- 
Amikor
ez a rendezvénysorozatunkelkezdődött, sajnos
még nem voltam tagja a Monor Hegyessy Lions Klubnak, de én is nagy tisztelettel vagyok alapító
tagjaink és minden tagunkiránt.
Azt gondolom, hogy a mai világban az, hogy harminc éve létezik egy klub, ami
jószolgálatra jött létre, és benne ezek az emberek erre tették fel az életüket,
hogy másokon segítsenek, ez nagy dolog. Nyilván ehhez, az is kell, hogy saját
erőforrásukkal is támogassák a jótékonyságot. Ugyanakkor szükségszerű, hogy
legyenek olyan rendezvényeink, amiből további forrásokat tudunk bevonni, hogy
minél többet tudjunk segíteni a környezetünknek. Fantasztikus kezdeményezés
volt ez, mert máig legsikeresebb adománygyűjtő programunk lett. Ez persze összeforrt a KultPince és a Strázsa-hegy nevével is. Nagyon szerencsés találkozása ez
a dolgoknak, mert egyrészt a Strázsa-hegy milliője, hangulata, ami egy keretet
ad ennek a
rendezvénynek, valamint a KultPince eleganciája és a Lions-tagoknak az
elhivatottsága együttesen lett az oka annak, hogy ez ennyire sikeres sorozattá válhatott.
- Különösen, ha egy olyan ember is segíti mindezt, aki Lions-klubtag is, és a pincefaluban is az egy aktív, személyiség, aki ráadásul a KultPince tulajdonosa - ; Kugel György.
Bár akkor Ön még nem volt ott , de mit tud Klubjuk megalakulási körülményeiről?
- Idén ünnepeljük a 34. születésnapunkat. Először Kecskeméten volt egy közös egyesület, mert a rendszerváltás után volt egyáltalán lehetőség, hogy a Lions-mozgalom el tudjon terjedni Magyarországon. Később önállósultunk, majd a Nemzetközi Szövetséghez csatlakoztunk, végül hivatalos egyesületként is be lettünk jegyezve,1991-ben, mint önálló jogi személy, Magyarországon. Nagy örömmel tölt el, hogy még két alapító tagunk is aktív résztvevője Klubunknak; dr. Burzuk Valéria és Kovács Béla, volt kormányzónk.
- Amióta elkezdték ezt a „fánkfalós” projektet, azóta az folyamatosnak tekinthető? Minden évben volt, vagy volt, amikor kimaradt?
- Nem volt kimaradt év. A covid évében is meg tudtuk tartani februárban, mert az Magyarországon márciusban kezdett veszélyeztetni.
- De amikor az időjárás ehhez nem a legmegfelelőbb volt, még akkor is szépen összejöttek erre az emberek. Ez megint az Önök érdeme lehetett.
- Valóban. Én hat éve veszek részt ezen a rendezvényen, és ezalatt egyetlen egyszer volt, hogy egy kicsit rosszabb idő volt, de esernyővel akkor is jöttek az emberek.
- Egyébként megkérdezhetem az Ön foglalkozását? Biztosan rengeteg dolga van, nehezen tudtuk egyeztetni ennek a megbeszélésnek az időpontját is. Köszönöm, hogy – olvasóink tájékoztatására – mégis vállalta.
- Én egy dán tulajdonú gyógyszeripari cégnek vagyok a számviteli- és pénzügyi vezetője.
- Ez csak azért érdekes, hogy milyen munkája mellett tudja csinálni mindezt. Mert – első hallásra – szakterülete a jótékonykodással és a kultúrával nem biztos, hogy szoros kapcsolatban van, és így még inkább tisztelendő.
- De azért rá tudunk kapcsolódni. Ha megnézzük Lions-csoportunk tagjait, van közöttünk kertészettel foglalkozó, építészmérnök, informatikus, orvos, népművelő. Szóval ennyire széles körű, sokféle szektorból érkezünk. Az alapszándék viszont mindannyiunkban közös.
- Mekkora kb. az a törzstagságuk, akikre mindig mindenben számíthatnak?
