Ha valaki ott kiül Urbán Pál („Pali bácsi”) – a rendezvényházként működő Borház melletti – teraszára , és a Gellérthegy magasságú helyről végigtekint a zárt kert nagy diófája előtt 200 méter hosszan lefutó szőlősorokra, a napsütéses dél-nyugati lejtőn, a nem akármilyen panoráma hátterében még a budai hegyeket is látva – ; az megértheti, hogy a helyi szőlőművelők (és a vendégek is) miért érzik itt olyan jól magukat
- Nagy munkába telhetett itt mindennek az ilyen rendezetté alakítása.
- Urbán Pál (U. P.): - Kezdettől fogva részt veszek ebben a borászatban – szólt hozzá egy átdolgozott életút által hitelesítetten a korelnök. A ’77-es kormányzat (most ne firtassuk, hogy milyen volt) kínált egy olyanfajta kormányrendeletet, ami alapján az egyszerű, akármilyen ember is, aki szőlő- illetve gyümölcstermesztéssel akart foglalkozni, azt megtehette. Ez arról szólt, hogy elhagyott területeket (és az Ó-hegy itt eklatáns példája volt ennek, hisz száznál is több, pici szőlő szerepelt itt nyolc-tíz termőföldnyelven, elképesztően elhanyagoltan) úgy kellett birtokba venni, olyan állapotba hozni, hogy azt művelés alá vehessük. A lényeg az volt, hogy verbuválni kellett néhány embert, néhány társat, korombelit, akik akkor (’77-’78-ban) még kicsit fiatalabbak voltak, mint én most, úgyhogy összejöttünk. Örültünk, és megvitattuk ezt a rendeletet. 17-18 fővel megalakítottuk ezt a fajta szakcsoportot, amelynek feltétele volt, hogy ha valamilyen eredményre akarunk jutni, támogatást kaphatunk a tervünkhöz. Óriási előny volt az, hogy megalakulásunkkor jelentős mértékű, vissza nem térítendő támogatást vehettünk föl. 200 méteres, lefelé menő, 7 hektáros területről volt szó. Konkrétan a mi időnk alatt itt pince nem épült.
- Geér Károly (G.K.) : - Én annyit tudnék hozzáfűzni, hogy hárman (barátok) egy évvel később szálltunk be az alapító kezdőkhöz. E szőlő másik oldalán volt az urasági szőlő, és ott volt egy vincellérház, pincével. Sajnos, a háború után azt elbontották. Később is telepítettünk hárman. Ott volt a végén maradék terület, nem is jutott, csak 2-2 sor. Szépen mentek a dolgok, egészen a 2000-es évekig, amikor megalakítottuk a Borbarát Kört, amiben jelenleg 32 taggal rendelkezünk. És azóta fejlődik a hegy. Az első pince volt itt az a nagy ház, amit most a Robi birtokol, meg üzemeltet; és utána szépen, sorban kezdtünk építkezni, úgyhogy most már majdnem végig van a sor, kezd igazi pincesor lenni.
- Fejér Attila (F.A.): - A régi, 1700-1800-as katonai térképeken már szerepelt az Ó-hegy, egy facebook oldalon fenn is vannak róla a régi, elhanyagolt területek képei is. Pontos adataink szerint 2007. december 18-án, 12 tag alapította ezt a Péteri Borbarát Egyesületet. De vannak akik Pesten dolgoznak, és közülük – sajnos – többen itt hagyták a szőlőjüket.
- Honlapukon olyan információkat is találtam, hogy ide ma már neves vendégek, országosan ismert közéleti személyiségek is szívesen járnak.
