Milyen szakmai utat járt be eddig, amíg – 34 éves korára – idáig eljutott?
- Egy pici, szlovák határhoz közeli településen születtem, pedagógus családban. Gyakorló reformátusként a sárospataki gimnáziumba kerültem, majd – környezettani és pszichológiai érdeklődésem után – felvettek a Corvinus Egyetem élelmiszermérnöki képzésére. Ott kaptam olyan pályaindító inspirációkat, amelyekkel egyenes út vezetett a borászat irányába. A borászati családi háttér hiányának látszólagos hátránya egyúttal előnyt is jelentett, mivel nem voltak bennem beidegződések, így a nulláról kellett megtanulnom a szakmát. Már tanulmányaimmal párhuzamosan dolgoztam egy családi pincészetnél, Dunakeszin, ahol sikerült az alapokat elsajátítani a gyakorlatban, ahol láthattam a folyamatokat, összefüggéseket, az első lépés megtételéhez. Ezután próbára akartam tenni magam egy piacorientált technológiai környezetben. Ez a Balatonfüredi-Csopaki Borvidéken sikerült, egy nagy családi pincészetben. Életem egyik legjobb döntése lett. Biztos anyagi háttér nélkül lemondással járt, az elismerésért is meg kellett küzdeni, de ez a négy év – a tevékenység minden részletének megismerése – tudatos felkészülés, útkeresés volt; sok tanulással, tapasztalattal járt. A munkatársakkal való közös hang megtalálása szempontjából is.
- Mi hajtotta ezután még tovább? És végül is hogyan és miért került Monorierdőre?
- A kíváncsiság és a folyamatos tudásra való hajlandóság vezetett egy újabb lépcsőfokhoz. Hozzákezdhettem volna családi életem kialakításához, de karrierem építéséhez hiányzott még az önmegvalósítás lehetősége. Az a kihívás, hogyan tudnék én önerőből olyan saját bort készíteni, hogy ténylegesen az én tudásom álljon mögötte. Van egy nagyon kedves barátom, aki Monorierdőn él. Az ő gyakorlati segítsége vezetett el végül is az ottani szőlőbirtok tulajdonosaihoz, akik borászt kerestek.
- A felesége mit szól ehhez a sok időt feláldozó megszállottságához?
- Tavaly nősültem meg. A feleségem, Hidegkuti-Veres Réka szintén élelmiszermérnök, az egyetemen ismerkedtünk meg. Szerencsémre mindenben a segítőtársam, Ő a hátország a mindennapokban. Sokkal jobban hisz bennem, mint én saját magamban. Ugyanakkor sokoldalúságával – vendéglátó szakmenedzseri, érzékszervi bírálói, sajtkészítői képzettségével, fontos tagja a triásznak.
-2017-ben megszületett az első aranyérem( Szárazhegy Szőlőbirtok, Olaszrizling) az Országos Újborversenyen, ezt követte 2018-ban, egy újabb aranyérem az Országos Rosé Borversenyen, illetve 2019-ben szintén az Országos Rosé Borversenyen aranyérmes lett a Strázsahegyi Borház Pinot Noir Roséja.
- Ha valaki dolgozik, szívvel-lélekkel odateszi magát minden nap, akkor annak meglesz az eredménye. Igazából az ember azért versenyezteti a borát, mert kíváncsi a visszajelzésekre. Az eredmény egyfajta elégtétel, de én jobban élvezem az oda vezető utat, mint magát a minősítés pillanatát. A mai technológiával apró nüanszokon múlik, hogy egy bírálati rendszerben egy tétel az ezüst tetejére, vagy egy aranyérem aljára csúszik.
- Azt nyilatkozta 2017-ben, hogy ha legalább öt éven keresztül, változatlan minőséggel, ott tud lenni a piacon, akkor az már nem „kezdet” lesz.
- Azt gondolom, hogy még mindig „úton vagyok”, még mindig nem a hazaérkezésnél. Sokat tettem annak érdekében, hogy ne csak önmagában a borok elkészítését tudjam a lehető legmaximálisabban megtenni, hiszen ezeket értékesíteni is kell, ezért meg kell tudni jelenni vele. Ez is olyan fontos, mint a borkészítés. A fogyasztókkal meg kell találni a kapcsolatot. És ehhez társak szükségesek, akik tudják segíteni ezt a munkát. 2017-ben készültek el első saját tételeim, H/T márkanéven. Majd 2019-ben Strázsahegyi Borház néven létrehoztunk egy Kft-t, azzal a határozott céllal, hogy megvetjük a lábunkat a magyarországi borpiacon. Egyelőre továbbra is „albérlőként” – a rendelkezésemre álló Szárazhegyi Szőlőbirtok borászati technológiáját, üzemterületét, infrastruktúráját használva, illetve onnan vásárolva az alapanyagot – készítem a tételeket, amelyek most már (2019-től) Strázsahegyi Borház néven kerülnek forgalomba. Közvetlen ebbe az évjáratba csatlakozott be – az említett kapcsolattartásokat segítve – a két szociológus társ. Nagyon sokat fogunk egymástól tanulni, és rengeteg izgalmas kihívás előtt állunk.
- Ez a csapat itt és így nem tekinthető hagyományosnak. Hogy sikerült összejönniük?