- Közel harminc fő a létszámunk. Van, aki messzebb él, vagy aktuális élethelyzete miatt nem tud mindig itt lenni, de kb. tizenöt tag rendszeresen mozgósítható, ott van az üléseken; de mindenki fontos, hiszen hozzájárul a tevékenységünkhöz, így vagy úgy.
- Egy ilyen csapattal már sok mindent el lehet érni, éveken át a KultPince szakácsának, Szurok Gábor vezetésével működött az előkészítő és sütési tevékenység.
- Ebben az évben először Fekete Tamás klubtagunk a saját dagasztó gépével vezette a dagasztást és a kelesztést. A hagyományos fánksütést Molnár Andrásné Ibolya, a túrófánk sütést Kelemen Jolán irányította. Ilyenkor azért - nagyobb rendezvényeken – általában családostól érkeznek tagjaink, így a tizenöt főt is meg kell szorozni kettővel. Ilyenkor van, hogy előre el kell dönteni, hogy mennyi alapanyagot vásároljunk, amivel indíthatjuk a napot. Ebben az évben 80 kg. liszttel indultunk, amit még pótolni kellett. El lehet képzelni, hogy ebből mennyi fánk készülhet. És a sütés és az értékesítés is nagy munka. De amúgy nagyon lelkes mindenki, és nagyon el is fáradunk a nap végére. Az idei év azért is különleges volt, mert sok vendég, magas tisztviselő is meglátogatta rendezvényünket az Országos Szövetségünkből. Őket külön kellett kísérnünk, vendégül látnunk. Ezért én most az értékesítésből és a megelőző munkálatokból, feladatokból sajnálatomra effektíve ki is maradtam.
- Ön mióta is elnök tulajdonképpen?
- Nekem ez az első évem. Előttem Monori Sándor azért köszönt le, mert a Szövetségben magas tisztség betöltésére kapott felkérést, mint II. Alkormányzó. Elmondhatom, hogy az alapcélunk megvalósítása – minden részterületünkön – most is jól sikerült.
- Ez alkalommal történt meg a hagyományos Békeposzter Pályázat díjainak kiosztása is. Azt hiszem, hogy ez a téma most lehetett a legaktuálisabb. Ez a gyerekek kreativitásához, művészi alkotóképességükhöz is nagyon jól kapcsolódott.
Hagyományosan a Fánkfaló rendezvényünk helyszíne a rajzpályázat eredményhirdetése és a díjak kiosztása. Nagy örömünkre szolgál, hogy a hozzánk benyújtott pályaművek minden évben eredményesen szerepelnek az országos pályázaton is.
- A közreműködőket egyébként hogy szerezték, szervezték meg? Ismeretségek alapján? A kézművességnek a legnagyobb, nagyon szeretett, pótolhatatlan mestere a nemrég elhunyt Pásztor Piroska volt, aki az előző évben – még betegen is – ott volt a Fánkfalón.
- Nehéz látni, hogy most már nem lehet ott. Üres az asztala. De az fontos maradt, hogy a gyerekek most is várják a Farsangot, hogy ez a családokról és az edukációról is szól – kimondatlanul – ; hogy együtt megyünk jótékonykodni a Strázsa-hegyre, a KultPincébe, a Lions-hoz.
- A kézművesség is egy nagy projekt a Fánkfalón, aminek a szervezése – a Gyuri bácsival – már december elején elkezdődött. Évek óta megvan a kézművességnek bevált, begyakorolt forgatókönyve, azzal, hogy kinek mi a feladata, felelőssége. Itt kell köszönetet mondanunk Bokrosné Völgyesi Erikának aki minden évben megszervezi az önkéntes kézműves csapatot, akik: Somodi Mária, Horváth Györgyné Julika, Leéné Kucsera Melinda és Nagyné Gere Szilvia.
Úgy jótékonykodunk, hogy jól érezzük magunkat. Finomakat eszünk együtt dolgozunk, és fontos, hogy ez egy igazi családi program legyen, hogy a gyerekek számára is példát mutassunk, mindennapjaik része lehessen az adakozás.
