- Bemutatkozásként miket tartana magáról a legfontosabbakként megemlíteni?
-34 éves vagyok, családom még nincs, menyasszonyommal élünk Tápióbicskén, és Bényén vannak a szőlőim.
Nagykátán kertész- és növényvédő technikusként végeztem. Azt követően kerültem a - Borkút szaküzleteiben, termelői borkiméréssel is foglalkozó –Tápió-Vin Borgazdálkodási Kft-hez, dolgozni, 2008 nyarán. Ezután Jelentkeztem a Kecskeméti Főiskolára, ahol 2013-ban kertészmérnöki képesítést szereztem.
- Családjának, rokonságának volt kapcsolata szőlészettel, borászattal?
- Annak idején Tápióbicskén, a 60-as években – amikor még volt piaca a szőlőnek – 840 hektár szőlő volt. Ezek régi, fejművelésű ültetvények voltak, amit télre betakartak, tavaszra nyitottak. Minden családnak volt szőlője. Amikor már én megszülettem, akkor a családnak már csak egy 600 négyszögöles területe volt. Fehérbort nem is készítettek, akkor, inkább a siller bor volt jellemző. Később nagymamám csodálkozva nézte az első fehér boromat, hogy ilyet is lehet készíteni.
- Az akkori borok minősége meg sem közelítette a maiakét.
- Ez így van, de az akkori kornak azok maximálisan megfeleltek. A mai minőség eléréséhez kellett az is, hogy a régi ültetvények szerkezete átalakuljon, és a mai kornak megfelelő ,,divatos” fajtákat telepítsünk, amelyek jól érezhetik itt magukat, ebben a körzetben. De most talán túl sok is lett a választék. Kevesebb fajtával jobb dolgozni. Ausztriában pl. sokkal kevesebb fajta van termesztésben.
- Mekkora a területe most?
- A tápióbicskei családi szőlőt már kivágtuk. jelenleg kicsivel több, mint 10 hektár szőlőterületet művelek, Bénye település határában. Ennek nagy része termő szőlő, a többi területnek folyamatban van az újratelepítése. 2013-ban kezdtem el a területek vásárlását, amelyek még most is folyamatban vannak. A jelenlegi 10 hektár a tervek szerint bővülni fog.
- Milyen fajták vannak rajta?
- Saját telepítésű cserszegi fűszeres, zöldveltelini, zalagyöngye, és chasselas.
- Telepítési tervei vannak?
- Igen, az öreg ültetvényeim már átlépték a 40 évet, a meglévő tőkék egészségesek, de sajnos nagy a tőkehiány, így nem lehet gazdaságosan művelni őket. Jelenleg is folyamatban van 1 hektár kékfrankos és 0,5 hektár cabernet franc telepítése.
- E kemény munkához van, aki Monoron eszközöket is gyártott. Sok víz is kell hozzá.
- Ezekbena gépi munkákban a cég, ahol dolgozom, tud segíteni.
- Van, amit „zászlósborának” nevezne?
- Nálam a cserszegi fűszeres az, amire ezt mondanám. Egyrészt ezt a szőlőt én telepítettem, 2015-ben, de nagy kihívásokat látok a zöldvelteliniben is.
- Azt hallottam az általam megismert monori gazdáktól, hogy a szőlőhöz két dolog szükséges alapvetően. Az első: a szőlő szeretete, a második pedig: a türelem.
- Egyetértek ezzel. Eltelepíti az ember a szőlőt, utána jön 1-2 tavaszi fagy, jégeső vagy lerágják az őzek, nyulak a hajtásokat, majd 4-5 év múlva remélhető olyan termés, amiből már készíthető bor. Na, ehhez kell türelem.
- Eladásra vagy feldolgozásra termeli a szőlőt? Hogy gondolkodik erről?
- 2013-ban úgy gondolkodtam, hogy a termést értékesítem, itt a környéken. Aztán ahogy egyre nőtt a terület, és folyamatosan készítettem is borokat, fokozatosan érlelődött és jött meg – 2018-ban – a végső az elhatározás, hogy indítok én is egy kisüzemi borászatot.