- Az egyik kollégánknak az ismerőse ismerte a Tibit – vette át a szót Domokos Tamás (aki humán szférában dolgozó tudományfejlesztő szociológus, a Kodolányi Egyetem tanszékvezetője, társadalmi vonatkozásokkal foglalkozó kutató). Láttuk, hogy Tibornak nagyon jó gondolatai vannak. Hozzá tudott férni pályázati forrásokhoz is. Megismerkedtünk a körülményekkel, kínálatával, és kiderült, hogy hasonló gondolkodásúak vagyunk. Tibi csinálja a bort, mi meg a hátországot biztosítjuk, az értékesítésben segítünk. Mi a borfogyasztással, mint társadalmi jelenséggel is foglalkozunk. Szociológus társamnak – a szintén fehérvári Mahler Balázsnak – a társas viselkedési formákhoz és a kulturált borfogyasztáshoz kapcsolódó felméréseit jól tudtuk hasznosítani. Én csak a rendezvényekkel, programokkal, az erőforrások aktivizálásával, az eszközök beszerzésével, a termék különböző helyekre való bejuttatásával foglalkozom. A megyében – fejlesztő szociológusként – közel állok 8-900 vállalathoz, személyes kapcsolatom van az önkormányzatokkal is. Igazából az én feladatom minőségi termékeinket egész Fejér megyében befogadhatóvá tenni.
A pandémia alatt elég sok tételt el tudtunk adni pl. a 2019-es aranyérmes Pinot Noir Roséból, mert az emberek rájöttek, hogy a kis kézműves borászatok még izgalmasabbak is, mint a nagy tételeket előállítók.
- Ezért is társultak be ide? A gyakorlatban – Fehérvárról – hogy tartják a folyamatos kapcsolatot?
- Számunkra mindegy volt, hogy hol épül egy közösség. Bárhol készülhetnek a tételek, ha az emberek azt szívvel-lélekkel, szaktudással készítik. Kis helyeken sokszor talán még komolyabb értékteremtő munka folyik, elköteleződve, csodákat művelve. A csapatunk nagyjából kéthetente találkozik személyesen. Régebben ez kevesebb volt, de a fejlesztésben egy magasabb szintre kell lépni ennek a cégnek, és a beruházás, a technológiai szempont, a családi modellektől nagyobb távlatokat tervező stratégia megköveteli a gyakoribb és hosszabb személyes konzultációt. Most már Fehérváron is van egy kis borraktárunk, ami a Tibinél lévő nagyobb tételek mellett, a terjesztés miatt, itt is fontos.
- Hidegkuti Tibortól kérdezzük: - A márkanév használata mellett épül is majd a Borház a Strázsán?
- Az a tervünk, hogy remélhetőleg nem a túl távoli jövőben – az említett üzlettársakkal – elkészül Strázsahegyi Borház néven borászati feldolgozó üzemterületünk. Már 2019-ben, ezt megelőlegezve és hirdetve, ezért került e márkanév a palackjainkra. Elképzelésünkhöz a telek már megvan, távlati terv szőlőterület vásárlása hozzá, illetve szőlőtelepítés is. Azt gondolom, hogy 20-25 ezres palackszámban maximalizálnánk azt a produktummennyiséget, amit célként tűzhetünk ki magunknak. Ezzel jól kontrolláltan tudunk dolgozni, kis segítséggel, 2-3 hektáros szőlőterülettel. Szakmai kihívásunk, hogy 6-8 – hungarikum és világ – fajtából szeretnénk minőségi bort készíteni.
- A kiskereskedelmi polcokon nem láttuk palackjaikat. A jövőben is más értékesítést terveznek?
Határozott célunk, hogy az üzletláncokat kihagyjuk a forgalmazásunkból. A vendéglátóhelyek, borbárok, vinotékák felé történik az értékesítés, illetve szeretnénk minél több országos rendezvényen jelen lenni a tételeinkkel. Nekem szimpatikusabb ez az elhatározás Én nem tudom elképzelni termékeinket kitéve az üzletpolcon. Nem is szeretnék olyan mennyiségben bort készíteni, hogy erre szükség legyen. Sokkal személyesebbnek gondolom a produktumot ahhoz, hogy csak a polcokról történjen az értékesítés.
- Mit jelent az Önöknek, hogy Borházuk „nem csupán saját magára, boraira kíván koncentrálni”?
H.T.: - Azt, hogy a Strázsa-hegyet, az itteni történelmi pincesort is minél több magyar emberrel megismertessük, a monori borrégióban hosszú távon is elért szép eredmények mellett.
D.T.: - Ha innen forgalmazott borunkhoz van egy jó sztori is (márpedig a Strázsa-hegy egy ilyen, izgalmas, legendákban gazdag hely), az még külön segítheti a népszerűsítését. Tervezzük elvinni a téli vásárokra, Fehérvár belvárosába is, az egyéb itt termelt szörpök, mustárok, lekvárok stb. termékbemutatójával együtt. Azon leszünk, hogy ilyen alkalmak során – az élelmiszeripari termékek termelői mellett – kapjanak hangot e táj életmódját, stílusát bemutató képző- és iparművész alkotók is. Az egyik újságunkban már csináltunk is ilyen ismertetőt a Strázsa-hegyről. De video-csoportunk is van. Szociológiai tervünk tehát nem elméleti, filozófiai, hanem aktív és konkrét, gyakorlati fejlesztés.
- Hidegkuti Tibor hogy tudná összegezni eddigi tevékenységének saját megítélését?
- A Corvinus Borászati Tanszékétől mostanáig látom magamban a változást. De azt is látom, hogy nagyon sok év van még előttem, előttünk, amit alázattal kell végigdolgoznunk, hogy a megfogalmazott tervek, célok valósággá váljanak.
Bolcsó Gusztáv