- Kovács K.Róbert (K.K.R., a Borház tulajdonosa): -A Borház épületét 15 éve vásároltuk meg, a Legendi-gyerekektől, azzal a céllal, hogy megmentsük az utókornak, mert nagyon enyészetnek indult. Lelopták róla a tetőt, áztak a falak, tehát egy utolsó pillanatban megmentett épületről van szó. Utána eljutottunk – máig – addig, hogy mindig szépítgettük, és egy Ó-hegyi Borház nevű Rendezvényházat alakítottunk kí belőle. És hál’ istennek, a munkánknak és a marketingnek, ma már nagyon sokan járnak ide, akik szeretik ezt a környezetet. És így kerülnek ide közéleti emberek, akár politikusok is. Nincs semmi agitáció benne, csak egyszerűen megtetszik nekik a hely. Eljönnek és megbeszéljük, hogy mit szeretnének. Esküvők, keresztelők, leánykérések is lehetnek pl. így itt, családi vállalkozásunkban.
- Úgy tudom, hogy most – május 17-én – immár a XVIII. ; hagyományossá vált fesztiváljukra készülnek. Ez eleve nem kis dolog, ennyi éven keresztül; énekes, táncos, zenés, stb fellépőkkel) . És még téli programkínálatuk is van (pl. szánkózási lehetőséggel).
- K. K. R.:-Nyilván próbálunk programokat ajánlani a vendégeinknek. Van paintbolozás, lovaskocsizás lehetősége is. Partnerként pl. itt van nem messze egy lovarda. Szívesen részt veszünk egy-egy társaság, csapat kívánságának megszervezésében. A nyári időszak lényegesen nagyobb vendégkínálatot jelent, de télen is van pl. forraltboros fesztivál, vagy hét végén is kinyitunk, pl. zsíros kenyér partira, borkóstolásra.
- Úgy látom, nagyon sok párhuzamosság van a strázsa-hegyi és az itteni borélet között. Nálunk a leromlott Kele Pincéből varázsolt elegáns KultPincét Kugel György. De Alapító Okirataink borminőségjavító, helynépszerűsítő célkitűzései is hasonlóak. Tehát nem véletlenül került itt közös nevezőre a környék borászainak tevékenysége. Ez mindenképpen szép dolog – bár a borászok általában is jó emberek - , hogy nem egymást kiszorítva fogják fel ezt a kérdést, hanem úgy, hogy „nyíljon itt minden virág”, egymást segítve, a tapasztalatcserére építve.
- K. K. R.:- Én, személyesen, a Péteri Borbarát Körnek és a Monor Környéki Strázsa Borrendnek is tagja vagyok. Ott a Nagytanács főpohárnokaként. Valóban nagyon jó a viszonyunk, és jellemző – mint országosan is -, hogy támogatjuk egymást. Mi is úgy vagyunk, hogy ha tudunk, támogatjuk egymást. Segítünk Monoron, rendezvényekben, főzésben, vagy bármilyen egyébben. Mint ahogy mi is kapunk segítséget a monoriaktól, a mi rendezvényünkön is fognak főzni, bort kínálni, stb.
- A Péteri Egyesületnek állítólag van monori pincéje is.
- K.K.R.: -Így van, a László -féle. De én magam is rendelkeztem ott kettő borospincével, a Strázsa-hegyen. Ja, és a Pali bácsinak is van, sőt kettő is.
- U.P.: - Azok kapcsolatosak a Monoron nagyon jól hangzó „Búzás” névvel. Az a család a mi rokonságunkhoz tartozik. Búzás Karcsi , az én nászom, nagyon szép pincét épített. Néha-néha ott jövünk össze, pl. születésnapon. Ezek a pincék ott személyes, nem egyesületi tulajdonban vannak.
- F.A.:– A Péteri Borbarát Körnek van saját pincéje Péteriben, a Földváry-Boér Elemér kertben, a Művelődési Házban, a volt kastélyban. Ez valamikor uradalmi zöldséges pince volt. Én akkor még nem voltam tag, 15-20 évvel ezelőtt kb., amikor a Borbarát Kör kapott valami támogatást, és akkor azt a pincét kitakarították, felújították, és azóta a Borbarát Kör tartja karban, és birtokolja, saját kétlyukú pincéjeként, mint a közösségi pincéjét.
- U.P.: - És van még egy tagtársunk, Monoron, aki a Locsodi úton lakik, a Strázsán; a Nánási Lajos.
