- Hogy tudtak ilyen szerencsésen összejönni Hanti Tamással?
- Tamással – Ceglédbercelen – együtt jártam általános iskolába, és középiskolásként is ott éltem. Ő villamosmérnöki, én pedig gépészmérnöki végzettséget szereztem, de közben, ha édesapámnak és a nagybátyámnak kellett egy kis segítség a pincéjükben, áthívtam a Tamást, jött segíteni, szüretelni, a pincénkben bort készíteni. Rászoktunk erre itthon, és azt éreztük, hogy milyen jó lenne, ha lenne saját borunk!.. Az első pár hordóra a pincében kaptunk is egy sarkot, meg egy-két edényt. Már ott sikerült olyan bort készítenünk, amivel helyi borversenyeken próbálkoztunk bemutatkozni. Az egyikre olyan jó chardonnay-t hoztunk össze, amit ki is küldtünk Ljubljanába, a Moje Vino nemzetközi borversenyre, ahol bronzérmet szereztünk. Igazából ez volt az a lökés – 2006-ban –, ami miatt úgy gondoltuk, hogy ezzel nekünk, valamilyen szinten, foglalkoznunk kell. Mind a ketten a munkánk mellett csináltuk ezt a kis hobbit, és sikerült olyan borokat készítenünk, ami folyamatosan arra késztetett bennünket, hogy ezt komolyabban kellene folytatnunk.
- Ez a „komolyabb” szakasz mikor és hogyan kezdődött?
- Amikor – 15-16 éve már – ide is költöztem, Monorra. A B&K-nál helyezkedtem el, és itt egyből pincét is vásároltunk, két hektárnyi területtel. Vannak még ott beépítetlen, gondozatlan földrészek, amik eladásra várnak. Ezeket egyben szeretném majd betelepíteni, egyszerre. Várjuk erre a lehetőséget, amíg egyesülnek.
- Úgy tudjuk, hogy a pince tekintetében is komoly korszerűsítések történtek.
- Amikor megvettük, az akkor egy hagyományos kis monori pince volt, nagyon hangulatos, szabadidős családi használatra. De a tervezett – 12 ezer palackos – mennyiségű bort abban már nem lehetett elkészíteni. Sokat gondolkodtunk, hogy lehetne igazán praktikus. Édesapám tervei alapján megnagyobbítottuk és mélyítettük, 2016-ban. Páczi Laci bácsi – a monori pincék kedvelt építőmestere – végezte el ezt a nagyon komoly munkát. 2018-ban készítettünk egy feldolgozót is, a pince mögé, ahol már gépesítve van a folyamat, és tudunk hatékonyan dolgozni. Eddigre sikerült azt a minőséget is létrehozni a szőlőben, amivel már országos versenyen is sikerrel szerepelhettünk.
- 2016-ban már nem csak itthon, hanem határainkon túl is, és nem is akárhol.
- Franciaországban (az International Challenge du Vin versenyen) reményeinken felül – 5000 induló közül – Cserszegi Fűszeresünk bekerült a legjobb 33 aranyérmes fehérbor közé. Ez a fajta külföldi versenyeken még kevésbé ismert,és Monor neve is, a Kunsági Borvidékről. Egyébként is a legkisebb pincék közé tartozott akkor a mienk, ezért volt különösen nagy dolog ez az aranyérem, ami újabb lökést adott számunkra, a jövőre nézve. Amíg a munkát ketten el tudjuk végezni, van remény a továbbfejlődésre. Sajnos, a mai munkaerőhelyzetben, kétes alkalmi munkásokkal, kiszámíthatatlanabb az eredményesség. Megbízhatókat nehéz találni. Az ember a saját szőlőjére és borára úgy vigyáz, mint a gyerekére. Időben kell tudni foglalkozni vele. Ha ígérik, és nem jönnek, az a legrosszabb. Hál’ istennek, az idei szüretünk rendben lezajlott.
- A „hobbistákból” melyikük vált elméletibb illetve gyakorlatibb szakemberré? - Tamás továbbtanult e téren is, mert ő később alapított családot, és még volt egy kis ideje. Ameddig a villamosmérnöki szakmát gyakorolta, addig beiratkozott a Corvinus Egyetem pálinka szakmérnöki karára, és azt el is végezte. Utána pedig a Soós István Borászati Szakközépiskolában tanult, két évig. Neki lett borász végzettsége, járt borász mesterkurzusra is, a Corvinusra. Nekem már családom volt, annak kötöttségeivel. Rokonságom több generációs gyakorlati tapasztalatait viszont jól tudtam hasznosítani. Ameddig Tamás iskolába járt, én próbáltam a pincében helyt állni, meg a gyerekekkel foglalkoztam. El kellett válnom a B&K-tól is, mert a szőlővel és a pincével együtt nagyon sok volt. A nyári szüneteket sem nagyon tudtuk megoldani, a nagyszülőktől sem lehetett mindig várni, hogy a gyerekekre vigyázzanak. És ez lett a vége, hogy én csak a pincével foglalkoztam, így tudtuk megoldani. Ha egyedül vagyok is, és gyerek van velem, mindig tudunk valamit csinálni; címkézünk, kartonozunk, értékesítünk, stb.
