Soproni és a Szekszárdi Borvidékeket. Somlón is ekkor a budai zöld, furmint és juhfark fajtákat olaszrizling és ezerjó fajtákkal váltják fel, ugyanígy Neszmélyen is. Visontán a filoxéravészig a terület 90%-án kadarkát termesztettek, de a szőlőültetvények felújításával a kadarka területe 15-20 %-ra csökkent, s a helyette telepített szőlőfajták, az ezerjó, a mézesfehér és az olaszrizling. Az ezerjó egész kis területen ugyan, de Tokaj-hegyalján is jelen van ebben az időben.
Az ezerjó az egész Kárpát-medencében ismert, de Magyarországon a legelterjedtebb. Ha a kadarkát is beleszámítjuk, akkor az ezerjó a negyedik legjobban elterjedt fajta a 20. század második felében. 1960-ban 14 000, 1970-ben 14 700 hektár a termőterülete, amely 1985-ig még növekszik, majd telepítése teljesen leáll. Manapság ez a fajta két borvidékünk, a Kunsági és a Móri Borvidék fajtája, Mórt és Soltvadkertet említhetjük az ezerjó hazájának. A magyarországi borvidékeken jelenleg 1 655 hektáron, a Kunsági borvidéken 1 356 hektáron termesztik az ezerjót.
Termesztési értéke
Lombsátra szellős. A hajtásokon hónaljhajtást alig hoz, kevés zöldmunkát igényel. A meddő hajtásokat érdemes kitörni (tőkegyomlásás), így a fürtök rothadása csökkenthető. Bogyói vékony héjúak és könnyen megrothadnak. Kocsánya nem törik, bogyói nem peregnek. Talaj iránt nem igényes. A szárazságot tűri, de aszályos időben már károsodik. Fagyvédett, déli lejtésű területeken termeszthető gazdaságosan. Széljárta helyeken kevesebb rothadási kárral számolhatunk. Fagyérzékenysége miatt sík területen a tőkéket télire takarni kell.
Az ezerjó tőkéi közepes tenyészterületet (0,8-2,0 m2) igényelnek. A lugas- és a magasművelés kivételével mindenféle művelésmódra alkalmas és bármilyen metszésmód alkalmazható. A magasművelés fagyérzékenysége és rothadékonysága miatt nem javasolt, ezen a művelésmódon a cukorképzése sem kielégítő és később is érleli fürtjeit, mint az alacsony művelésű tőkéken. Gyalogművelésre vagy támasz melletti művelésre viszont egyaránt alkalmas, mert hajtásai egyenesen nőnek és kis lombsátrat nevelnek. Fejművelésen korai érésű fajta, magasművelésen középérésű.
Metszése változatosan alakul borvidékenként. Mindenféle metszéssel jól terem, mert rügyei, sőt a rejtett rügyei is termékenyek. Régen fejművelésen kopaszra metszették (ezt többen még ma is alkalmazzák), de használták az úgynevezett. agyszemes vagy bagolyszemes metszési módot is. Leggyakrabban a sárszem felett 1-2 világos rügyet (rövidcsapot) hagynak. Huzalos támasz mellett nevelt tőkéin szálvesszős (+ egy rövidcsapot) metszést használnak, ennél a metszésmódnál jóval több termés szüretelhető, mint a rövidcsapos metszésnél. Magasművelésen tőkéi könnyen visszaesnek fejlődésükben és terméshozamukban.
Művelés- és metszésmódja
Az ezerjó tőkéi közepes tenyészterületet (0,8-2,0 m2) igényelnek. A lugas- és a magasművelés kivételével mindenféle művelésmódra alkalmas és bármilyen metszésmód alkalmazható. A magasművelés fagyérzékenysége és rothadékonysága miatt nem javasolt, ezen a művelésmódon a cukorképzése sem kielégítő és később is érleli fürtjeit, mint az alacsony művelésű tőkéken. Gyalogművelésre vagy támasz melletti művelésre viszont egyaránt alkalmas, mert hajtásai egyenesen nőnek és kis lombsátrat nevelnek. Fejművelésen korai érésű fajta, magasművelésen középérésű.
Metszése változatosan alakul borvidékenként. Mindenféle metszéssel jól terem, mert rügyei, sőt a rejtett rügyei is termékenyek. Régen fejművelésen kopaszra metszették (ezt többen még ma is alkalmazzák), de használták az úgynevezett. agyszemes vagy bagolyszemes metszési módot is. Leggyakrabban a sárszem felett 1-2 világos rügyet (rövidcsapot) hagynak. Huzalos támasz mellett nevelt tőkéin szálvesszős (+ egy rövidcsapot) metszést használnak, ennél a metszésmódnál jóval több termés szüretelhető, mint a rövidcsapos metszésnél. Magasművelésen tőkéi könnyen visszaesnek fejlődésükben és terméshozamukban.
Szaporítás, nemesítés
A szőlőnemesítés igen hatékony módszere a keresztezéses nemesítés vagy hibridizáció. A módszer alkalmazásával egy-egy borvidék jellemző bortípusát tarthatjuk fenn az alapfajta hibáinak kiküszöbölésével. Az ezerjó igen alkalmas e célra, fürtjeiben a virágok jól kasztrálhatóak, így anya fajtának sikeresen lehet alkalmazni.