- F.A.: - A Péteri Borbarát Körben nem mindenki péteri illetőségű. Volt gyömrői, üllői tagunk is. Itt az a lényeg, hogy barátok legyünk. Nem kell szőlőnek, bornak lenni. A bor szeretetét, a szőlőművelést szeretnénk népszerűsíteni. Ezen alapul az Egyesület.;
- A később érkezőt is megkérdezzük, van-e az eddigiekhez hozzáfűzni valója?
- Bodócs József ( B.J.):Három éve vagyok a Borbarát Kör tagja, és nagyon megszerettem ezt az életet itt, a jó levegőt. Újra kellett gondolnom a borkészítést, mert régen nagyon sokat készítettem, de igazából nem nagyon sikerült, és most új alapokra helyezve próbálok tovább fejlődni.
- Egyébként ezt én is tapasztaltam, hogy szinte minden Monori Körzeti Borverseny után jobb lett a borok minősége. Azért versenyeztek, hogy tapasztalatot szerezzenek; nem az oklevélért, hanem hogy az ő boruk jobb legyen a szomszédénál.
-K. K. R.: - Nálunk is – január végén – minden évben megmérettetik magukat a környékbeli borászok; abból is most volt a 18. Itt is évről javult a borkultúra, a borok minősége. Sokan, és egyre jobban részt tudnak venni benne
- F. A.: - A borversenyünkről még annyit, hogy Péteri Község Önkormányzata rendeletben szabályozta azt, hogy minden évben a péteri illetőségű, itt termett szőlőből a legmagasabb pontszámot elérő bor a „Péteri bora” címet viseli egy évig. 2025-ben ezt Tarsoly Ervin oportója érte el.
- U.P.: - A monori borversenyre is sikerült eljutnunk. A kezdet kezdetén műanyag kannákban, demizsonokban vittük borainkat a versenyre, a hőskorszakban. Aztán később lettek az oklevelek és kupák. Most már a legtöbb bor itt is címkés palackokban jelenik meg, szép, csillogó borokkal; ami nagyon szép eredmény.
-Feltűnt – a reklámokból –, hogy a Borházban igen csábító a gasztronómiai kínálat, azt hirdetve, hogy a magyaros ételeken van a hangsúly. De azt is kiemelik, hogy saját a pálinka és bor, de saját a felhasznált sertés-, marha- és baromfihús is.
- K. K. R.:- Ez valóban így van. Saját szőlőnk mellett saját gyümölcsösünk is van (a pálinkához). A gyümölcsös magántulajdon, Péteri másik felén. Az Öcsödön lakó sógorom állattartással foglalkozik, mindent tart, és mi is vágunk belőle. Így tudjuk a húst folyamatosan garantálni. A levesnek való kakast, tyúkot pedig 5-6 gazda biztosítja nekem, igazi házi ízzel. A konyhánk ezért is vendégcsalogató, amiért – távozásukkor – kapunk is dicséreteket. Saját fatüzelésű kemencénk ételeit is kedvelik. Családi-baráti rendezvényeink, gyakran 10-15 fős csoportjaink vannak. Nem vagyunk „a la carte” étterem, de rendezvényeinken belül ki tudjuk elégíteni az igényeket. Van, aki csak étkezni jár ide. Most készül látványkonyhánk, az udvaron, kemencével, grillsütővel és egyéb felszerelésekkel. Úgy remélem, hogy jó úton haladunk. A vendégeink szerint igen. Évente rendezünk disznóvágást, a Társaság éves programjaként. És nem hagyjuk ki az éves közös kirándulásainkat sem.
-Jól hallottam, hogy a Társaságnak van külön böllére?
- Tarsoly Ervin (T.E.) vagyok: - Nagyjából 13 éve kerültem fel ide, a szőlőhegyre. Azóta itt kisebb-nagyobb sikerekkel tevékenykedek. Foglalkozásomat tekintve kőművesként dolgozom. Elég sok mindent tudtam már segíteni itt a gazdáknak, ilyen téren is. A Borbarát disznóvágást pedig minden év elején meg szoktuk rendezni. Abban nem csak én, hanem mindenki részt vesz, amivel általában az egész évi falatainkat elkészítjük. Ide civil szervezeteket is meghívunk, civil külsősöket is szívesen látunk.
