Petrik Sándor nem csak egy jó barát és jó
szomszéd is volt. Családjaink több generáció óta éltek és élnek jó
szomszédságban. De most a pincefalu, a pincébe járó emberek nevében emlékezünk meg
róla. Hiszen mint muzsikus generációkat örvendeztetett meg muzsikájával,
szórakoztatta a pincékben családi, baráti összejövetelek résztvevőit, zenélt
borrendi összejöveteleink során. Szinte nem létezett olyan nóta, vagy
dal, amelyet nem tudott volna eljátszani, akár csak hallás útján is, blattolva.
Van egy legendás kis könyvecske, amelyet ki tett a kottatartóra, amelyben alapvetően
nóta és slágerszövegek szövegek voltak kézzel leírva. Ha kellett előkerült a
harmonika is, így nem volt akadály, akár a szőlők között kellett muzsikálni.
De nem csak muzsikus volt, hanem zenét is szerzett, apósa,
Magócsi Lajos szövegeire, amelyek még ma is gyakorta elhangzanak a Dankó Rádióban.
Szeretettel emlékezünk rá, a pincebulikra, névnapokra, szilveszterekre,
és még az is előfordult, hogy velünk jött a szlovákiai Balázsfára barátainkhoz, hogy a Csallóközi
(Kis)-Duna partján lévő Juhos tanyán szórakoztassa az egybegyűlt társaságot.
Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük!
