- Bemutatkozásként mit tartanának a legfontosabbnak elmondani magukról, azért is, hogy jobban megismerhessék Önöket a Pincefaluban?
- Autószerelő vagyok, a feleségem pedig bölcsődében dolgozik. Három éve vettük itt a pincéket, mert tetszik itt a környék.
- A főváros XVII. kerületéből hogy fedezték fel a monori Strázsát? A borrendezvények hírei vagy reklámjai segítségével?
- Erre jártunk sűrűn, erre motoroztunk.
- Amikor megvette a férjem, nem is tudtam róla. Előtte mindig azt mondtam erről, hogy ne csináljunk problémát magunknak. Ennek ellenére megvette, és akkor már én is benne voltam a közös felújításban. Amikor megláttam, akkor már tetszett. Nekiálltunk a dolognak, és onnantól már jöttek az ötletek. így lettek a bútorok is.
- Tetszett is nagyon a nádbútor pl., amivel a fogadó tereket nagyon eredetien rendezték be, mindkét helyen. De a hordóból kialakítottak is nagyon ötletesek és odaillőek. Egyébként volt a családukban valaki, aki szőlővel vagy borral foglalkozott?
- A nagyapám, Tolna megyében. Én onnan származom. Szüleim a háború után jöttek fel Pestre. Pár évet foglalkoztak csak borral, de nagy örömük nem volt benne, ez inkább nekem tetszik.
- Én viszont szentendrei vagyok. Semmi közöm a borhoz, és nem is nagyon iszom.
- Milyen szándékkal, tervvel, célkitűzéssel érkeztek ide? Mert – ha jól tudom – szőlőjük nincs jelenleg.
- Nem is tervezem, mert arra nincs időnk. Az egész embert kíván, vagy kettőt is talán. De szeretünk kijárni. Jó környék, jó társaság van itt.
- Amikor megjöttünk, azonnal meglátogattak, és azóta is hívtak, hívnak. És mi is hívjuk őket. Már első alkalommal befogadtak minket.
- Hát egy barátságos autószerelőt és egy kedves bölcsődében dolgozó hölgyet miért ne fogadnának be, pláne amikor látták,hogy mennyire szívügyüknek tekintették itt a két pince felújítását. Mert ez nem semmi azért, hogy Pestról, a XVII. kerületből valaki ide lejön, és ráadásul enyit költ és dolgozik, nem is egy, de két pincéért.
Ezzel kapcsolatban volt valami előélete, hogy ennyire ért az átalakításhoz?
-Volt már pincénk, csináltunk már ilyet, vidéken, Tolnán. Elkészült, de a nagy távolság és a megközelíthetőség nehézségei miatt le kellett mondanunk a használatáról.
- Itt is az olyan megbízható új vásárlókat szeretik, akikre, együttműködésükre tarósan lehet számítani. Visszatérve a felújításukhoz, ebben (ami ennyire szép lett) mennyi volt a szak- és a saját kezű munka?
- Mind a kettő lényeges volt. Közösen dogoztunk a szakemberekkel. A nagy szaktudást igénylő munkákat rájuk bíztuk.
- De nagyon sokat dolgoztunk mi is. Az alját mi raktuk össze, és az aljzattal meg a lépcsővel még maradt is teendőnk. A kiegészítőket mi csináltuk. A hordóbútort szintén. Szeretünk így molyoni ilyeneken.
- Mindkét pincét családi-rokoni használatra szánják, vagy megkülönböztetett szerepre?
- Csak saját részre. Vannak a névnapok, kijövünk mi is, de árulni nem árulunk. Amink van, abből megkínáljuk azt, aki bejón, de csak kedvességből, nem gondolunk üzletszerű hasznosításra.
- Amikor megkerestek, szívesen befogadtunk vendégborászt, kétszer is, amikor a másik pince még nem volt meg.
- Ez forgalmasabb rész is a boreseményeknél, mint pl. a Téglagyári Pincesor.