- Hogy működik a - nem is monori - Tamással való napi munkamegosztásuk?
- Ő Kosdon dolgozik, a Lunczer Pálinkaházban. Amikor a nagyobb munkák vannak (szürettől-palackozásig, a termék elkészültéig), meg amikor a döntések történnek, mindig itt van. Én az értékesítés nagy részét vállalom. Azt látjuk, hogy egyikünk sem tudna mással nagyon dolgozni. Így ismerjük egymás gondolatait is. Hiába próbálnak segíteni barátok, mással lassabban megy.
- Pedig Pincéjük együttműködési készségéről sok dicséretet tudunk idézni itt.
/Pl. Baldavári Attila és apja örül, hogy kezdettől felkarolták őket, baráti viszonyban segítik egymást, illetve hogy bármikor konzultálhatnak.
Csúziék is – több eredményes versenyszereplésük után is – ide jönnek tapasztalatcserére.
Szabó I. Gyula megtermelt szőlőjéből e Pincére bízza a borkészítést.
Hidegkuti Tiborral közösen próbálnak erjesztési kísérleteket, ezek tapasztalatait megosztva egymással szeretnének egyre jobb, és érdekesebb tételeket készíteni. Hamar megtalálták a közös hangot és a szakmai kapcsolaton kívül, baráti csapat is alakult az idő alatt.
A monorierdei Szélpatkoló Sajtolda innen kapott bátorítást termékkapcsolásra.
A KultPince érzékenyítő Kultmoziján is évről-évre részt vesznek boraikkal, amihez a szőlő egy részét viszont a Lukácsyéktól vásárolják./
- Tény, hogy nagyon-nagyon szeretünk itt Monoron dolgozni. Nagyon szeretjük azokat az embereket, akikkel körül vagyunk véve, akár ők segítenek nekünk, akár mi tudunk segíteni nekik. Az idén a Jégvirágtól – Borvirágig rendezvényen (a meleg miatt) nem készítettünk forralt bort. De kértük, hogy legyen egy olyan stand, ahol a hét monori pince, akik kereskedelmi forgalomban kapható borokat készítenek, a boraikkal felsorakozzatnak. Jó volt ránézni. Szívesen kóstolgatták is.
- Jó erről hallani, ilyet tapasztalni, de trófeákat szerezni is.
- Ha örülünk egymás sikereinek, ez valamennyiünket csak ösztönözheti.
Nem mindenhova, de a helyi és körzeti borversenyekre elmegyünk, ahol hasonló kvalitású versenytársakkal találkozhatunk. A „Magyarország legjobb újbora” megmérettetésre, vagy december 6-án a Miklós-napi Országos Rozéversenyre is. Minden évben ott vagyunk a „Prestige”- versenyen. Az idén ott először kapott aranyérmet a pinot noir vörösborunk. A „Vinum Bonum” védjegyet már többször kiérdemeltük, de az aranyérem csak most érkezett meg, az idén. Az elmúlt években az Országos Cserszegi versenyen is részt vettünk, ahol mindig benne vagyunk az ezüstérmes kategóriában, de volt már arany is. Megmérettetjük a borainkat a Kunsági Borvidéki Borversenyen, ahol sauvignon blanc borunk lett aranyérmes, egyből továbbjutva az országosra. Minden év januárjában van a Millenárison a „Borjour Magnum”, ahová már visszajáró vendégek vagyunk. Több mint ezer bor mellett séfek, újságírók, kereskedők is vannak ott kinn, a kóstolókon kívül, remek tapasztalatcserét biztosítva. Egyébként – ismertségünknek köszönhetően – a Kadarka Kör felkért minket a Jókai kert legendás egykori kadarka cuvée-jének elkészítésére is. A Kadarka-versenyről most már a 4. ezüstérmet hoztuk el. A városnak is jó lesz, ha olyan versenyekre és kiállításokra tudjuk eljuttatni a monori borokat, ahol együtt van a termelő és a bor. Akkor majd érdeklődni fognak nálunk. A napokban is láttunk a Strázsára hátizsákkal jövő embereket, akik állandó nyitvatartású pincéket kerestek. Erre igazán most kezd megérni az idő.
