- Talán volt Monorhoz valamilyen előzetes kötődése, esetleg nosztalgiája is?
- Többszörösen is, ami sok szállal kapcsolódik az itteni Gimnáziumhoz. Édesanyám a ’70-es években ott tanított, én pedig 1979 és ’83 között töltöttem ott életem meghatározó középiskolás időszakát. Feleségem (Vámos Mariann, Monor első díszpolgárának lánya) is akkori osztálytársam. Vecsésen laktunk, így Budapesten is tovább tanulhattam volna, de Monoron akkor speciális angol nyelvi tagozat indult, ahova bekerültem. Pleszkán tanár úr tanította meg nekem tulajdonképpen az angol nyelvet, ami egész életemben végig kísér, a mai napig is. Akkor nem tudhattam, hogy a menyem angol lesz, és (bár megtanult magyarul is) vele is kiválóan tudom az angol nyelvet hasznosítani.
- Az idősebbek közül sokan emlékeznek itt diákkori sportsikereire is.
- A Zátrok Károly tanár úr irányította JAG kosárlabdacsapata szintén emlékezetes marad számomra, aminek tagjai – „az öreg fiúk” - érettségi után is együtt maradtak. Ez a csapat – ami természetesen diákkorában is ismerte a Pincefalut – mostanában már a strázsa-hegyi pincékbe jár ki, múlatni idejét, heti rendszerességgel. Sőt sokukkal biciklitúrára is együtt járunk, a baráti körrel, és sítúrákra is. Ismerőseim, barátaim között többeknek van pincéje a Strázsán, tőlük én is kedvet kaptam egy nekem tetsző saját pince létrehozásához.
- Mióta vert itt gyökeret? Mikor vette meg e pincét?
- 2018-ban véletlenül jártam erre, és egy nagyon elhanyagolt állapotban lévő pincén láttam meg az „eladó” feliratot, ami felkeltette az érdeklődésemet. Utánajártam, megegyeztünk a tulajdonossal, és megvásároltam. Elfoglalt ember lévén ritkán tudok annyi időt szakítani a hobbimnak, amennyit kellene. Így sokáig nem tudtam hozzákezdeni illetve közbejött a covid-járvány is.
Egyszer éppen fent bogarásztam a pince körül, a hatalmas gazt és az elhagyatott pincét próbáltam elfogadható állapotba hozni, és akkor ötlött fel bennem, mi lenne, ha esetleg egyszer igazán komolyan nekifognék, és a saját elgondolásom alapján kezdeném felújítani, a saját magam és családom örömére.
Felhívtam az egyik ismerősömet, aki kőműves brigáddal rendelkezett, hogy tudna-e nekem segíteni, és próbáltam összeállítani a fejemben, hogy mit lehetne ebből a pincéből kihozni.
- És milyen terv formálódott meg az elképzelésében?
- Olyan pincét szerettem volna, ami a tájba illő, autentikus, abszolút a Strázsa-hegy szelleméhez illik, hagyományait tudja idézni. Ezt próbáltam létrehozni, úgy, hogy meghagytam a régi pincének a fő paramétereit. A méretek nagyban nem változtak, de mégis egy-két olyan, a mai kor követelményeinek megfelelő dolgot kellett létrehoznom, amely nagyban segíti majd az itt tartózkodást, és a kényelmünket. Ha a szemnek széppé, látványossá szeretné tenni az ember, akkor sok mindenre oda kell figyelni a felújítás során, többek között a modern építőanyagok felhasználására is. Így kezdődött.
- Most már széles körben ismerik a Strázsa-hegyen? Van kihez segítségért fordulnia?
- Szakmámból adódóan is – amiben 30 éve dolgozom – nagyon sokan ismernek. A pacientúrám széles körű, így Monorról is sokan jönnek hozzám. Amióta följárok ide – nap mint nap – egyre több ismerős és barát bővíti az ismeretségi körömet, hiszen azért az építkezés során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, akik – így vagy úgy, de – hozzájárultak a pince elkészüléséhez. Tulajdonképpen én itthon érzem magam Monoron.
- A szőlőtermesztéshez illetve borkészítéshez előzőleg volt valamilyen kapcsolata, családi mintája, vagy önállóan kezdett itt bele?
- A szüleim tanáremberek voltak, és a mezőgazdaságtól távol estek. Nagyapám udvarában volt néhány tő szőlő, amiből ugyan készített valamennyi bort, de a mai ízlésvilágunkkal az azért nem találkozott. Az egyik kollégám viszont Badacsonyban – az édesapjától – örökölt egy pincét. Ott, több mint tíz éve, elkezdett bort készíteni, folytatva édesapja hobbiját. Nagyon megszerette ezt, és több mint tíz éve, én is becsatlakoztam ebbe a badacsonyi körbe, segítettem neki a szüretben, a szőlő feldolgozásában, a fajtaválasztásban és az eszközbeszerzésben. Számomra azonban a nagy távolság (több mint 200 km) azért – az elfoglaltságaim miatt – nagyon nehéz volt. Ezért gondoltam, hogy talán Monoron is tudnám ezt folytatni, hiszen itt is kiváló szőlészek és borkészítők vannak. Büszke vagyok arra, hogy több mint öt éve a Vecsési Borbarátok Egyesületének is tagja vagyok, közülük számos borász ért már el kiváló eredményt országos borversenyen.. Köztük van pl. az a Sárosi István, (iskolatársam), akinek a Strázsán is elismerést szereztek minőségi borai. A mai napig konzultálunk vele szakmailag.
