Mi újság Domberzolék pincéjében?

 Az élet rendje szerint a tapasztalt idősek helyét előbb-utóbb minden területen szükségszerűen a fiatalabbaknak kell átvenniük. Így történt ez fokozatosan a közelmúltban, az éppen most 25 éves Monor Környéki Strázsa Borrend esetében is. Annak egyik alapító, borőrként is tevékenykedő tagja, Orlik Sándor, pont negyed évszázada vette meg az akkorra megöregedő Bicskei Józseftől a Felső-Strázsa Sárfehér során álló pincéjét és szőlőjét. Egy közeli pincetulajdonos és egyben barát kőműves újította fel az épületet, és építette mögé a sültjeiről nevessé vált kemencét is. Tavaly májusban pedig Sanyi bácsi - ereje gyengülését érezvén - maga ajánlotta fel megvételre felújítója fiának (akit gyermekkora óta ismert, és segítőkészsége miatt becsült).  Az üzlet mindkét fél megelégedésére valósult meg. Az új tulajdonosoknak három gyermeke közül már van, aki esélyes a leendő örökség továbbvitelére is.


DomBerZol pince

- Amikor meghallottam a jelenlegi gazda közkeletűen elterjedt, szokatlan hangzású nevét, nem is értettem, hogyan alakulhatott az ki, hogy mit is jelenthet a: Domberzol Lángos? Vele és kedves feleségével (Krisztinával), valamint Kugel Györggyel ültünk le náluk egy friss pogácsás beszélgetésre.

Domberzol pince

     - Ez a „névjegyem”, amin manapság emlegetnek, a számomra és számunkra a most legfontosabbakat sűríti magába. Három gyermekünk: Dominika, Bernadett és Zoltán nevét, valamint aktuális fő foglalkozásunk (lángosos vállalkozásunk) megjelölését – kezdte bemutatkozását a legtöbb kérdésünkre válaszoló megszólított (eredeti nevén: Zsíros Zoltán - Családszerető voltuk egyből kiderül ebből.

     - És most várjuk az ötödik unokánkat – tette hozzá büszkén Krisztina.

     - Nincs is annál jobb érzés – folytatta Zoltán – mint őket itt látni totyogni a szőlősorok között.

- Önöket úgy jellemzik ismerőseik, hogy a jég hátán is megélnek, életfelfogásuknak és sokoldalúságuknak köszönhetően.

     - Mi – kedvesemmel – sosem kifogásokat keresünk, ha egy feladat adódik, hanem megoldást. Sokan azt fejtegetik, hogy mit miért nem lehet elvégezni… Amire mi ketten nem tudunk megoldást találni, olyan dolog nincs. Köztünk 34 év óta tökéletesen működik a kémia, és szavak nélkül is megértjük egymást. Iskoláim elvégzése után én hentesnek tanultam. Az én kedvesemmel egy osztályba jártunk, ő élelmiszer-eladói szakon végzett, sokáig volt szakácsnő, a monori Gimnázium menzáján is. Én a szakmámban dolgoztam, közel 12 évig, Budapesten, egy német-magyar vállalatnál, sokszor hajnaltól késő estig. Az együtt töltött több idő igénye miatt lettem utána – hasonló ideig – buszsofőr a Volánnál, ami közben, sajnos, gerincsérvem alakult ki. Ezért, apám mesterségét követve, elvégeztem a kőműves iskolát, és elsajátítottam a burkoló szakmát is. 2012 óta van egy lángosos büfénk, amivel állandó telephelyünkön kívül járunk vásárokra, rendezvényekre is. Két faházat is béreltünk, az adventi időszakban most is, Monor főterén, egészen január 5-ig.

- Így valóban sok lábon állhatnak, amiket most itt a Strázsán is hasznosíthatnak.

- Kőművesként nem jelenthetett gondot pl. egy közfal eltávolítása pincénkben, amivel úgy kezdtük itt, hogy a pince három helyiségből álló terét, igényeinknek megfelelően, a belső falak kivételével átalakítottuk, jelenlegi családunk számára megfelelő közösségi légtér kialakításával.