A Borvidékek Hétvégéje mellett egyéb boreseményekbe is bekapcsolódtak már? (Pl. Jégvirágtól-Borvirágig, Tök-fesztivál, stb)
-Persze. A Fánkfalőba is.
- Arra gondoltak már, hogy belépnének a Borút Egyesületbe, vagy a Borrendbe?
- Nem. Én inkább fogyasztó vagyok.
- Én pedig ugye nem is fogyasztom.
- Honnan szerzik be egyébként a borokat?
- Pl. a Lukácsy Zolitól, a Vásárhelyitől, de ismerjük pl. a Megyeri-Hanti pincészetet is.
- De a férjem, most először, az idén készített bort!
- Mogyoródról vásároltam szőlőt, ahová évek őta járunk.
- Milyen bor lesz belőle? Abszolút egyedül készítette, vagy segítséggel?
- Rácz Bálinttal, aki a Monor környéki borversenyen már arany és ezüst minősítést is érdemelt a saját borával.
- Ha így belekezdett most a szőlőfeldolgozásba, akkor ezzel kapcsolatban is lehetnek tervei. Itt dolgozzák fel a szőlőt (pincéiben), vagy máshol?
- Itt megisszuk. A Bálint kollégánál – mert ő ki tud jönni minden nap, és tud vele foglalkozni – folyik a feldolgozás.
- Mert nekünk nincs eszközünk. A másik pincénél megvett eszközöket elajándékoztuk, mert mi ott nem akartunk vele foglalkozni. Az azóta eltelt évek alatt a férjem kitalálta, hogy mégis akar ő is. Itt nincs hova rakni, a Bálintnak meg van, és így együtt, „buli alapon” meg is csinálják. (Egy harmadik pincét kéne egyébként venni a feldilgozáshoz…)
- Képezi is magát a borkészítéshez?
- Rábízom magam a tpasztaltabbakra.
- Milyen bort készít most, és milyen céllal?
- Ebből rozé lesz. Ha sikerül, megisszuk. Egy próba megéri. Ha jó lesz, csinálhatunk még más fajtát is. Ha nem sikerül, jövőre veszünk.
- Magukat úgy ismertük meg, mint akiknek örömet szerez az alkotás. Mint ahogy a két felújítás is. Ugyanilyen örömet szerezhet – érzésünk szerint – a saját boruk is.
- Ha sikerül, valóban. A rozé a kedvenc borom.
- Ennek a könnyű, gyümölcsös változata nagy divat lett, a fiatalok körében is.
- Azt mondják, az a bor nem jó, amelyik késik…
- Ez a bor tartályos, reduktív feldolgozású lesz?
- Igen. Így könnyebb vele dolgozni.
- De nézzük meg még más érdekeltek hozzáállását is a témánkhoz. Megkérdezhetem, hogy gyerek van a családban?
- Van. Már 18 éves lesz a lányunk.
- És ő mit szól ehhez az egészhez?
- Hát már voltak kint bulizni, és itt nem szól rájuk senki. Ő csak bulizni jár ide.
De láthatólag a kutyáink is örülnek az itteni szabad futkározásnak.
- A monori fiatalok többsége is bulihelyszínnek tartja a pincefalut. El is kezdődött az aggodalom, hogy mi lesz majd így a szőlővel, a pincékkel. Ezért is jó, hogy vannak akik karbantartják, felújítják a pincéket, és a szőővel is foglalkoznak, még ha többen máshol vásárolt szőlővel is.
- Arra nagyon kevés az esély – tette hozzá a feleség -, hogy én valaha is metszeni fogok…
- A feleségek többsége úgy van a pincékkel is, hogy „na, kellett ez nekünk?!...”