- Van itt a Strázsán olyan vállalkozás (a Megyeri-Hanti féle), ami azzal kezdett híressé lenni, hogy sokan viszik oda a szőlőjüket, borkészítésre. Közösen tervezik, hogy mit szeretnének, a szüretet is. Olyan üzemet építettek ki, amivel minőségi borkészítést tudnak vállalni.
- A borkészítési technológiával nálam sincs probléma, nekem is sikerült kiépítenem egy olyan üzemet, ahol rendelkezésre állnak a feltételek. Borászati kérdésekben, pedig, Kiss Attilával szoktam konzultálni.
- És milyen pincéje van?
- Tápióbicskén nem is hagyományos pincém van, inkább bortároló helyiségnek nevezném egyelőre. Hosszú távú terveim közt szerepel egy borászat felépítése Bényén. Ez nagyon megkönnyítené a dolgomat, mert egy helyen lenne a szőlő és a borászat is. Ami ott az első pillanattól megtetszett, az a kiváló termőhely, ami Bénye határában elterül.
- Az biztos, hogy úgy kényelmesebb lesz, ha minden szükséges dolog egy helyen van.
- Igen, ez a célom. És persze folyamatosan majd fejleszteni is kell, mert tartani kell a lépést a gazdatársakkal.
-Telepítésben, bővítésben gondolkodik ezek szerint, mind a terület, mind a pince kapcsán.
- Szükséges az elöregedett ültetvények kivágása, és korszerűek telepítése. Kiváló területeink vannak, kár lenne veszni hagyni őket. Fajtaváltásról is gondolkodom, úgy, hogy teljesen átalakul a fajta- és ültetvényszerkezet, helyet adva benne magyar fajtáknak és világfajtáknak egyaránt, cserszegi fűszeres, chardonnay, kékfrankos, cabernet franc, zöldveltelíni és rajnai rizling fajtákat fogok telepíteni.
- Van segítsége jelenleg ebben a munkában?
- Ha fizikai segítségre gondol, szülői segítséget is kapok. Édesanyám értékesíti a borokat, a termelői borkimérésben, édesapám pedig itt, a szőlőben szokott besegíteni a szüreti időszakban, meg a feldolgozási munkálatoknál.
- Manapság Monoron sem mindig könnyű munkaerőt találni, egyedül meg nem megy.
- Nagy érték, hogy ennek lényegét mi a családdal meg tudjuk oldani, régebben a családtagoknak volt kapcsolata a szőlőműveléssel. De napszámos munka végzésére is sikerült fizetett idénymunkást találnunk.
- A jövőben lesz folytatója a rokonságban annak, amit most megteremt?
Gndolkodik esetleg vendéglátó pince létrehozásáról?
-Nem zárkózom el a vendéglátás tervétől sem, de jelenleg fel kell építeni egy erős gazdaságot, egy rendezett birtokkal, amit később lehet majd bővíteni vagy továbbadni.
- Bényén részt vesz helyi borszer vezetben?
- Ott nincs borrend, viszont van kultúrája a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek, és az erre épülő rendezvények is jó hangulatban szoktak telni; gondolok itt például a szüreti felvonulásra vagy a Vince-napi vesszővágásra és az, azt követő borversenyre.
-A monori borrendezvényeken (Borvidékek Hétvégéje, Orbán- illetve Márton-nap, Jégvirágtól Borvirágig, Fánkfaló, Fröccs-szombat) is részt szokott venni?
- Mindegyik rendezvényen részt vettünk annak idején, persze. Ezek nagyon hasznosak. Összekovácsolják a közösséget, sok embert vonzanak ide, messzebbről is. A körzeti borversenyek is jó hangulatban telnek, sokat lehet tanulni egymástól.