- Látom is, hogy így itt, az unokákkal együtt, az egész nagycsalád, akár 25 fő is leülhet. Ehhez kapcsolódhat az a kérdés is, hogy vajon elárulta-e már valamelyik gyermekük, hogy érdeklődik a szőlő iránt, és esetleg trónörökös is lehet itt?

Domberzol pince

- Igen, a nagy fiunk jelentkezett már erre, ő 26 éves múlt. Épületgépész technikus, de már be szokott segíteni, ha szükséges. Nagy érdeklődést mutat minden új dologra, és nem mellesleg borkedvelő is. Nagyon kritikusan, és jól tudja érzékelni itt a dolgokat.

- Ez azért nagy dolog, mert a többgenerációs szőlész-borász családok fiain kívül, sok fiatal csak bulizni szeret ide kijárni. Mi a titkuk, hogy Önöknél ezt jobban sikerült elérni?

- Ez nem a gyermeki rossz szándék jele, hanem a mai rohanó világ gyakorlatilag nagyon sok helyen ellehetetleníti a családi kapcsolatoknak a szinten tartását. A működő kapcsolatért mindenképpen tenni kell, hogy az működőképes legyen. Annyi minden változott a világban, amit nem tudunk befolyásolni. Mindig kell igazítani valamit, hogy az ember nyitott tudjon maradni az új iránt. Mindig megértőnek és elfogadónak kell lenni. Igyekszünk mindenben egységként kezelni a családot, amiben mindenki számíthat mindenkire. Három dolognak kell elegendőnek lennie egy családban, hogy ez jól működjön: Tiszteletből, Megbecsülésből és a Szeretetből. Ha ezekből egy is hiányzik valamelyiküknél, akkor az összhang nem jöhet létre. És akkor jön a magyarázkodás.

- Egyébként Önöknek van valami régi kapcsolódása a szőlőhöz?

"> - Édesapám, 3800m2-es kis birtokán, gyerekkorom óta, mindig szőlészkedett - borászkodott, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, a környező borászok által átadott tapasztalatok alapján, a maga kedvére. Így egyúttal én is kapcsolatba kerülhettem a szőlővel és a gyümölcsfákkal is; akarva-akaratlan ellesve pl. a metszés és a permetezés tudományát.

- És a kedves feleségének voltak előismeretei, és milyen a hozzáállása az itteni teendőkhöz?

- Kedvesemnek kezdetben nem tetszett a pincevásárlás gondolata, mivel közvetlen családjuknak nem volt semmi kapcsolata a szőlővel. Végül aztán beleegyezett, kikötve, hogy a pince az övé lesz, de a szőlővel nekem kell foglalkoznom. Egyébként ő abszolút nem iszik alkoholt.  Szkepticizmusa mára elmúlt, úgy látom, neki is nagy élménnyé vált ez az idekinti tevékenység. Most már éppen a metszés folyamatát tanulja, nagy szorgalommal, mert amit tesz, azt mindig tökéletesen szeretné.

- És hogy sikerült itt most a szüret, a bor? Milyenek lettek a tapasztalataik?

"> - Most az idei volt az első szüret, amikor a saját magunk által metszett, permetezett szőlőt szüreteltük és dolgoztuk fel. Az évad nem volt túl kegyes hozzánk, az időjárás tekintetében, de hatalmas mennyiségű borunk keletkezett. Számszakilag 174 liter fehér, meg 40 liter vörös, ami az idei saját termésünk. Ez teljes mértékben kielégíti a családi igényeinket. Más az, ha máshol vásárol kész bort az ember, és nem ismeri úgy a hátterét, mint amiért megdolgozott.

És amikor sokfelől jönnek a vendégek ide, a Borvidékek Hétvégéjére, akkor logikus, hogy itt helyi, monori bort szeretnének kóstolni, az adott pincében. Ezért bennem van némi aggodalom, hogy a jövőben marad-e itt elég szőlő és szőlőt művelő kéz a következő generációkban.