- De ha már megvan, és látja az ember, hogy mit vett (még ha fel is merül, hogy minek még egy?), akkor már látom benne a jót meg a szépet, amivel foglalatoskodni kell. Én sem vagyok a magam ellensége. A bútorokat részben vásároltuk, de készítettünk is egyénieket, és ajándéba kapott , ide illő tárgyakat is felhasználtunk a díszítéshez.
- Igényes is mindkét pince berendezése.
Hallottam a barátaiktól, hogy vannak közös terveik, a jövőt illetően.
Pl. hogy az újakat, fiatalokat be kéne mutatni rendszeresen az itteni közösségnek, akár havonta szervezett rendezvényeken is.
- Inkább két havonként. Abban benne is vagyok.
- Akiknek van saját boruk, így azokat is megismerhetnénk jobban.
- Úgy tudjuk,hogy ittlétük alatt egy körrel már így is sikerült szorosabb barátságot kialakítaniuk, akikkel már ősszejárnak. Biztosan meg is tudják már fogalmazni akár velük is közös eddigi pozitív, és az olyan negatív tapasztalataikat, amin itt a Strázsa-hegyen jó lenne változtatni.
- A negatív az, hogy akinek van itt pincéje, és nen gondozza, azt fel kellene szólítani, hogy valamit csináljon vele. Gondoskodjon róla, vagy adja el, de valamit csináljon vele, mert egyébként teljesen tönkremegy.
- A pincék közötti utakkal is voltak problémák, de most elkészült kettőnek a tartós stabilizálása.
- Jól néz ki, és szükség volt rá, hogy ne sárban kelljen közlekednünk. De ez ugyanakkor megosztó is, mert száguldoznak rajta.
- Meg van, akihez azóta jobban befolyik a víz.
- A parkolóhelyek hiánya is tartós gondokat jelent.
- Olyan nincs, ami mindenkinek jó lehet. Tudomásul kell venni, hogy ez egy hegy, sok-sok régi pincével, és ilyen körülmények között kell megoldai a közlekedést. Ez tényszerű adottság. Akinek nem tetszik, menjen itt gyalog.
- És hogy állnak a víz kérdésével?
- Hozunk annyi vizet, amennyi kell. Van itt a Strázsán egyébként két ásott kút, amiket lehetne tisztítani, mélyíteni, meg lehetne szervezni esetleg közös használattá tételét, ha valaki vállalná, hogy foglalkozik vele. De sokan kisegítik egymást itt ma is, szükség esetén. Aki akarja, meg tudja oldani.
- Ennyi idő alatt kiderült, hogy jól döntöttek-e idejövetelükkel?
- Szerintünk mindenképpen.
- Meg tudná ezt indokolni a szőlővel, borral, pincével kapcsolatban?
- Én szeretem a bort. Szeretem, ha el lehet így vonulni, és ha akarom, van itt társaság is. Ki lehet szakadni a munkahelyi egyhangúságból, hobbiként élvezve a pincé(ke)t, az itteni kedves emberekkel. Ez szórakozás, az meg munka. A munkába az ember belecsömörlik (15 éve csinálom az autószerelést), itt meg kikapcsolódik. Ha valaki mást csinál, mint amit szokott, az kikapcsolódás. Dolgozik reggeltől estig, jólesik, ha ki lehet ide jönni, egy kicsit kiücsörögni.
- Látjuk, hogy jól érzik magukat ezekben a szépen rendbe tett pincékben.
- Várjuk a következő lehetőségeket – mondta Ernő.
- A második pincén már nem lepődtem meg…- fűzte hozzá Gabriella.
- Komolyan mondja, hogy belevágna esetleg a harmadikba is?
- Ha a lehetőségek és a pénz meglennének hozzá.
- Az önök követendő példája túlmutat személyes sikerükön. Épített örökségünket karbantartani, felújítani, korszerűsíteni, ez nem csak a tulajdonosok, hanem valamennyiünk érdeke. A Strázsa-hegy, a Monori Pincefalu megtartását, jövője lehetőségét, és egész Monor értékét is növeli.
Bolcsó Gusztáv