- Egyébként hogyan állapodtak meg e rendbe tett szőlőterület felosztásában?
- K. K. R.: - Ez a 7 hektáros zárt kert, ez 105 soros volt. Mindenkinek megvan itt a 2-5-10 sora, a tulajdonrésze. Nem minden gazda borbaráti körtag, és nem minden borbaráti köri gazda,
- És milyen a fajtaösszetétele szőlőjüknek?
-K. K. R.: - Jellemzően a fő fajta a kékfrankos , a szőlőterület közel 50%-a. A régi (még a ’78-as) telepítésekből a: zalagyöngye, a saszla, jó pár csemegeféle szőlő, amik még jelen vannak. És különbözőek a sorszámok, 2-től 30-ig. (Utóbbi az enyém.) Legtöbb gazda próbálja már most ezeket áttelepíteni, egységes fajtákra. Nekem már 1 sorban rajnai rizling van, 1-ben irsai, 1-ben cserszegi, és van még rizlingszilváni, amit most már nem tudunk pótolni, azt pedig generosára váltom át. Tehát az összes szőlő feléig (egységesebben) fehér, a többi pedig kékfrankos.
- Az a finom bor, amit megkóstolhattunk, az a Pali bácsié volt?
-U.P: - Én fölhagytam a palackozással. Ezzel a talajjal, lehetőséggel ez a bor egyik évről a másikra el szokott fogyni. Ezen a homokon nagyon vékony borok készülnek, nem olyanok, hogy palackérlelésben évekig eltartsuk. Sajnos. De a friss egy éves borunk előtt le a kalappal. Nehéz borokkal már nemigen foglalkozunk.
-Hogy viszonyulnak a rozéhoz?
-K. K. R.: - A mai világban elengedhetetlen a rozékészítés. Szerencsénkre a kékfrankos ennek a legjobb alapanyaga, amiből bővelkedünk. A mustjából gyorsan elvett levet ülepítjük, hűtjük, élesztőzzük, így kapva – reduktív eljárással - egy nagyon szép, kellemes, üde, gyümölcsös, friss bort, amit nyáron, jéghidegen imádnak az emberek. Vannak nálam barikolt, 225 literes hordók is, amiben a kékfrankos boromat 5-6 hónapig tartom, utána az is tartályba, vagy palackozásra kerül. Így itt két évig tudja megőrizni jellemzőit. Az elmúlt években volt egy nagy felfutása a rozénak, de most visszatért a fehér. Egy 100 fős társaságban itt is 60% fehér, 35% rozé és 5% vörösbort fogyaszt.
- Hogy állnak itt a szőlész-borász utánpótlással?
- U. P: - Volt egy időszak, amikor egy kicsit leült ez az egész dolog. Aztán elindultak - a ’80-as években – a présház- és pinceépítések. 30 év generációs szünet után most már érdemes ide leülni, beszélgetni, bort, fröccsöt fogyasztani.
- F. A.: - A Pali bácsiék utáni korosztály valahogy kimaradt, utána inkább a fiatalabbak próbáltak építeni. Ma már kb. 40 éves itt a legfiatalabb. De nincs új utánpótlás, mert a szőlőművelést nagyon nem akarják csinálni. A fiatalabbak akarnak bort készíteni, de a szőlővel dolgozni hajlott hátat követel, anyagilag pedig (ilyen kis technikával) nem éri meg. Nem is azért dolgozunk, hanem hogy legyen saját borunk, hogy otthon meg tudjuk kínálni egymást. Hobbi.
-G. K.: - Én vagyok az egyetlen, aki eldicsekedhetek azzal, hogy sikerült a fiamat „megfertőzni”, benne van a szőlőművelésben is, meg a borkészítésben is.
- A Borvidékek Hétvégéje vendégei Monoron is ottani bort kóstolnának, vinnének.