- Készülhetnek arra, hogy rajzukért, festményükért oklevelet kaphatnak, hogy a jelmezversenyben fánkért vehetnek részt, hogy sikerélményük lehet.
- Klubtagjaink közül sokan közreműködnek ezen lehetőség megteremtéséért. A projekt szervezői és vezetői Dr. Burzuk Valéria és Laza István klubtagjaink,
- Azt hiszem, hogy a vendég szervezetekről is érdemes lenne beszélni. Pl. a társegyesületekről. Úgy tudom, hogy most ott volt a Pestszentlőrinci Lions Club, aktív közreműködéssel.
- A Lions Clubon belül ez egy viszonylag új forma. Úgy tudom, hogy jogilag, hivatalosan mi vagyunk az elsők, akik ilyen testvérszerződést kötöttünk egymással. Ez inkább egy hosszú távú együttműködést, egy informális kapcsolatot jelent a gyakorlatban. Formálisan most került megfogalmazásra, de a két klubnak már évek óta tartó, bevált együttműködése előzte meg ezt az eseményt, és most is ezért hívtuk meg őket a Fánkfalóra. A mostani klubelnök és felesége is így volt jelen. Személyesen most ismertük meg őket közelebbről, és nagyon jól érezték magukat. Személyesen megtapasztalhatták, hogy a 80 kg. liszt nem volt elég, és időközben még hozatni kellett 10 kg-ot. A végére már így is csak zsíros kenyér, bor és tea maradt.
Rendezvényünk sikerét az időjárás is befolyásolja, de ebben az évben is szerencsénk volt, hogy nagyon szép időt fogtunk ki.
- Úgy tudom, hogy tavaly meghirdették az előrendelési lehetőséget is.
- Igen, de ezt most elengedtük, mert egyetlen előrendelésünk volt csak, az is a Szövetségünktől.
- Olvastam, hogy a Szövetség vezetői – akik vendégként már néhány éve (talán 2018-ban) megtapasztalták Monori Pincefalu és a Fánkfaló légkörét – azt a régió legsikerültebb rendezvényének minősítették.
- Én abban az időben kezdtem el tevékenykedni a Lions Clubbon belül, és ezt el tudom képzelni, mert a Fánkfaló ma is országosan elismert jótékonysági rendezvény
- 2018-ban is itt volt a budapesti Centrál, Mozaik és a Cosmopoliten Lions Club is. De a nemzetköziség mottóhoz is hozzájárult, hogy akkor Szerbiából a Nagybecskereki L.C. képviselői is itt voltak (egészségügyi szűrés- és jótékonysági együttműködésben megállapodva).
- Az Egyesületnek van egy alapcélja - ; elsősorban a hátrányos helyzetű gyerekek, a cukorbetegek és a látássérültek támogatása. Ebbe beilleszkedő programokat tudunk támogatni. De a karácsonyi csomagok készítésében, elosztásának megszervezésében, hátrányos helyzetű táborozók megsegítésében, tartós élelmiszerek adományozásában is évről évre segítünk. A rászoruló gyerekek kiválasztásában nem veszünk részt, az minden esetben az iskolák feladata.
- Érintkezik tevékenységük más humanitárius szándékú civil szerveződésekkel is?
- Igen. Jó kapcsolatokat ápolunk a rokon szándékú helyi szervezetekkel, így a Cukorbetegek- és a Lokálpatrióták Egyesületével, a Máltai Szeretetszolgálattal és a Monori Családsegítő Központtal. Ezeken kívül – adománygyűjtő rendezvényeink szempontjából kiemelten fontos a Monori Önkormányzattal, illetve a Vigadóval ápolt jó kapcsolatunk. Nagy büszkeséggel tölt el bennünket a tavalyi évben - a város érdekében az elmúlt 30 évben végzett munkánk elismeréseként – az Önkormányzat által adományozott Monorért Emlékplakett kitüntetésünk.
- A 13. Fánkfaló jótékonysági bevételét most milyen célra fordítják?
