A Mester és tanítványai

„ Mint fatörzsből gyönge ága"

Pásztor Piroska neve egyenlővé vált Monoron – és számos díjnyertes munkájával külföldön is – a patchwork (a művészi foltvarrás) fogalmával. Súlyos betegsége után napjainkban kényszerült távozni körünkből, de városunkat gazdagító szellemisége – miszerint: hétköznapjainkat (bármilyen nehézségek közepette is) környezetünk kreatív alakítása teheti szebbé, színesebbé, kellemesebbé, a magunk és mások örömére – itt maradt velünk. Tiszteletet, elismerést és szeretetet kiváltó, motiváló egyénisége, példája ösztönözte a kézműves körök tevékenységét, vonzotta az érdeklődőket, és sokunk lakásába bekerültek és ott vannak az otthon melegségét és puhaságát sugárzó, ötletgazdag,  eredeti textíliái (faliszőnyegei, terítői, párnái, táskái). Mindig népszerű eseményt jelentő kiállításai mellett évről évre ott volt alkotásaival pl. a Lions Club eseményein, és mindig (tavaly már betegen is) együttműködően vett részt a a strázsa-hegyi Falánk Fánkfalók Találkozója rendezvényen. 

Pásztor Piroska a Fánkfalón

      Mindezek mellett a legnagyobb ránk hagyott, kincset érő, hosszútávon ható öröksége: legendás tehetségfejlesztő képessége volt. Az a munkája, amit – élményszerű rajzórái mellett – rajzszakkörén és rajztáboraiban alapozott meg, olyan kreativitást kialakítva tanítványaiban, amelyet később, a mai napokig, jól tudtak és tudnak kamatoztatni, választott pályájuk legkülönbözőbb területein, átadva e készségüket még utódaiknak is.

Pásztor Piroska kiállítása 70. születésnapja

      A közben felnőtté (több esetben tanárrá) vált tanítványok egymást megtaláló csoportja úgy kívánta köszönteni egykori Mesterét – 70. születésnapja alkalmából –, hogy majd, titokban, kiállítást szerveznek aktuális alkotásaikból, amire meghívják Piroskát, bemutatva neki azóta elért eredményeiket. A titok persze kiderült, így végül együttesen állítottak ki, így demonstrálva - Radnóti sorát mottóként felhasználva –, hogy „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága”, miként terebélyesedtek közös gyökerekből induló kifejezőeszközeik.

      2023. március 6-án, a Vigadóban, szép számban összegyűlt közönség részvételével, végül is emlékezetesen nagy sikerrel valósult meg a rendezvény. A tanítványai eredményeire büszke Piroska meghatódottságán látszott, hogy n[1] agyon örült mindennek, a közreműködők pedig annak, hogy örömet tudtak szerezni neki. Utóbbiért azért is hálásak lehetünk, mert nem is sejthettük, hogy az a szép este ott – akaratlanul is – Pásztor Piroska nagy, nyilvános búcsújává vált őt tisztelő közösségétől. És az pedig különösen jóleshetett neki, hogy ott hallhatta sikeresen helytálló tanítványainak – előzetesen összegyűjtött – véleményeit arról, hogy miért emlékeznek rá hálásan. Idézünk néhányuktól:

Pásztor Piroska és barátai

      - Nyolcéves korom óta foglalkozott velem Piroska néni. Amíg még nem ölték ki belőlünk az ambíciót, ki akartam magam próbálni – írta Sanghajból, ahová másfél évtizedes, Mercedesnél végzett munkája után került, a formatervezés csúcsát jelentő  autógyári vezető pozícióba, akit a legmesszebbre repített innen a világhírnév. (A kiállításon gyermekrajzaitól a gépkocsivázlatokig láthattunk tőle alkotásokat.) 

     -  Harmadik osztályos koromtól jártam Péteriből Monorra, a szerda délutánonkénti rajzszakkörbe, a Jászaiba, Piroskához, a hét fénypontjára. Ez egy kreatív energiákat felszabadító zóna volt, ahol mindenféle technikát kipróbálhattunk; a különböző krétáktól,  a batikoláson át, az agyagozásig. (fotós, grafikus, könyvtervező, illusztrálóként állított ki)      -

     - A rajzszakkör kirobbanthatatlan tagja voltam – idézte, aki filmipari szobrász lett. Az egyéni látásmódú művészi fotográfiát kedvelő, Hollandiában élő lánytestvérével járt egykor Piroskához.  Volt ott egyébként olyan egykori felnőtt tanítvány is  (most közművelődéssel, helytörténettel, művészi tusrajzok alkotásával foglalkozik), aki két lányát is „beoltotta” a művészetek kreativitásával. Ahogy Piroska fia is művészfotós, lánya média-designer, vágó.

