Gombáról indulva – a Villányi Borvidék pincemestereként – a Strázsára is visszalátogat

Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy –alföldi, Strázsa környéki – borvidékünk hobbi szintű családi borászataiból indulva, mára több itteni fiatal olyan diplomát és vezető beosztást szerzett e téren, ami után szakmai tudását már történelmi borvidékeinken (pl.Tokajban vagy Villányban), de a leghíresebb külföldi szőlészetekben is elismeréssel méltatták. Még nagyobb öröm számunkra, hogy mégsem szakadtak el területünktől, széles körű elméleti és gyakorlati tapasztalataikat szívesen osztják meg itthon, szűkebb pátriájukban is. Erről beszélgettünk ezúttalTóth Sándorral.


Tóth Sándor borász, pincefalu, Monor, Monori Pincefalu

-  Ön 26 évesen, két éve, a Villányi Borvidék Vylyan Pincészetének pincemestere, Kisharsányban. Gombáról, több generáció során is szőlővel, borral foglalkozó családból jutott el odáig. Mit tud elmondani ottani elődeinek erről a tevékenységéről. Kik (édesapja és főleg öccse, úgy tudjuk, hogy még ma is) mekkora területen, milyen fajtákkal, milyen feldolgozási móddal foglalkoztak ezzel a tevékenységgel? Volt olyan máig meghatározó dolog, amit tőlük tanulhatott, amire jelenleg is nagyon szívesen emlékezik?

 

- A családunknak 1870 óta van egy kis pincéje Gombán, melyet üknagyapám csinált. Az akkori szőlőterület Tetepusztán helyezkedett el, ami 400, valamint egy kisebb darab, a Homoki szőlősoron, 200 négyszögölön. A területeken főként Saszla, Otello, Kékfrankos és többféle muskotályos, és némi vegyes csemege szőlőfajták voltak. A szőlőművelés és borkészítés szeretete apáról fiúra szállt a családban. A pincét is megörökölve, így használjuk mi is borospinceként, 2014 óta. A bényei negyed hektár szőlő családi ajándék volt édesapámtól. Elődeink hagyományos eljárással készítették a bort és fahordóban tárolták azokat.
Édesapám nem folytatta a borkészítés hagyományát, azonban főállása mellett földműveléssel, mezőgazdasággal a mai napig is foglalkozik. Sok hasznos tapasztalatával,műszaki szemléletével és tudásával segíti a munkát, a szőlőben és a pincében egyaránt.
Testvérem, Péter, az Eszterházy Károly egyetemen tanul. Ő a mozgókép és média világában tervezi a jövőjét,viszont nagyon nyitott volt a kezdetek óta a szőlészet és borászat minden részletére, lelkes segítőmként. A szőlőbe együtt járunk ki, a metszéstől a zöldmunkán át, egészen a szüretelésig. Több évben is önállóan szervezett szüretet, és a borfeldolgozás mozzanatait is magabiztosan tudja végezni, ami szintén nagy segítség, és hatalmas öröm is a számomra.


borpince, borospince, Monor, pincefalu, Monori Pincefalu

 

- Már tinédzser korában is feljárt a Strázsára, és Monoron is érettségizett

 (2013-ban). Attól kezdve voltak ott ismerősei, de a monorierdői Kerbor Kft-vel is voltak a családnak kapcsolatai. Profitálhatott ezekből is későbbi pályafutását, szakmai kiteljesedését illetően?


- Igen, nagyon sokat. A borral kapcsolatos első ismereteim a Strázsa-hegyen kezdődtek, az akkori barátaim pincéjében és a hegyen lévő rendezvények kapcsán. Innen jött az ötlet is, hogy szeretnék ezzel foglalkozni a későbbiekben. A tanulmányaim során az egyik nyári gyakorlatomat a Kerbor Kft-nél töltöttem el. A mai napig is emlékszem azokra a jó tanácsokra, tapasztalatokra, amiket Tóth László osztott meg velem, aki édesapám, vadászbarátja is volt. Sajnálom, hogy ma már nincs közöttünk.

