Az ernyőművelésnek számos módja ismereteshazánkban és külföldön (Kniffin-egytörzs, két rövid kar és azon a szálvesszők, Pendelbogen-kétszálvesszős, Halbbogen-egyszálvesszős ernyő, stb.). A legfőbb különbségek az eltérő törzsmagasságokból és a leívelt szálvesszők számából adódnak. A törzsmagasság általában a magasabb változatoknál 140-150 cm, az alacsonyabbaknál 50-80 cm közötti. Az előbbinél a magas törzs végéről közvetlenül ívelik le a szálvesszőket és rögzítik segédhuzalhoz. Az utóbbi (ívelt szálvesszős művelés) esetében pedig először felfelé vezetik a szálvesszőt, majd a következő huzalon átvetve hajlítják le.
Az ívelt szálvessző előnye, hogy általa magasabb lombfal alakítható ki, akár hosszabb (14-15 rügyes) szálvessző is meghagyható rajta (bár ez akár hátrány is lehet egy terméskorlátozott ültetvénynél, ahol ezáltal a túl rövid (8-10 rügyes) szálvessző meghagyása lehetetlenné válik). Emellett előnyös még, hogy kevésbé törnek le a szálvesszők és hatékonyabban végezhető rajta a növényvédelem.
Az, hogy hány darab szálvesszőt hagyunk meg, az a termelési céljainktól függ. Korábban három szálvesszőt hagytak a termelők (külföldön olykor még négyszálvesszős megoldásokkal is dolgoznak), de rájöttek, hogy a túlzott termésmennyiség sem növényvédelmi, sem minőségi szempontból nem ideális. Ma egyre többen térnek át az egy szálvesszős módra.
E művelésmódnál alkalmazott tenyészterület általában 3x1 m, de természetesen ettől eltérő sor-és tőtávú ültetvényekkel is találkozhatunk.
Az ernyőművelés lombfala könnyen a huzalok közé rendezhető, vékony, szellős lombot lehet vele nevelni, ami ideális például az olyan túl sűrű lombot nevelő fajtáknál, mint a Sauvignon blanc vagy a Leányka.
Egyszerű metszeni, ugarcsap (olyan metszési elem, amely a következő évi metszés vesszőit biztosítja) meghagyása nem szükséges a törzs végén, csak a letermett részt kell levágni és egy-két szálvesszőt meghagyni. A hajtásválogatás is könnyen kivitelezhető. A keveset termő fajták esetében is megfelelő lehet ez a művelésmód. A fürtzóna jól lehatárolt sávban található a tőkéken, ami a növényvédelmi feladatokat is megkönnyíti.
Az ernyőművelés hátránya, hogy a metszésen túl tavasszal még egy plusz munka -a szálvessző ívelés-is elvégzendő. Ezt egyébként akkor célszerű megtenni, amikor a nedvkeringés (könnyezés) megindult a tőkékben, hogy ne törjön le könnyen a szálvessző. Egyszerű, ropogtató (finoman hajlítgató) mozdulatokkal kell hajlítani, nehogy a hirtelen mozdulat a vessző kettétörését okozza.
Az ernyőművelés kialakítása viszonylag gyors, az első évben meghagyott kétrügyes csapon fejlődő szálvesszőket következő évben ismét visszavágjuk 2 rügyes csapra (a feleslegeseket levágjuk), a harmadik évben a megfelelő magasságú törzsnek szánt vesszőt meghagyjuk és rugalmas kötöző anyaggal egy karóhoz rögzítjük. Ha a szálvessző hosszúsága lehetővé teszi, már ebben az évben íveljük is a szálvesszőt, és akár egy rugalmatlan kötöző anyaggal pl. fémdróttal is rögzíthetjük. A negyedik évben az ívelés alapjánál már lesznek olyan szálvesszők, amelyek kétszálvesszős művelési mód kialakításakor jobbra-balra ívelhetők.
Az ernyőművelés sokfelé megtalálható az országban, elterjedt például az egri, a szekszárdi, a villányi termőhelyeken. Közepes terheléssel, egyszálvessző meghagyásával, a lombfal eligazításával a minőségi szőlőtermelés alapját képezi ez a művelés mód; különösen a kisfürtű, sűrű lombot nevelő fajtáknál (pl. Tramini esetében).
Forrás: pincefalvak.hu