-
A Monori Tabán Tanoda hűtésproblémáinak, klimatizálásának megoldására. El tudom mondani, hogy
egymillió Ft-on felül van az, amit összegyűjtöttünk. És ha végig gondoljuk,
hogy 550 Ft-os fánkokból mit jelent egymillió Ft-ot elérni, akkor azt hiszem,
hogy elégedettek lehetünk.
- Ezt összehozni óriási dolog! Máshonnan nem is került ebbe adomány?
- Természetesen ez úgy szokott lenni, hogy a meghívott vendégek is ugyanúgy adományoznak, és egy fánkért sem 500 Ft-ot fizetnek. Olyan is van, aki nagyobb támogató összeget ad. Mindez csak az összefogást, a végső célt erősíti.
- Más nagyobb akciót is terveznek még 2025-ben? Az előző években hallottunk pl. táboroztatásokról is.
- Ez úgy alakult, hogy most harmadik éve egy nemzetközi csere diáktábor szervezésébe is bekapcsolódott a monori L.C. Megpályázása Monori Sándor elnöksége idején történt. Jávorszky Krisztinával, Hégely Péter volt Kormányzónkkal és Kugel Györggyel írták együtt a pályázatot, amit megnyertünk, és már két sikeres táboron vagyunk túl. A nemzetközi cseretábornak nagyon fontos küldetése, hogy a 18-23 éves korosztályra koncentrálódik, hogy érzékenyítse a diákokat, és a Lions alapelveket adja át nekik. Ebben a táborban pl. két éve a programunk Harsányi Zsuzsanna festőművésznő down-kórosokról készült festményeinek a megnyitójával kezdődött, a Vigadóban.
Vagy pl. Gödöllőn van egy Napraforgó Napköziotthon, ahol szintén down-kórosok ellátása zajlik. Egy felemelő napot töltöttünk el velük közösen. Műsort és ajándékot készítettek nekünk. Mi is vittünk nekik. Ezt tavaly is megismételtük. Ugyanígy az érzékenyítés része volt, hogy a Tabáni Tanodában töltöttünk fél napot, együtt ebédelve a gyerekekkel. Tollaslabda stb. játékokat vittünk nekik, amikkel – a mi gyerekeinkkel – játszottak. Óvodába járó gyerekekkel is.
A Nyerges Hotelben klubüléseink és táborunk állandó helyszínén – az alapító klubelnökünk, Kaffka István tiszteletére – emléktáblát avattunk.
- Volt olyan tervük is, amit nem sikerült eddig megvalósítaniuk?
- Volt egy fásítási projektünk is, ami a covid miatt csúszott, még megvalósításra vár.
- Most ennyi idő – a 13. Fánkfaló – után mi az, amit (hagyományőrzésként) feltétlenül meg szeretnének tartani a jövőben is, és terveznek-e még változtatásokat?
- Azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jól kitalált struktúra. Voltak olyan hangok, hogy mivel öregszik a tagságunk, fizikálisan már nem bírjuk ezt a terhelést. Tavaly komolyan fontolóra vettük ezt, de végül úgy döntöttünk, a tagság többségének szavazatával, hogy nem szeretnénk rendezvényünket területileg kiterjeszteni, és egyelőre összeszokott csapatunkat sem szeretnénk megbontani. Énbennem egy olyan nagyfokú tisztelet és mélyfokú alázat van a tagság iránt, hogy én azt gondolom, hogy ezt csak így szabad folytatni. Itt nem akar az ember okosabb lenni, jobban tudni, hanem elfogadóként belesimul a hagyományokba. Jól kialakult formációnkat várják tőlünk az emberek is. 13 éve ezt adjuk, hogy: kézműves foglalkozás, jelmezverseny farsang, fánk, forralt bor, tea. Elnökként először részt véve azt láttam a végén, hogy mindenki a végtelenségig elfáradt. De 81 éves tagunk Túróczy János is végig ott volt, és szívesen segített. Így még ahhoz is kicsinek éreztem magam, hogy megköszönjem a munkájukat.