-Már mindenkinek hiányoznak ezek a társasági események. A pandémia egyébként is hatással volt a borászatra is, pl. kereskedelmi formáinak alkalmazkodó változtatásaival. Az említett itteni Megyeri-Hanti Pince pl. több borát palackozta, mint az előző időszakokban, és bejött nekik, mert jobban fogyott a hordós bornál akkor. Ön hogy áll a palackozással?
- Én is értékesítek folyóbort is és palackozott bort is egyaránt, nálam is megtörtént a palackozás, és kíváncsian várom, hogy jól döntöttem-e.
- Fel is fedeztem ezeket (ma népszerűek!) a monori Bormámor szaküzlet kínálatában is.
- Igen, örülök a lehetőségnek, hogy ott is elérhetőek a boraim.
- Az eddigiekből is kiderült, hogy Önt – Bényén kívül – minden szempontból érdekli a környék szőlész-borász életének alakulása, és hogy ehhez tevőlegesen hozzá is járul, mind elméletileg, mind gyakorlatilag.
- Igen, a folyamatos tapasztalatcserébe való bekapcsolódást fontosnak tartom.
Ezért lettem tagja a Monor és Környéke Hegyközség Választmányának, és lettem részese a Monori közösségi bor létrehozásának is, ami a térség jó reklámhordozójává is válhat.
-Mindezek után ma meg tudná fogalmazni, hogy annak idején miért vágott bele ebbe a szőlész-borász tevékenységbe?
- Ez jó kérdés. A családi hagyomány alapján volt ugye egy kis szőlőterület, viszont nem foglalkozott ezzel senki előttem, hivatásszerűen. Jött egy olyan impulzus, hogy én ezt szeretném tanulni. Annak idején, a kertészeti szakközépiskolában, a legszimpatikusabb a szőlőtermesztés volt. És akkor úgy gondoltam, hogy én a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni.
Nyilván láttam benne valami hivatásszerűt, a megélhetés szempontjából is. A Főiskola elvégzésével egy időben pedig a gyakorlati szakmai alapok megtanulását – ahogy már említettem is – a Monoron is elismert tudású néhai Kiss Attilának és Kiss Imrének köszönhetem elsősorban, ami máig meghatározó lett számomra.
-Mit szeretne még mindenképpen elérni területén? Mit tartana a legnagyobb sikernek?
- Szőlészeti szempontból, azt szeretném elérni, hogy a tervezett telepítések megvalósuljanak. Nem kevés munka, de nem is lehetetlen. Siker, ha pozitívak a visszajelzések, mind a fogyasztók, mind a szakma részéről. A legszebb pillanat pedig mindig az, amikor eltelepítünk egy szőlőt, és az az ültetvény termőre fordul. Akkor érezzük, hogy volt értelme az egésznek.
-A szőlőtermesztést vagy a borkészítést kedveli jobban?
- Ha választani kellene, akkor én szőlésznek tartom magam. A borászat az egy hobbi számomra, teli kihívásokkal és rengeteg tanulnivalóval.
-Ha valaki a hivatásának választott tevékenységét a hobbira jellemző örömmel tudja csinálni, annak csak jó következménye lehet.
- Igen, mindenképp szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy azt csináljuk napi szinten, amit szeretünk.
-És milyennek látja a bényei, vagy általában a szőlők jövőjét? Monoron is felmerült már, hogy a fiatalok a szőlőbe szívesebben járnak ki bulizni, mint dolgozni, és előfordulnak műveletlen területek is.
- Bényei viszonylatban szeretnék nyilatkozni. Sajnos, egyre gyakrabban látni, hogy néhány sor szőlőt kivágnak, és kukoricát vagy más szántóföldi kultúrát vetnek a helyére. Ez a folyamat hosszú távon nem jó irányba vezet.
Monoron elindult valami ezzel kapcsolatban. Sok az új ültetvény, fiatal gazdákkal.
Remélem, Bényén is lesznek, akik telepítenek szőlőt a jövőben.
Bolcsó Gusztáv
