Arra, hogy mitől kézműves egy bor, nincs pontos definíció. Általában azokat a tételek értjük ezalatt, melyek kis, sokszor családi gazdaságokban születtek és kis mennyiségben készültek, a borkészítés során pedig a gazda gondosan odafigyel a szőlészeti és borászati folyamatokra. E fogalom mindenképpen az alkalmazott technológia más jellegére utal, mivel ezek a borok nem nagyüzemi, hanem kis mennyiségben készült tételek. Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel a bor minősége nagyban függ az évjárattól, a készítési technológiától, ezért mind a kézműves, mind a technológiai borok esetében vannak kimagaslóan jó és kevésbé emlékezetes évjáratok. Mi erre mindig azt mondjuk, hogy ezzel nincs is semmi baj, ez így van rendjén. Mi úgy gondoljuk, hogy a borászatban pont az a szép, hogy minden évjárat más, így mindig más alapanyagból van szerencsénk dolgozni és ettől izgalmas maga a borkészítés, hogy minden évben izgatottan várja az ember, hogy mi fog születni!
A naturális bor, mint borkészítési technológia az, amikor a borász hagyja a természetet érvényesülni és dolgozni. Ezt úgy kell érteni, hogy a borkészítés folyamán a borász nem használ semmilyen plusz anyagot az erjesztéshez (esetleg ként), spontán erjednek a borok. Így az adott pincére jellemző helyi, úgynevezett autochon élesztők végzik a fermentációt. Nem szeretnénk túlságosan belebonyolódni a kémiába, mert nem az a célunk, hogy magát az erjedést taglaljuk, hanem a kóstolás, viszont szeretnénk, hogy érthető legyen a technológiák közti különbség. Ezekre a borokra általánosságban jellemző, hogy később készülnek el, mint a technológiai társaik, mivel az erjedést követően sincsenek siettetve, felgyorsítva a folyamatok, hanem a természetre vannak bízva. Ez miért jó? Azért, mert a bor egy élő anyag. Lehet terelgetni, lehet irányítgatni, sőt, az odafigyelés mindennél fontosabb, viszont megerőszakolni nem szabad.
Érdekességképpen viszont mindenképpen elmondanánk, hogy spontán erjesztésre nem alkalmas minden pince, nagyobb az esetleges hibalehetőségek száma és így jellemzően csak kis tételben lehet bort készíteni, ezért különleges ez a technológia! Azonban ha adott egy jó mikroflórával rendelkező pince, akkor olyan borok születhetnek, melyek a változatos helyi élesztők miatt igazán komplex íz- és aromaanyagokkal rendelkeznek, arról nem is beszélve, hogy milyen szépen megjelennek az évjáratok közti különbségek! Mi úgy gondoljuk, hogy az így készült borok mindegyike egy egyedi, egyszeri és megismételhetetlen alkotás!
A technológiai borkészítés során az erjedés különböző fajélesztők, tápsók és vitaminok segítségével, úgymond irányítottan megy végbe. E technológiának az a célja és előnye, hogy a borász által kiválasztott fajélesztő végzi a fermentációt, mely aromaképző tulajdonsága végett azok az illat- és ízjegyek fognak elsődlegesen megjelenni a borban, melyeket az élesztő termel. Így kisebb a hibalehetőség az erjedés során, biztonságosabb maga folyamat, lehetőség van a nagy tételben való borkészítésre és könnyebben lehet kezelni a szélsőséges évjáratokat, viszont vigyázni kell, hogy ne váljanak egysíkúvá a borok az élesztő uniformizáló hatása miatt. Ezt úgy kell érteni, hogy egyes tételek esetében előfordulhat, −és itt főként a reduktív fehér- és rozéborokra kell gondolni− hogy a különböző évjáratok során rendkívül nagyfokú hasonlóságot mutatnak (eper, málna, tuttifrutti illat).
Azt mindenképpen kiemelnénk, hogy a két technológia közül egyikre sem szabad azt mondani, hogy az egyik jó vagy rossz, mert mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya egyaránt.