 

- Az előzmények alapján nem meglepő, hogy Gyöngyösön szerzett diplomát, ahol a Vylyan pincészet jelenlegi főborásza, Ipacs Szabó István is. Közben a Mátrában, egy gyöngyöstarjáni családi pincészetben is szerzett fehérboros tapasztalatokat.

 

- Ez jó lehetőség volt, pont jó időben. Olyan hely volt, ahol az elmélet mellett és után, a gyakorlatot folyamatosan lehetett tanulni.  Négy évig éltem a Mátrában, ebből két évet dolgoztam Kiss Attilánál. A mai napig is nagyon hálás vagyok azért a stabil alapért, amit akkor kaptam a pincészettől.

 

- A 2018-as diplomaátvétel előtti évben viszont nem akármilyen sikert ért el. 2017-ben elsőként sikerült elnyernie annak a „Borászok Borásza” pályázatnak az ösztöndíját – egy USA-beli tanulmányút lehetőségével –, amit éppen a (sok külföldi országban borászati előadásokra felkért) monori, ifjabb Lukácsy Györgytől vehetett át.

 Miket tapasztalt a Napa-völgyben készült, a nálunk megszokottnál sokkal magasabb árkategóriájú (mégis nagyon keresett)prémium borok előállításának körülményeit megismerve?



- Nagyon jó munkaszervezést, felfogást és szakmai alázatot tapasztaltam meg. Emellett kivételes üzemtisztaságot, kíméletes, egész bogyós szőlőfeldolgozást, és borkezelést. Sok hasznos praktikával is találkoztam, amit – kísérletező emberként – igyekszem a mai napig is hasznosítani az itthoni munkám során.

 

- Mi az ott megismert „vadélesztős” erjesztés lényege? Mik azok, amiket az ottaniakból Kisharsányban, vagy akár a monori Strázsán is meg lehetne valósítani?

 - Úgy gondolom, hogy nem csak az erjesztés a lényeg, hanem annak a megközelítése is. Valahol éreztem a fúziót, vagy a megfelelő harmóniát a technológia és a természet adottságai között. Szerintem ez volt a leghasznosabb tapasztalat, amit szerintem itthon is egy jó irányvonalnak látok. Tudatos, precíz munkavégzés, és csak a szükséges beavatkozás a borok életébe. Ennek eredményei pedig a tiszta, tartalmas, finom, és magas minőségű borok.

 

- És miért pont a Vylyan mellett döntött?

- Egyrészt a fehérek után nagyon érdekelt a vörösborok világa. Amikor pedig első alkalommal megpillantottam a Fekete-hegyen lévő borászatot, és annak páratlan környezetét biztos voltam benne, hogy ez az a hely, ahol dolgozni szeretnék. Mindezeket tetézte az a csapata, aki a borászatban és a szőlőben dolgozik. Befogadóak, segítőkészek voltak, így nem volt nehéz a beilleszkedés. Nem véletlenül nevezik sokan a Villányi Borvidék ékkövének.

 

- Úgy tudjuk, hogy mivel Megyeri-Hantiék régi ismerőse, és maga is szeret kísérletezni, hallott Szabó Gyula és Megyeri Szabiéknál feldolgozott kadarkájának történetéről. Hajdu Norbert szintén ott készült, Pacsirta elnevezésű, különleges kadarkájáról pedig annál is inkább, mert annak kiváló, kézi szüretelésű, ládás, fajtaválogatottalapanyaga - a monori kapcsolatoknak is köszönhetően – éppen a Vylyan pincészet ültetvényéről származott.

Ezek után Önnek is kadarka tervei vannak, spontán erjesztéssel. Hogy áll ezzel a kísérletével?

- 2019-ben készült egy hordónyi kadarka a Vylyan pincészetnél, abszolút kísérleti jelleggel, főleg szakmai kíváncsiságra alapozva. A bor 14 napos héjon áztatással, élesztős beoltás nélkül készült. Préselve nem volt, és kizárólag gravitációval fejtettük. Egy érdekes tapasztalat volt, és egy különleges bor született belőle, ami egyelőre még nem a fogyasztói nagyközönségnek készült.