Nálunk is ez a következő lépcső: hogy ha megvan a jó technológiai szint (ami a prioritás volt), legyen egy 4-5 asztalos kis fogadóhelyiség, ahol lehet bort és egyéb itteni termékeket kóstolni.
- Úgy tudjuk, hogy a tartályos, reduktív borokat szeretik elsősorban, de különös érdeklődéssel fordulnak a hordósok felé is. Milyen arányban?
- 130-150 hektóval dolgozunk most, és ebből kb. 30 hektó az, ami hordóba kerül. Túlnyomórészt ezek inkább vörösborok. De nagyon szeretünk kísérletezni, pl. a chardonnay-t barrique hordóba téve. Vagy egy francia tölgyben, vagy egy „zebra”hordóban, aminek minden dongája más fából és más pörköléssel készül. Ez érdekes játék. Azért szeretjük a hordót, mert olyan széles skálán mozog (pl. francia, magyar, vagy amerikai tölgy alapanyagból készült, illetve a különböző pörkölési módok más-más borokból hozzák ki a maximumot). Az anyaga mellett a hajlítási mód is számít. Ezek mind befolyásoló tényezők a végtermékre nézve. Van olyan nekem tetsző francia hordó, ami nagyon elegáns vaníliás, krémes illatot produkál. De az olaszrizlinghez szerintem nem áll jól.
- A bort értékesíteni is kell, ha elmaradnak a nagy borrendezvények, akkor is.
A járványhelyzet hogy befolyásolta előzetes és távlati terveiket?
- A borral észnél kell lenni, mert egyébként sokba kerül. Eddig a gasztro vonallal, a budapesti illetve a helyi éttermekkel dolgoztunk együtt. A készletünk 50%-át sikerült így értékesítenünk. A borkereskedésben szintén a főváros – Monor tengely állt. Már Debrecenben is 2-3 helyen lehet borainkat elérni. Meg az itteni Bormámorban. Ezt az idén egy kicsit felborította a vírus, mivel sem az éttermeknek, sem a számunkra oly fontos fesztiválokon nem tudtunk annyi bort eladni, mint az elmúlt években. Úgyhogy nyitottunk a lakosság felé. Olyan szinten, hogy folyó bort értékesítettünk. Ez olyan jól sikerült, hogy a kiszállítást is bevállaltuk. El se tudtuk képzelni, de kiürült a készlet teljesen, ugyan a palackos tételek rovására. Profilt kellett tehát váltanunk. Már a rossz hírek jövetelekor kevesebbet palackoztunk. De – hál’ istennek – az is elfogyott, meg a folyó bor is, a lakossági piac megnyitásával. Az idén már úgy készülünk, hogy meglegyen a gasztróba szánt mennyiség, a kiállításokra, illetve a borkereskedésekbe, de folyó bort is lehet majd nálunk kapni.
- Azt a mottót választották maguknak, hogy: „Közös álom – egyéni stílusban”.
- „Közös álmunk”: elfogadható minőség, mind a fogyasztók, mind a szakértők számára. És azt szeretnénk, hogy ez minél több embernek sikerüljön. Minél több monori vigye jó hírét a városnak, a Strázsa-hegynek. És a legfontosabb számunkra az, hogy a Strázsa-hegy olyan terület maradjon, ahova jó szívvel tudunk felmenni. Ehhez még nagyon sok mindent kell tenni. Akár földeket is vásárolni, a régi rendeltetésének megfelelővé téve. Az „egyéni stílust” pedig: a Cserszegi Fűszeresünkre mondják mindig, ha versenyeken vagyunk, de mostanában egyre többször halljuk a rendezvényeken is; hogy „megyeri-hantis”. Sikerült egy olyan stílusjegyet találnunk a cserszegiben, ami technológiai szempontból érdekes, eltalálva az erjesztési hőmérséklet ideális fokát, és a számunkra megfelelő technológiát. A cserszegi különben is elég széles skálán mozog, a parfümöstől a kicsit „lustább”, vastagabb, alkoholosig. A miénknél a citrusos jegyek dominálnak, egy kis szőlővirág illattal, és jellemzően alacsonyabb alkoholtartalommal. Olyat akarunk csinálni, ami úgy benne marad az emberek fejében, hogy igen, ez ezekre a srácokra jellemző. És ez olyan jó érzés.
Bolcsó Gusztáv