- Nálunk biztosan marad, mert a szőlőtőkék már jelölve vannak, hogy melyik az, ami felújításra szorul, vagy pótlásra, mert nem volt megfelelő minőségű vagy nem hozott elegendő termést, vagy betegséget lehet rajta felfedezni.

- Az új gazda felelőssége az is, hogyan szeretné tovább, pl. a fajták megválasztását.

"> - Az alsó pásztában marad az ezerjó, a középsőben a bianka, és az alsó soron pedig a kékfrankos. De még zöldveltelini is van. Itt a terület nagyságának sajátossága, hogy nem tudunk fajtánként megfelelő mennyiségű bort készíteni.  Igazából egy helyi jellegzetességű cuvée az, ami itt elkészülhet.

- És hogy értékeli az idén készült minőségét?

- Én biztosan elfogult vagyok, mint minden szülő a saját gyermekével, de szerintem nagyon jó (még ha a kedvesem érez is még benne valamit, ami nem tetszik neki). Amikor viszont megfelelően le lesz fejtve, derítve, és az esetleg még egyéb kezelést is igényel megteszem, és még jobb lesz.

A jövőt illetően talán még eladásra is gondolhatnak?

- Nem szeretnénk. Igazából Saját hozzánk érkező vendégeink szerintem ezt elfogyasztják, lehet, hogy még kevés is lesz.

- Akkor valószínűleg nem akarnak részt venni a Borvidékek Hétvégéjének kínálói között sem.

- De. Az már megszokott történetté vált számunkra. Mert mostanában a lángosos vállalkozásunk volt az, amivel ott részt vettünk. Kezdetben édesapám pincéjénél tudtuk leállítani a büfékocsinkat, utána pedig már itt, a saját területünkön.

- Esetleg a borrendi tagságról is érdeklődnek majd?

- Életem során én (iskoláim és a jogosítvány kivételével) önként soha sehova nem jelentkeztem. Ám, ha valami folytán szóba került egy dolog, és valaki megkért rá, semmi akadályát nem láttam. A fő vállalkozása a feleségemnek is ez a lángosos büfé. Ott se szóltunk soha senkinek, hogy hova szeretnénk menni, hanem ez tizenéve úgy működik, hogy felkérés alapján, a hírünk terjedésével következik mindig az újabb felkérés.

….. Itt kapcsolódott be jobban a beszélgetésbe - tapasztalataival – Kugel György

- Én borrendi tag vagyok, épp tegnap is volt egy megbeszélésünk, amin felmerült a tagbővítés is. Ezt szükségszerűvé teszi a kiöregedés problémája, illetve az a tény, hogy a rendezvényeken kívül, vannak itt folyamatos, mindennapi gyakorlati közösségi feladatok is – kezdte ezek részletezését. Ehhez olyan tagok kellenének, akiknek van szőlője, pincéje és saját bora is, amelyeket megbízhatóan rendben is tud tartani. Szívesen segítenénk belépését, ha úgy dönt. Nem elutasító ez ügyben?

     - Természetesen nem - felelte Zoltán, hiszen éppen itt van pl. a szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazma fertőzés, amely a szőlőterületeket komolyan veszélyezti, az agresszív terjedése miatt, szükséges lenne a közösségi fellépés. Égetően sürgető lenne foglalkozni ezzel a problémával, mert ha későn születik meg a döntés, akkor már nagy veszteségekkel kell szembenéznünk…

"> - Aki példaszerűen, és folyamatosan műveli, gondozza szőlőjét, az is pórul járhat - folytatta Kugel György –, hivatkozva arra, hogy végigjárva a pincefalut, sokhelyen láthatók fertőzött szőlőtőkék, pl. Szárazhegyen még az is előfordulhat, hogy nem is marad szőlő… és hát itt is, ha együttesen, összefogva pince és szőlőtulajdonosok nem foglalkozunk ezzel a problémával. Ha ki kell vágni, akkor gondoskodni kell a tőke visszamaradt részeinek eltávolításáról és a teljes tőke megsemmisítéséről, így akadályozható meg a fertőzés tovább terjedése. Amit ősszel és tavasszal megtehetünk, az a lemosó permetezés, ezzel is gyérítve kabócák új generációjának kifejlődését.