 

- Egyébként – jó hír számunkra, hogy – a Strázsa életében is szeretne jelen lenni. Azt hallottuk, hogy van egy saját vállalkozásuk is. Ön konkrétan vendégváró pincét szeretne itt létrehozni?

- Igen. Szeretnék borkóstolókat, borbemutatókat tartani, de nagyon szívesen mutatnám be a környékbeli pincészetek borait is, az ide látogatóknak, tematikus kóstolók keretében. Ahogyan tettem ezt az elmúlt években számos környékbeli, de akár távolabbi rendezvényeken is.

 

- Azt mondta, hogy 2-3 hetente hazajár, Gombára, ahol a Gomba-Bénye Hegyközség területén van negyed hektár szőlője, ami családi ajándék, de felelősséget is érez iránta. Ezért tette rendbe a többgenerációs ottani pincét is. Nagy energiái vannak, így három területen is lesznek érdekeltségei.

 

- Úgy érzem, az energiám és lelkesedésem töretlen. Szeretem, ezt a fajta kettősséget. Otthon saját magam, vagy családi segítséggel készítem a bort, művelem a szőlőt, főleg a saját magunk öröméért. Míg a Vylyan pincészetnél teljesen más formában, és mértékben, 120 hektáron végzem ezt a tevékenységet, sok kollégával karöltve.

 

Borrend, borrendi avatás, Monor, pincefalu


- A villányiakkal havonta találkoznak a Borkörben, a Monor Környéki Strázsa Borrendnek pedig 2018 óta tagja.

 Ott a fiatalokkal a bor életérzését szeretné meghonosítani. Hasznosítható lesz ez az itteni környékünkön is?

- Úgy gondolom, igen. Szerintem nagyon fontos, a tudatos borfogyasztásra való nevelés. Megismertetni az alapvető borstílusokat, borvidékeket, fajtákat. Így jó borokon, jó élményeken keresztül kerülhetnek közelebb a fiatalok a borok világához.

 

- Hogy vélekedik a monori borrendezvényekről?


- Nagyon szívesen vettem, illetve veszek részt rajtuk. Úgy gondolom, hangulatát és jellegét tekintve egyedülállónak mondhatóak ezek a programok. Vannak rendezvények, mint például a Jégvirágtól Borvirágig, amin az első alkalomtól, minden évben részt vettem.

 

- Meg tudná fogalmazni szőlész-borász hitvallását?

 

- Számomra a sokszínűség adja ennek a szakmának a szépségét. Ha fiatalokat kéne meggyőznöm, hogy ezt a szakmát válasszák, azt mondanám, ebben minden egyben megvan, amit csak kívánni lehet. Egy szőlész-borász jelen van a természetben, a szőlőben. Időt tölt az irodában, számol, tervez és folyamatosan új ötleteken töri a fejét. Ezenfelül sok emberrel találkozik, élményeket, érzéseket közvetít a borokon keresztül. Természetesen sokat kóstolt, tapasztal és fejlődik. Sokszínű és sokrétű szakmai kihívásokkal és változatossággal teli ez a szakma. Tudnám, folytatni a sort, de talán ebben benne van az, amit számomra jelent ez a szakma.

 

- Mit tudna mondani még leendő ottani és itteni terveiről?


Vylyan, szőlőbirtok, pivészet, borászat


- Szeretném, folytatni a Vylyan pincészetnél a kísérletezést, amit a tavalyi évben kezdtem.

 Sok ötletem, elképzelésem van, amivel szeretném az eddig végzett munkát támogatni.
Otthon pedig elsősorban az új pincét szeretném - apró átalakítással, tereprendezéssel - olyanra alakítani, amilyennek mi megálmodtuk, amikor először beléptünk a kapun.

 

                                                                                                                                                   Bolcsó Gusztáv