Emberek a pincefaluban

 Az élet rendje szerint a tapasztalt idősek helyét előbb-utóbb minden területen szükségszerűen a fiatalabbaknak kell átvenniük. Így történt ez fokozatosan a közelmúltban, az éppen most 25 éves Monor Környéki Strázsa Borrend esetében is. Annak egyik alapító, borőrként is tevékenykedő tagja, Orlik Sándor, pont negyed évszázada vette meg az akkorra megöregedő Bicskei Józseftől a Felső-Strázsa Sárfehér során álló pincéjét és szőlőjét. Egy közeli pincetulajdonos és egyben barát kőműves újította fel az épületet, és építette mögé a sültjeiről nevessé vált kemencét is. Tavaly májusban pedig Sanyi bácsi - ereje gyengülését érezvén - maga ajánlotta fel megvételre felújítója fiának (akit gyermekkora óta ismert, és segítőkészsége miatt becsült).  Az üzlet mindkét fél megelégedésére valósult meg. Az új tulajdonosoknak három gyermeke közül már van, aki esélyes a leendő örökség továbbvitelére is.

Orlik Sándor a Bicskei családtól vásárolta meg pincéjét 2001 januárjában. A vásárlást követően igényeiknek megfelelően átalakításokat, tatarozásokat eszközöltek, szőlőfeldolgozót, tűzrakó helyet építettek. Későbbiekben a meglévő szőlők mellé még kékfrankost is telepítettek.

„ A hagyományainkat nem szeretnénk elengedni, ahhoz ragaszkodunk.”

Nem is tudom, hogy zenekarnak, énekegyüttesnek, vagy egyszersmind mindkettőnek tartsam őket. Olyan kerek évfordulójuk alkalmából beszélgettünk most képviselőikkel, ami egy házassági jubileumként is figyelemre és tiszteletre méltó lehetne. Egy több helységből összeverbuválódott és környékünkön gyakran szereplő csoport esetében pedig még inkább az.

Kérdéseinkre - váltakozva – Haláchy Enikő (vezető prímás) és Dr. Dézsi Zsolt (bőgős) válaszolt.

Lions Klubunk február 9-i immár ikonikussá váló Falánk Fánkfaló rendezvénye kapcsán beszélgettünk sokoldalú tevékenységükről, elnökükkel, Hajdu Vandával.

A számmisztika balszerencsét sejtető babonájával szemben, áldozatos munkával érték el most is, hogy 13. ilyen szervezésük is nagy sikerrel zárult.

Ezennel is szeretnénk ehhez gratulálni, és egy kicsit jobban bemutatni, hogy mi minden tehette tartóssá folyamatosan elért sokoldalú eredményeiket.

- „Akinek van itt pincéje, gondoskodjon róla.”  -

Pincetulajdonos barátai hívták fel a figyelmünket arra, hogy Pap Ernő és felesége (Gulyás Gabriella) – két pincét is felújított, rövid időn belül. Nem hivalkodó külsejű és nagyságú, de nagyon patinás épületeket tettek rendbe, a Burgundi soron. Az Orbán térhez közelebbi az 1800-as évek végén épült, vályogból, a másik 1930-40 között, vegyes anyagból. Érdeklődő kérdéseinkre a tulajdonosok – egymást folyamatosan kiegészítve – készségesen válaszoltak.

 Jávorszki György vallotta ezt magáról, amikor minden igényt kielégítően felújított (újjáépített) pincéjében beszélgethettünk vele. Az ott látottak alapján – jóindulatú értelemben – teljesen igazoltnak is érezhettük szavait. Vajon hogy sikerülhetett neki ezt a minden részletében figyelemre méltó, a Pincefalu minőségi értékeit gazdagító épületet létrehoznia?   

A Strázsa-hegy „legédesebb” részén – a Mézes sor sarkán – „volt egyszer, hol nem volt” egy hagyományos pincécske. Ebből mostanra, az utóbbi időszak ottani környékének leglátványosabb változásaként, a szemünk előtt nőtt és terebélyesedett ki egy minden igényt kielégítő, korszerű rendezvényház.