- Üdvözöljük Monoron. Szeretnénk bemutatni, mivel még nem sokan ismerhetik itt.
- Albertirsán élek és dolgozom. 41 éves, házas ember vagyok. Három évvel ezelőtt megvásároltunk lakóhelyünkön egy kis tanyát, mivel szőlőt, gyümölcsöst szerettünk volna. Feleségem, aki a közigazgatásban dolgozik, ezek gondozásában nemigen vehet részt, mégis ebben is, teljes mértékben, máig támogató, bátorító társam.
- Ön közgazdász végzettségű, sikeres vállalkozó, aki előzőleg teljesen mással foglalkozott.
- Neonreklámok, feliratok, világító betűdekorációk gyártásával foglalkozom, összetett – tervezői, üveghajlítói és telepítői feladatokat látok el, a cégvezetésen kívül Az EU területén is, ahogy ezt pl. a Chelsea logó elegáns neonreklámjának elkészítése is igazolhatja. Autodidakta módon kezdtem elsajátítani az üveghajlítást, a megrendelői igények szerinti sajátos, egyedi termékeink már teljesen különböznek a 90-es években elterjedt formáktól
- 6-7 éves koromból emlékszem,
hogy nagyapáméknak Isaszegen, a Gödöllői-dombságban, volt egy kis birtoka. Ők
nagyon szerették a gyümölcsöt, szőlőt. A faültetést, trágyázást mindig együtt
csináltuk, a két kis sor szőlő gondozásával. Iskolás és főiskolásként már más
dolgok domináltak nálam, de amik így kicsi korban be lettek plántálva az ember agyába,
meg a lelkébe, azok az idő távolában kezdtek újraéledni. Később, kb. 30 éves
koromban aztán fokozatosan ki is csíráztak. Tulajdonképpen az az a kor, 10-12
évvel ezelőtt, amikor elkezdtem gondolkodni, hogy egy ilyen szőlő milyen jó
dolog.
- És miért pont most, és miért pont így?
- Először a megélhetést kellett megteremteni, és a munkát, amivel foglalkoztam, csinálni kell.
Az albertirsai kis birtok megvételével kezdődött el valójában újra minden, mert akkor kezdtem átélni azt, amiről addig igazából csak álmodtam, hogy lehet saját gyümölcsös, saját szőlő. Megtetszett ez a dolog, a feleségemnek is, aki szintén vágyakozott rá, így került aztán megvételre ez a pince, ott Monoron, tavaly. Vásároltunk most másfél hektár szőlőterületet, amit szeretnénk majd újratelepíteni, mert eléggé öreg és elhanyagolt. Kb. 50-60%-os beállítottságú, így nem igazán gazdaságos, és hát nem is az a fajta, ami most a monori illetve kunsági térségbe való. Szívünkhöz is közelebb állót, amit majd tudunk kezelni, ami előnyben részesített fajta, és amit mi nevelgetünk a kezdetektől, a művelési módról nem is beszélve. Most itt tartunk, hogy szívvel-lélekkel csináljuk.
- Hogyan fedezte fel a Strázsát, hogy ide összpontosítsa szőlőszeretetét?
- Ez jó kérdés, és örülök is hogy megkérdezte. Kb. 3 éve mentünk fel először, a feleségemmel, a Strázsa-hegyre, a Monori Pincefaluba. Egy hétvégi, februári időben. Olvadozott a hó, csöpögtek a jégcsapok, Minden kihalt volt, de mégis valahogy megérintett minket. Megtetszett nekünk az a sok kis pince egymás mellett. Az a sok pici szőlőterület. Látszott, hogy művelve vannak (nyilván van egy-kettő, amelyik meg nincs). Nagyon elbűvölő volt azt látni, hogy ennyi embert mozgat ez a borászkodás itt. Akkor ez nagyon elvarázsolt, és azóta is többször. Amikor megláttuk az interneten ezt a pincét, akkor egészen felvillanyozódtunk. És ez meghatározó volt. A vágyaimban az szerepelt, hogy ennek egyszer talán mi is részesei lehetünk. És ezzel a pincével ez meg is fog valósulni.