- Tulajdonképpen mennyi terület, illetve szőlő tartozik a pincéjéhez?
- Az élet úgy hozta, hogy a pincém mellett nem volt igazán jó szőlő. Az itteni szomszédom viszont nagyon szép szőlőt nevelt, több mit 15 éve, csak az egészsége nem engedte, hogy tovább foglalkozzon vele, és felajánlotta, hogy vegyem meg az ő területét, az ő pincéjével. Tavaly megvettem, és az idén volt az első év, amikor foglalkoztam vele. De gyakorlatilag hatalmas munkát vettem magamra, mert a borkészítés mellett így a szőlőgondozással (metszés, kémiai kezelés, zöldmunka, betakarítás) is foglalkoznom kell. És így a terület is jelentősen megnőtt. Közel 3000m2 amit hozzávettem az én 2000 körüli eredetimhez. Ehhez már szakmai segítséget is kellett kérnem, és a munka megkönnyítése miatt többek között egy kistraktort is vettem . Szőlőm van tehát, de a tudásom még kevés hozzá, ezért folyamatosan gyarapítom ismereteimet a szőlőtermelés és gazdálkodás terén. A borkészítésről ne is beszéljek. Igyekszem. A szőlővel kapcsolatos munkákat is önállóan –barátok segítségével - végzem.
- Milyen szőlőfajtákat termeszt a birtokán, és milyen fajtatervei vannak még?
- A helyileg is ajánlott kékfrankos, cabernet sauvignon, rajnai rizling és olaszrizling van a területemen. Nagyon jó volt az idei szüret, gyakorlatilag nem lehet panaszunk, de nagyon sok permetezést igényelt, a sok eső miatt.
A Néró fajta telepítését is terveznem, a feleségem volt egyetemi évfolyamtársánál – Szentpéteri Attilánál -, a jeles kiskőrösi borásznál ismertem meg a fajtát, és az ebből készült kiváló rozé bort. Ez egy csemegeszőlő fajta , szerencsére rezisztens és viszonylag igénytelen a talaj és a vízellátás szempontjából. Nagyon szeretem fogyasztani is, korán érő, augusztus közepén már szüretelhető, kiváló rozé és siller is készíthető belőle.
- Mennyi mustja jött most össze? Mennyi borra számít belőle, és hogy hasznosítja?
- A fehér szőlőből kb. 60-80 liter must forrt ki, de azt a badacsonyi olasszal bővítjük ki, a barátom fia dolgozik vele. A kékfrankosból több mint 300 liter készül, a cabernet sauvignonból pedig 200. Értékesítésre biztosan nem szánom. Próbáljuk úgy alakítani, hogy a saját családi illetve a baráti kör tudjon belőle fogyasztani.
- Azért is merült fel bennem az értékesítés lehetősége, mert a széppé tett pincén megakadhat az itt elhaladók szeme, és felmerülhet bennük, hogy itt szívesen kóstolnának, vásárolnának. Sokan jönnek ide a Kilátóhoz, aminek hátsó, forgalmas lejáratánál útba esik jövet-menet ez a pince. Ehhez jó helyen van.
-Nap mint nap érdeklődnek is, de jelenleg nincs eladni való borom. Ha lesz, akkor sem akarok ebből élni nyilván, de a kiskereskedelmi lehetőség felmerülhet. A telek adottságai alkalmasak lesznek arra, hogy esetleg be tudjak kapcsolódni ezekbe a hétvégekbe, vagy egyéb borrendezvényekbe. Meg fogom keresni az illetékeseket a tapasztalatokért ez ügyben. Úgy alakítottam ki a pince körüli parkolót is, hogy esetleg az idelátogatók kényelmesen elférhessenek.
- De a pincéje belső berendezése is nagyon igényes és hangulatos.
- Egyszerűnek képzeltem el ezt, ahol jól érzi magát az ember. Kényelmesen, de a mai kor követelményéhez szükséges (pl. világítási, fűtési vagy konyhai) technika lehetőségével. A berendezési tárgyak egy részét pl. régiségpiacon vásároltam , úgy gondoltam, hogy ebben a felújított pincében szépen mutatnak majd. Pl. itt egy szőlőtőkéből kialakított lámpa., illetve a kerámia lámpák a régi stílusú falikarokkal ugyanúgy piacról kerültek ide. Az asztalok és padok szintén. Ezek egyszerűségükben szépek, mint az erdélyi kerámiák is. A falon elhelyezett színes fényképsor jól dokumentálja az átalakítás folyamatának fokozatait.