- Nekem is meg kell csinálni, az biztos, és még informálódnunk is kell esetleges egyéb lehetőségekről. Reménykedjünk abban is, hogy a kutatóintézeteknek sikerül megtalálniuk azt a szőlőfajtát alapját jelentheti a rezisztens fajták nemesítésének.  

 - Érintette már ezt a birtokot is konkrétan ez a betegség, ahol ez a beszélgetésünk folyik?

"> - A környéken már megjelent, de idáig még konkrétan nem jutott el hozzánk– hallhattuk e jó hírt Zoltántól.

- Egyébként e szőlőjükben terveznek még valami átalakítást?

  - Tőkekiegészítést, illetve pótlást szeretnénk, illetve egy kis csemegeszőlő beillesztését a rendszerbe, saját családi igényeinkre. Magában a szőlősorokba néhány – szilva, barack, alma, körte és cseresznye – gyümölcsfát is ültetünk. Laikusként én azt hiszem, ha a fáktól egy kis árnyékolás van, figyelembe véve a klímaváltozást, az a szőlőnek és a földnek is jobbat tesz. A szőlő sorközeit már nem rotáljuk, hagyjuk, illetve elősegítjük, hogy megfelelő sorköz nővények, méhlegelők alakuljanak ki, ezzel is csökkentve az eróziót. A teljes 1400m2-es területen megjelent a rétifű. Így kevesebb talaj mosódik le a magas lejtőnkről. Ezért is építettünk egy támfalrészt, ami meggátolja a lemosódást, a talaj lecsúszását.

- Visszatérve az itteni népességalakulásra, tagadhatatlan fiataljaink vonzódnak a városi életmódhoz, ugyanakkor számos városi közép és nyugdíjas korú jön ki ide az itteni jó levegőre, pincét is véve és korszerűsítve. Arra vágyva, hogy átéljék Hamvas Béla igazságát, miszerint: „Nincs is jobb annál, ha az ember kiül a diófája alá és ott saját borát kóstolja.”

- Krisztina: Itt nálunk adott a diófa is, és az ideii év az első, hogy alatta a borunkat kóstolhattuk és élvezhettük.           

- Van-e olyan, amin itt a Pincefaluban Önök szerint változtatni kellene?

- Nagyobb rendezvények esetén pl. a mobil vécék kapacitása kevés. Alkalmazkodni kellene az új helyzethez, több épített nyilvános illemhelyre lenne szükség, ennek a témának a fejlesztése pl. esélyes és szükséges lehet.

"> - A zárt szennyvíztárolók szippantási feladatai nem megoldottak.

"> - A másik megoldandó, sarkalatos kérdés: a vízellátási lehetőség biztosítása.

- Pincehasználatukkal kapcsolatban vannak még jövőbeni terveik is?

- A saját fatüzelésű kemencénkben készült hagyományos finomságokkal szeretnénk tematikus hétvégéket rendezni. Természetesen direkt hangoskodással nem zavarva mások nyugalmát.

- Ez itt ma már alkalmanként egy „bulinegyed”, ahol a jókedvet nem lehet tiltani. Egyszerre csendben lenni és jól is érezni magunkat, nem lehet!?… Mértékletességet kell tanúsítani. Nincs más út.

- Egy közösségben tudni kell alkalmazkodni.   

- Milyen szándékkal vágtak bele ebbe a pincevásárlásba? Hogyan értékelik most a döntésüket?

"> - Szerintünk teljesen jól döntöttünk ezzel.

- Nagyon szeretjük a helyet is, a környezetet is. Jó kapcsolataink alakultak ki, jól érezzük itt magunkat. Amit kerestünk ebben a helyben, azt maradéktalanul megtaláltuk. Ez egy olyan hely, amire szükség van a mai rohanó világban.   Próbálunk értéket előállítani, teremteni. Gyakorlatilag nem feltétlenül csak arról szól az életünk, hogy kereskedjünk és megéljünk. Az egész élet arról szól, hogy jóban legyünk a környezetünkkel, beleértve a pincetulajdonosokat is. 

 

Bolcsó Gusztáv