Téli séta a napos pincefaluban
Téli séta
Nyárfák mezítelen sarkán
nyári ruhájuk levetve tarkán
avarként zizeg, roppan a friss hó alatt,
csupasz ágaikon semmi sem maradt.
Mint fiatal lányok táncos serege:
karcsú derékkal hajlanak a szélben,
himbálják, ringatják karjaikat,
vékony, törékeny gallyaikat.
Szűzies, szemérmetlen tánccal
hívják örök szerelmük, a Napot,
ölelje lágyan át őket,
ahogy az érett, termékeny nőket,
hogy tavasszal új lombot bontsanak,
s harsány zöldjükkel az égbe kacagjanak.
Nyárfák mezítelen sarkán
nyári ruhájuk levetve tarkán
avarként zizeg, roppan a friss hó alatt,
csupasz ágaikon semmi sem maradt.
Mint fiatal lányok táncos serege:
karcsú derékkal hajlanak a szélben,
himbálják, ringatják karjaikat,
vékony, törékeny gallyaikat.
Szűzies, szemérmetlen tánccal
hívják örök szerelmük, a Napot,
ölelje lágyan át őket,
ahogy az érett, termékeny nőket,
hogy tavasszal új lombot bontsanak,
s harsány zöldjükkel az égbe kacagjanak.
(Domonkos Anna verse)
