Szőlőbe vágó kérdés: melyik metszésmód a menő?

A metszés az egyik legfontosabb, legmunkaigényesebb művelet a szőlőtermesztő gazdaságokban. Munkacsúcsot jelent és nem mindig a legjobb, szakmailag képzett munkaerő végzi el, ezért számos törekvés van a munkafolyamatok optimalizálására és a költségek csökkentésére.

Szőlőinkről, metszésmódok

Ide tartozik egyebek között a művelésmód megválasztása – pl. ernyő, kordon, egyesfüggöny –, vagy akár az úgynevezett „minimalschnitt” eljárás, ami az utóbbi 10-15 évben főként külföldön kifejlesztés alatt álló alternatív módszer a kézi munkaerő csökkentésére és a teljesen gépesített szőlőültetvényre.

Ahhoz, hogy objektíven meg tudjuk ítélni egyes eljárások, művelés- és metszésmódok előnyeit és hátrányait, össze kell hasonlítani őket egymással.


A szőlők metszésmódjai


Mindig a legjobb minőségű termés elérése a cél, de figyelembe kell venni az elérendő termésmennyiséget, a termésbiztonságot és költséghatékonyságot, a rendelkezésre álló kézi és gépi munkaerőt is.

A metszés munkaművelete alatt nemcsak a nem szükséges vesszők és fás részek levágását értjük, hanem ide tartozik kiegészítő műveletként a vesszők lekötözése is, mely művelésmódtól függően ugyan, de időben és pénzben is jelentős tétel lehet. Ugyanígy metszést kiegészítő eljárás a zöldmunkák kellő időben való elvégzése is, hiszen elmaradásuk jelentősen befolyásolja a következő évi metszési folyamatokat. Aki a zöldmunkát jól végzi, és látja azt, hogy melyik hajtásra van szükség és melyikre nem, már tudja azt is, hogy a következő évben melyik vesszőt fogja majd metszéskor meghagyni, amivel jelentős mennyiségű munkát és időt spórolhat meg. Összességében a szőlőben elvégzett minden munkafolyamat hatással van a következőre. Ezért nagyon nehéz egy-egy munkafázist kiemelve megállapítani annak eredményességét vagy költséghatékonyságát.

A szőlő metszésmódjai

A metszési költségek definiálásakor nemcsak a szükséges munkaidővel kell számolni, hanem a képzett és a betanított dolgozók munkavégzési minőségének, az elvégzett munka mennyiségének különbségével is.

Metszőgépek vagy előmetsző gépek alkalmazásával ezek a különbségek csökkenthetők, illetve a költségek tervezhetők.

Az egy hektárra fordított munkaidő kb. 25%-át teszi ki a metszés. Normál állapotú ültetvényben egy tőke lemetszéséhez kb. 20 vágásra van szükség (beleértve a vesszők ledarabolását és lefejtését is a huzalokról). Átlagosan egy metsző ember 7 500-10 000 vágást végez naponta, nyolcórás munkaidőt számolva. Ebből az következik, hogy egy nap alatt 500 tőkét lehet megmetszeni. Az egy tőkére ráfordított időtartam nagyon tág határok, 40-80 másodperc között mozog. Ergonómiailag függ a terület korától és a rendelkezésre álló kézi munkaerőtől. A metsző személy fő terheléstartományában maximálisan 22-87% kézi teljesítménnyel dolgozik, a legfőbb problémát a gerincoszlop és a hát terhelése jelenti, melyet a megvastagodott fás részek levágásához és az összekapaszkodó vesszők/kacsok huzalokról való lebontásához szükséges erőkifejtés idéz elő



Szőlőbe vágó kérdés: melyik metszésmód a menő? Tovább a teljes cikkre >>