- Amit itt láttam, és hallottam Öntől, az engem arról győzött meg, hogy e sikereinek titka a rendkívül tudatos és előrelátó, alapos, gondos – mindenre kiterjedő – tervezése.
- Ezek ösztönösen alakultak ki. De szeretek egy kicsit előre gondolkodni, és megtervezni azokat a dolgokat, ami később esetleg hasznos lehet számunkra. Ilyen például a víz és áram, illetve járda kiépítése, vagy a vízelvezető rendszer, amik később segíthetik a folyamat továbbfejlődésének lehetőségeit.
- Ezért kerültek dréncsövek a kavicsos víznyelő árkokba, és vakondháló a leendő szép gyepért a föld alá; illetve a várhatóan növekvő áramfogyasztással is számoló vezeték, konnektor, biztosíték a falakba.
- A nagy lombkorona miatt az ültetendő diófa helyét is meg kell terveznem. És még a pince téglázásának kialakítását is. Örülök, hogy a vízellátás megoldott, mert kellő mennyiségű és jó minőségű víz áll rendelkezésre, a fúrt kútból, amit az elmúlt évben vásárolt szőlővel együtt vettem. A most szigetelt tetőtérben kialakított hálóhelyekhez pedig sikerült praktikus, lenyitható lépcső tervét megvalósítanom.
- Meg tudná fogalmazni, hogy ha teljesen befejeződik majd e felújítás, akkor attól már függetlenül, egy kicsit megpihenve, miért szeret majd kijárni ide?
- Napról napra, minden reggel kijövök megnézni a szőlő fejlődését. Megízleltem az idén azt, hogy milyen, ha az ember a kezdetektől eljut a végfolyamatig. Szinte mindennap látom így, hogy e csodálatos növényből mi lesz. Hogy tudja létrehozni – változatos időjárási körülmények között is – a végterméket, a szőlőfürtöt. Hihetetlen számomra, a természet csodája. Ilyen növénnyel még nem találkoztam, ami ennyire meg tudja újítani magát, és így ki tudja heverni az elszenvedett fájdalmakat (szárazság, betegség), és meghálálja azt a munkát, amit az ember belefektet.
- Mit szól a családja, ehhez az áldozatkészségéhez, hogy egyébként is nehéz és teljes embert igénylő szakmai munkája mellett ennyi időt és pénzt áldoz ennek a hobbijának is?
- A feleségem kezdetben áldását adta, később aggódott értem, hiszen a napi munka mellett még ezt is csinálom. Szeretném ezt úgy kialakítani, hogy minden munkafolyamat gördülékenyen menjen a jövőben, ha teljesen elkészül. A fiaim pedig saját választású pályájukon haladnak sikeresen előre. Az egyik a bankszektorban dolgozik, külföldön,, a kisebbik pedig, sebész orvos. Pillanatnyilag a saját munkájukkal vannak elfoglalva, bár a szüret alkalmából az elmúlt évben az egyikük kivette a részét.
- Mi a véleménye azokról a Strázsa jövőjéért aggódó hangokról, hogy a fiatalok csak bulizni járnak ki ide, dolgozni – a tradicionális szőlősgazdák gyerekein kívül – kevesen, így a szépülő pincék mellett elfogyhat a monori szőlő.
- Ehhez a munkához és hozzáálláshoz meg kell érni. Fiatalként nekünk se az volt az első, hogy menjünk ki a szőlőbe kapálni. Inkább megittuk a valaki által készített bort. Minket is kritizáltak az elődök, de a világ azért csak megy előre. A következő generáció megoldja azokat a problémákat, amik előttük tornyosulnak, csakúgy, ahogy mi is meg az elődök is megoldották a saját korukban eléjük tornyosuló feladatokat. Tehát bízzunk a fiatalságban! Mi is szerettük, ha bíztak bennünk.
- Ezek szerint pozitívan ítéli meg a Strázsa-hegy jövőjét. Azzal is, hogy a pince teljes újjáépítésébe belevágott, és mindazzal, amit mondott.
- Gondolom, a városvezetés tisztában van azzal a hatalmas potenciállal, amit e „hegy” jelenthet. Ezt a mostanában látható fejlesztések, például az útépítések mutatják. Véleményem szerint jó lehetőség a Város számára, ha kihasználja a Strázsa-hegy adta adottságokat, és a borturizmusba bekapcsolódva, összekötve kulturális eseményekkel, öregbíti a Város és a régió hírnevét!
És nagyon örülök annak, hogy egyre több olyan ember van, aki pénzt és energiát fektet abba, hogy ez a város illetve a Strázsa-hegy fejlődjön. Én ezt látom. És ezeket az embereket az Önkormányzatnak segítenie kell, maximálisan, mert önzetlenül, anyagi-fizikai áldozatot hoznak azért, hogy ez a város gazdagodjon.
Bolcsó Gusztáv