- F. A.:- A mi itteni fesztiválunkon kezdettől csak a környékbeli borászok és boraik vannak itt. Nem is akarnak országos borrendeket idehozni. Azok borait Monoron meg lehet kóstolni. Itt az a cél, hogy az itteni borokat lehessen itt megkóstolni, és az itteni gazdák kínálják az itteni borokat.
- Ki miért kezdett bele itt ebbe az egészbe, és mennyire jöttek be a számításaik?
- K.K.R.: - Én 28-30 éves koromban kezdtem el ezzel foglalkozni, mert édesapámnak volt itt szőlője .Tőle aztán átvette a bátyám, de nem tett bele elég energiát. Ezért én vállaltam. Akkor építkeztem Péterin, és mindjárt csináltam egy kis pincét is a sarokba, két kis hordóval. Havi törlesztéssel sikerült egy plusz pincét is venni, a Strázsán, onnantól kezdve érdekelt, motivált a dolog . A nagyszülőknek is volt szőlője a háznál, és apám is csinálgatta, de nem volt túl lelkesen.. A gyakorlati tapasztalatok után én is elvégeztem egy szőlész-somelier képzést. Aztán, amikor e Borházat is sikerült megvásárolnom, akkor jött az igazi motiváció, hogy ezzel foglalkozzunk. A lányom is ebbe az irányba terelődött, úgyhogy ő is itt van, ő vezeti nagyjából a rendezvényeket, meg a kapcsolódó dolgokat.
- Valaki folytatni fogja ezt az Ön által sínre tett családi vállalkozást?
- K.K. . R: - Leginkább a lányomnak van erre ambíciója. Nyilván a szőlőmunkába még nem kapcsolódott be, egyáltalán, de a vendéglátásban és a Borház életében jelentősen benne van. Úgyhogy kénytelenek lesznek, mert a kettő külön nem működik. Legalább annyi szőlővel, ami a házhoz tartozik, azzal mindenképpen foglalkozni kell; mert az adja a látványosságát, az egész varázsát, hogy egy szőlő közepén van. Bízom benne, hogy sikerülhet.
- Ezek szerint bejött a számítása?
- K. K. R.: - Hát, nem azt mondom, hogy ez egy olyan észbontó, nagy üzlet, ami nagy megélhetést biztosítana, azzal a heti 1-2 rendezvénnyel. De úgy érzem, hogy jó úton járunk, jó a tendencia.
- Úgy látom, jól érzik itt magukat együtt, de ez pénzbe kerül.
- G.K.: - Én bele születtem a szőlészetbe. Mindig is volt szüleimnek, nagyszüleimnek szőlője, mind a két részről. De sajnos korán, 15 éves koromtól, önállóan kellett csinálnom. Édesapám 55 éves korában eltávozott, és rám maradt a szőlőművelés, permetezés. Aztán fölhagytunk vele. A nagy szőlőket a tsz elvette, itt kaptunk, de ez egy 150 éves szőlő volt. Aztán kapva kaptam az alkalmon, amikor itt a telepítés volt. Onnantól kezdve itt művelem a szőlőt. Anyagilag biztos nem éri meg, egy ilyen kis parcella.
- F.A. : - Nekem is a szabad időm hasznos eltöltésére szolgál a szőlészetben kikapcsolódó munka, a mozgás. Meg szeretem a bort. Ezek hatottak rám.
- U.P. : - A ház mögötti terület 5 méteres csíkokra lett osztva. Abban a péterieknek volt egy kis területe, ahová szívesen jártak. Én különösen. Ez a táj itt már gyerekkoromban is megfogott. De akkor még nem annyira, mint az egész vidék. Az Ó-hegyre nagyon szerettem járni. Akkor is, amikor még tragaccsal kellett hazavinni a szilvát, amit levertünk, aztán pálinka lett belőle. Elképesztő most arra gondolni, hogy innen Péterire hazafuvaroztuk a szőlőt meg a gyümölcsöket, hogy otthon tegyük vele aztán azt, amit kell.
- Az Ó-hegy az teljesen különálló település?