Magyarországon az ezerjót nagy felületen termesztették, s mivel inkább tömegbort adó fajta, minőségi javításra szorult. A II. világháború után kezdődött az a nemesítési program, melynek célja a tömegbort adó szőlőfajták termésbiztonságának és minőségének javítása volt. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet szőlőnemesítői (Kurucz András, dr. Király Ferenc, dr. Bíró Károly és e sorok írója) foglalkoztak az Ezerjó nemesítésével. Több ígéretes fajtajelölt (pl. K.3 = ezerjó x olaszrizling) mellett ma már állami minősítést kapott fehérbort adó szőlőfajták az ezerjó utódaiként termesztésbe kerültek.
Magyarországon az ezerjót nagy felületen termesztették, s mivel inkább tömegbort adó fajta, minőségi javításra szorult. A II. világháború után kezdődött az a nemesítési program, melynek célja a tömegbort adó szőlőfajták termésbiztonságának és minőségének javítása volt. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet szőlőnemesítői (Kurucz András, dr. Király Ferenc, dr. Bíró Károly és e sorok írója) foglalkoztak az Ezerjó nemesítésével. Több ígéretes fajtajelölt (pl. K.3 = ezerjó x olaszrizling) mellett ma már állami minősítést kapott fehérbort adó szőlőfajták az ezerjó utódaiként termesztésbe kerültek.
Az ezerjó államilag minősített hibridjei:
Jubileum 75 - ezerjó x szürkebarát - 1974
Zenit - ezerjó x bouvier - 1976
Zengő - ezerjó x bouvier - 1982
Zeus - ezerjó x bouvier - 1994
Generosa - ezerjó x piros tramini - 2003
Az ezerjó általában zöldesfehér, csillogó, enyhén illatos és zamatos, könnyen tisztuló bor. Minden borvidéken markáns, savakban gazdag, az érett szőlőből készült bor savai igen finomak, azz éretlen szőlő borában viszont dominálnak a durva savak.
Minőségét az évjáratok jelentősen befolyásolják, a kedvezőtlen évjáratokban a szőlőt a rothadás elkerülésére éretlenül szüretelik, amelyből csak durva savú, kemény bor készíthető. A kedvező évjáratokban a bora érett savakban gazdag, melyek rendkívül finomak és üdítők, s nagy élményt nyújtanak fogyasztóiknak. A különleges évjáratokban, meleg és hosszú, száraz őszön bogyói remekül aszúsodnak, az ezerjó aszúbor különleges minőségű, extraktban és aromaanyagokban rendkívül gazdag, savainak érzete felejthetetlen élményt ad a bort kedvelőknek. Az ezerjó borok sokfélék, minőségük az asztali borok, tájborok és a különleges minőségű borok közötti skálán mozognak. Tiszta ízű és savas borát gyakran lágy jellegű borok házasításához használják.
Jubileum 75 - ezerjó x szürkebarát - 1974
Zenit - ezerjó x bouvier - 1976
Zengő - ezerjó x bouvier - 1982
Zeus - ezerjó x bouvier - 1994
Generosa - ezerjó x piros tramini - 2003
Az ezerjó bora
Az ezerjó általában zöldesfehér, csillogó, enyhén illatos és zamatos, könnyen tisztuló bor. Minden borvidéken markáns, savakban gazdag, az érett szőlőből készült bor savai igen finomak, azz éretlen szőlő borában viszont dominálnak a durva savak.
Minőségét az évjáratok jelentősen befolyásolják, a kedvezőtlen évjáratokban a szőlőt a rothadás elkerülésére éretlenül szüretelik, amelyből csak durva savú, kemény bor készíthető. A kedvező évjáratokban a bora érett savakban gazdag, melyek rendkívül finomak és üdítők, s nagy élményt nyújtanak fogyasztóiknak. A különleges évjáratokban, meleg és hosszú, száraz őszön bogyói remekül aszúsodnak, az ezerjó aszúbor különleges minőségű, extraktban és aromaanyagokban rendkívül gazdag, savainak érzete felejthetetlen élményt ad a bort kedvelőknek. Az ezerjó borok sokfélék, minőségük az asztali borok, tájborok és a különleges minőségű borok közötti skálán mozognak. Tiszta ízű és savas borát gyakran lágy jellegű borok házasításához használják.
Az ezerjó területe Magyarországon erőteljesen lecsökkent, bár sohasem termesztették olyan nagy felületen, mint a kadarkát, vagy napjainkban az olaszrizlinget. Mégis két borvidékünkön, Mór és Soltvadkert körzetében fő fajtaként megmaradt. A különböző évjáratokban ingadozó teljesítményű fajta, ezért termesztése, borának készítése nagy kihívás szakembereinknek. Borában a biztos savgerinc a fajta jövőjét erősítheti, különösen a melegedő évjáratunkon. Megmaradása bizonyítja a magyar szakemberek szőlő és bor szeretetét
Dr. Hajdú Edit