     - Általános iskolásként rajzszakkörében kezdtem megismerkedni a rajzolással, számos grafikai és festészeti technikával. Később, az iskolaváltásom utána, ő lett az osztályfőnököm, s nagyrészt neki is köszönhetem azt, hogy e pályára állított. (Festőművész, művésztanár. A Vigadóban absztrakt képeit láthattuk.)

      Azoknak a bizonyos „gyönge ágaknak” a megerősödését az is mutatja, ahogy a megemlékezés egyik fő szervező-rendezője az utóbbi művésztanárról beszélt: ”Remekül tanít. Tanítványait szinte kivétel nélkül felveszik a Képzőművészeti Egyetemre. Gyermekimet is tanította. Lojális, melegszívű festőművész-tanár. Sokszínű alkotó, előadóművészként is nagyon népszerű.”

De e sort tovább is folytathatnánk, hiszen olyan festőművész is nőtt ki Piroska tanítványai sorából, aki számos rangos hazai és külföldi díj elnyerése után saját egykori monori középiskolájában tanította sokáig a rajz- és médiaismeret tárgyat.

A 70. születésnapot köszöntő esten derült ki sokak számára, hogy a legkreatívabb városi eseményeinket[2]  – hosszú idő óta – rendkívül ötletgazdagon rendező, népszerű egyéniség, szintén Pásztor Piroska tanítványa volt egykor. Ő, aki virágkötőként nemzetközileg is elismert, aki a pápa magyarországi látogatására megálmodott csokrokat is elkészítette, ő adta át a megemlékezés végén – csoportja nevében – Piroskának is – saját virágkölteményét.

     Lexikálisan fel lehetne sorolni természetesen, hogy – főleg az utóbbi másfél évtizedben -  mennyiféle technikát próbált ki, elsősorban saját festésű anyagokból, patchwork képeiről híressé vált nyugdíjas pedagógusunk. Azt is, milyen sok egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Kiemelkedő sikerei ösztönözhették is őt a színek, formák, textúrák változatos harmóniájának megtalálására. 1997-től a Magyar Foltvarró Céh, majd a Modern Műhely csoport és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagjaként nemcsak országosan vált elismertté. Alkotásaival többször szerepelt már pl. Franciaországban, de Olaszországban, Hollandiában és Németországban is.

De „Mesterséges táj” című képe még Tajvanra is meghívást kapott, a „Mentsük meg a Földet!” pályázatra. „Öröm, ha képeim másoknak is tetszenek” – vallotta (2000-es kiállításának címéül is az „Örömforrások”- at adta) -, de ízig-vérig igazi tanárként azt is mindig hozzátette, hogy: „Szívesen adom át tudásomat tanítványaimnak is.”

      Biológia-magyar szakos főiskolai végzettséggel Pétervására és Monorierdő volt pályakezdésének első két állomása, majd – a monori Ady úti után – városunk Jászai Mari Általános Iskolájában találta meg igazi helyét. Hét évtized tapasztalata, bölcsessége, és harminchét év folyamatos pedagógiai munkája volt benne mindabban, amit Pásztor Piroska szerény egyénisége belső fényével sugárzott, amit – tanítványai körében – azon a bizonyos együttes kiállításukon a résztvevő közönséget is megérinthette.

E sorok írója megtisztelőnek érezte, hogy hogy akkor, ott – a „ tanítványok” nagy részének ismerőjeként, és a „Mester” munkásságának követőjeként –  szóvivője lehetett a megnyitó levezetésének, minden alkotó bemutatásának.

Piroskától, befejezésként, három kérdésre kértem választ.

        - Még most is tanítasz?

- Most már nem, hanem: alkotok. Imádom amit csinálok, és próbálom eladni.

         - Itt is láthattuk, hogy fáradhatatlanul alkotsz. Mik a legközelebbi kiállítási terveid?

- Április 21-re meghívtak Üllőre, ahol a Könyvtárban önálló kiállításom lesz.

  Úgyhogy szeretettel várok mindenkit, oda is.

        - Óriási emberi, alkotói tapasztalataid alapján mit tanácsolsz tanítványaidnak,

          a jövőre nézve?

-  Csak így tovább!

 

                                                                                                      
   Bolcsó Gusztáv