- U.P. : - Péteri község területéhez tartozik. Ha úgy tetszik, az Önkormányzat törődik is velünk valamelyest, de nem annyira, amennyire szeretnénk.
- Ez a Monori Pincefaluval, a Strázsa-heggyel kapcsolatban is mindig felmerül. Van-e, amit köszönhetnek az Önkormányzatnak, és van-e, amit el szeretnének érni?
- F.A, : - Az Önkormányzat hol kisebb, hol nagyobb lendülettel támogatja itt az ó-hegyi gazdákat. Nagyon segít a Péteri Borbarát Kör működésében is. Sikerült elintézni, hogy – az Önkormányzat pályázata által – 3 éve fölkerült ide az áram. Víz nincsen, kút van egy-két helyen; állítólag erre is van benn pályázat. Tervbe van véve az út rendbe tétele, hogy fel lehessen ide jönni. Az Önkormányzat is lát ebben potenciált, a segítésünk irányába haladnak, az ő érdekük is. A zárt kertben nincs érdeke, és a Körünk tagjai sem tagok az Önkormányzatban. De jó úton haladunk, jó kapcsolatot ápolunk velük, és a környékbeli országgyűlési képviselőkkel is. Körünk Alapszabályzatában lefektettük, hogy politikamentesek vagyunk. Nem akarunk belekeveredni semmibe, ezt a tagok is tiszteletben tartják. Így tudunk tökéletesen működni.
- Vannak jövőre vonatkozó terveik (akármilyen területen)?
- K.K.R. : - A hagyományainkat (disznóvágás és borverseny, bornapok, közös buszos szakmai kirándulás a határon túli magyar területekre is, borászbál, szüreti fesztivál; borkínálás és főzés a környékbeli és a helyi rendezvényeken) nem szeretnénk feladni, ehhez azért ragaszkodunk. A borászok által kínált borok és a támogató jegyek hasznából a következő rendezvényekre gyűjtünk (Pl. a disznóvágásra szánt disznót is meg kell vásárolni. A rendezvényeket meg kell szervezni, stb).
- Fontosnak tartanának még most bármi mást megfogalmazni?
U-.P.: – Ha nem is most, de rengeteg élmény, emlék, fűződik ehhez a csapathoz, 40-50 éve, ami kikívánkozik az emberből.
- Nagyon tiszteletre méltó terv ez szerintem is. Akár ehhez a csoportos interjúhoz is lehetőség lenne hozzátenni a személy szerinti történeteket, ha lennének nyilatkozók
A következő generáció számára is jó lenne ez (helytörténeti szempontból is), amiből megtudhatnák, hogy mi volt előttük, mit köszönhetnek az elődöknek. Nagyon régi, elfeledett dolgokról, legendákról, személyes kapcsolatokról is szólhatna; ami színesíthetné a bemutatkozást, a múltidézést.
A jelen lévő Kugel György – e találkozó ötletgazdája és megszervezője, aki egyébként a Monor Környéki Strázsa Borrend Nagytanácsának marketingese is) hozzáfűzte, hogy ezek a történetek – az interneten, honlapjukhoz – akár az interjúhoz is csatolhatók, ingyenesen. Az esetlegesen kinyomtatott megjelentetés viszont már pénzbe kerülne. *
A 2009-es Ó-hegyi Bornapon avatták fel ott azt a BORÁSZ EMLÉKMŰ-vet, ami az egyesületi tagok önerejéből készült el, a szőlőtermelő ősök emlékére. A Borház bejárata melletti kis dombocskára – mint legmagasabb pontra – helyezett alkotás remek panorámás kilátóhelyet biztosít a szőlősorok felett, a budai hegyek felé.
Eredetileg egy ajándékba kapott, hatalmas, nyárfából készült szék is került mellé (a szemlélődni vágyóknak), ami közben tönkrement. Tölgyfából újították fel. Ha valaki ráül, és onnan lenéz, e hely szelleme óhatatlanul felidézheti benne
Hamvas Béla örök érvényű gondolatát:
„Végül is ketten maradtak - : Isten és a Bor.”
Bolcsó Gusztáv