- Talán az Országos Szövetség leendő programjaiba való bekapcsolódási lehetőségeikről, illetve kulturális akcióikról ejthetnénk még szót.
- Áprilisban lesz az Országos Szövetségnek egy Lions Egészségtavasz című rendezvénysorozata, amihez a helyi lokális klubok is csatlakoznak. Szövetségünknek van egy szemszűrő busza (a megfelelő eszközökkel és felszerelésekkel), amit bármelyik klub is ingyenesen igényelhet. És lehetőségünk lesz arra, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek ne csak a szűrését végezzük el, hanem pl. szemüveghez is juttassuk őket. Ehhez az Országos Szövetség is forrásokat rendelt, meg a Bethlen Gábor Zrt-nél is van benn ehhez egy pályázatunk, aminek sikerében reménykedhetünk.
Lesz egy komplex egészségnapunk, szem- és lábszűréssel, vércukor- és vérnyomásmérési lehetőséggel. Április-május környékén kulturális adománygyűjtő akciókat is tervezünk (miközben a nemzetközi cseretábort is szeretnénk megvalósítani, és már a következő évi élelmiszercsomagok fedezetére is gondolnunk kell). Minél jobban tudjuk mindezek költségét csökkenteni, annál több jut majd jótékonysági adományokra. Tevékenységünkhöz mindinkább felhasználjuk a filmkultúra eszközeit is. Tavaly levetítettük a „Mire megvénülünk” című, komoly témájú, elgondolkodtató némafilmet, amihez a kapolcsi Művészetek Völgye – zenei aláfestésére - pályázatot írt ki. Ezt (társával) egy külföldön tanuló fiatal zeneszerző nyerte meg, Amador Buda, akit el tudtunk hozni Monorra, ahol (a Vigadóban) élő zongora és tárogató kíséretükkel volt látható a film. Monori származású elismert filmesztétánk – Dudás Viktor – egy előzetes felvezetéssel, utána pedig beszélgetéssel tette mindezt maradandó élménnyé.
E film sikerén felbuzdulva szándékozunk az ilyen vetítéseket folytatni.
- Befejezésül szeretném megkérdezni, hogy ma lesz még a Lions Clubbal kapcsolatos teendője?
- Budapesten dolgozom, Vasadon lakom, onnan jöttem Monorra (erre a délutáni beszélgetésre), estére még Pécsre kell mennünk, egy Lions jótékonysági vacsoraestre, idős klubtársunk köszöntésére. Onnan viszont majd úgy kell hazaérnünk, hogy reggel 7-re a Strázsára érhessünk, egy jótékonysági disznóvágásra.
* * *
Ez az esemény Dr. Búzási Gábor Szövetségi Jószolgálati felelős kezdeményezésére Monori Sándor és klubunk szervezésében valósult meg. A közreműködők és vendégeink részvételi díjat fizettek. Tagjaink, illetve a böllér – Kádár Attila és felesége, Kati - önkéntes felajánlással dolgozott, és anyagilag is támogatták a rendezvényt. Így sikerült 20 kg húst adományozni a Tanodának, amelyet egy családi nap alapanyagaként használtak fel. Közben azért – Kádárné Pirót Katalin vezetésével – ment a „disznókvíz” játék is, melynek nyertese Hunyadi János Kormányzó Úr felesége, Gyöngyi asszony lett.
A disznóvágás és disznótoros program keretében a KultPincében fantasztikus borkóstolón vehettünk részt, Lukácsy Zoltán vezetésével. Napközben - a bölléreinknek és tagjainknak hála - nagyon finom, hagyományos disznótoros ételeket fogyaszthattunk el együtt, kiváló hangulatban.
*
Hajdu Vanda beszélgetésünkhöz utólag még hangsúlyosan hozzátette, hogy:
- Hálásak vagyunk mindig a KultPincének – különösen Bakos Boglárka ügyvezető és Szurok Gábor séf segítségének – , hogy évről évre átengedik rendezvényeinkre a KultPince remek helyszíneit.
Bolcsó Gusztáv