A század végére teljes egészében mediterrán körülmények várnak a magyar
bortermelőkre. Aggodalomra ugyan lehet és van is ok, ám a pánik és a
borágazat temetése túlzó és felesleges. Míg az olaszrizling, a kadarka
vagy a hárslevelű termelése sokkal bizonytalanabbá válik, a vörösborok
esetében a minőség és a versenyképesség javulásával is lehet akár
számolni. De ehhez is biztosan szükség lesz alkalmazkodásra, egyebek
között új fajták bevonására, különböző klónok használatára, új dűlők
kialakítására. A fogyasztóknak pedig azt kell megszokniuk, hogy nem
várhatunk el konstans minőséget, ízélményt és mennyiséget a hazai
borászoktól, miközben folyamatosan a fejük felett lebegnek az időjárási
szélsőségekből adódó veszélyek és befolyásoló tényezők.
A régiónkra vonatkozó éghajlati előrejelzések masszív felmelegedést,
illetve a csapadékeloszlás változékonyságát, a lehulló csapadék
intenzitásának növekedését emelik ki. Ezek mind erősen befolyásolják a
szőlő fejlődését és az elkészült bor minőségét, élvezeti értékét.
Olyan ikonikus magyarországi szőlőfajták, mint az olaszrizling, a
kadarka vagy a hárslevelű kifejezetten érzékenyek bizonyos klimatikus
paraméterekre. Az olaszrizling a nagy meleget tűri nehezen, a
hárslevelűt a vízhiány sanyargatja, míg a kadarka kifejezetten érzékeny a
rothadásra. Ha összetesszük ezeket érzékenységeket az előbb felsorolt
megváltozó klimatikus viszonyokkal, már láthatjuk is azokat a
kihívásokat, amivel a jövőben, sőt, már a jelenben is szembe kell
néznünk.
A klímamodellek a század végéig drámai
változásokat jeleznek előre: szinte alig lesz olyan bortermelő vidéke
Magyarországnak, ahol a 2000-es évek elejének éghajlati viszonyai
visszaköszönnek.