- Hát ez a pince maga is egy legendás hely a Strázsa-hegy történetében.
(Annyit őrzött meg róla főleg az idősebbek emlékezete, hogy volt tulajdonosa – a szőlő és borgazdaságot, illetve likőrüzemet működtető – Németh Gábor, kuláklistára kerülvén a negyvenes évek végén, önként lemondott mindenéről, és az USA-ba távozott. A szőlő és a pince akkor a tsz tulajdona, nagy mulatozások színtere lett, majd felszerelései, berendezései elkallódtak. Magát a pincét is széthordták. Andezit köveit pl. Péteriben is felhasználták. Így sokáig árván, üresen, szinte romokban hevert. Közben dr. John D. Németh – Németh Gábor fia, aki két évtizedre szintén külföldre kényszerült – Amerika-szerte ismert borászati szaktekintély lett. A világhírű Napa-völgyben japán érdekeltségűvé váló hatalmas szőlőbirtokot fejlesztett ki. 1991 nyarán mert csak hazajönni újra Monorra, feleségével, a japán Michiko Suzuki Némethnével. Apja sírja mellett régi pincéjük maradványait is meglátogatta. Michiko pedig ott rábeszélte, hogy – újra Németh Jánosként - érdemes lenne ott egy komoly beruházásba fognia. Luxus kivitelű szállodát, reprezentatív borkóstolót, jól felszerelt konyhát terveztek, azt remélve, hogy kárpótlásul másfél hektár jó földet is kaphatnak majd hozzá. Borászati üzleti vállalkozásuk európai központjává szerették volna ezt a helyet fejleszteni, Monor dicsőségére.)
- Nem tudom, mikor jöttek véglegesen haza – folytatta a történeti visszatekintést Fecske András, de Németh János már 2000-ben elhunyt. Addigi pincéje, állítólag pár év alatt, visszanyerte régi formáját. Úgy tudjuk, hogy Némethék éltek is ott fenn néhány évet. Amikor aztán Michiko nagy uradalma, itt lenn – a csévharaszti út mellett – kialakult, akkor János már nem volt. Házat is építtetett Michiko azon az öt hektáros területen, ahol – tudomásunk szerint – azóta is él, időnként hazalátogatva Japánba.
-Előző pincetulajdonosaik újbóli (2000-ig tartó) ottani borászati tevékenységéről mit tud?
- Valószínűleg elindult valamiféle kereskedelmi tevékenység, mert mi, amikor a pincét átvettük, akkor rengeteg 3 hektós hordó volt ott lent. De legalább 15 éve nem volt bennük semmi. Amit ott én 6-7 hordóból kiszivattyúztam, azok ecetes-penészes levek voltak. Valami szőlő, must vagy bor bekerült abba a pincébe, de 2000-től aztán minden abbamaradhatott.
- A jelenleg egyelőre Lukácsyéktól vett szőlőt maga dolgozza fel. Milyen bort készít? És hogyan állnak az idén ezzel?
- A Lukácsyék az első pillanattól kezdve nagyon barátságosan és segítőkészen álltak hozzánk. Vásároltunk sauvignon blanc szőlőt, és abból készül egy kb. 15 hektós tételünk. Egy induló dolog ez nálunk, és szeretnénk az idei évben, a fehér mellett, egy-egy rozé és vörös borral is előrukkolni. Amíg saját jelenlegi telepítéseink nem teremnek, addig mindenképpen a helyi és országos területekről szeretnénk vásárolni. Olyanoktól, akikről tudjuk, hogy minőségi szőlőt termelnek. Kifejezetten arra összpontosítunk, hogy olyan szőlőt vegyünk, aminek tudjuk a származását.
- Mire a pincét megvásárolták, elődje eszközeit már széthordták. Sikerült azóta beruháznia e téren tervei megvalósításához?
- Igen, sajnos nem örökölhettem semmit e pincéből, a korhadt hordókon kívül. Ezeknek a megsemmisítése, illetőleg a felszámolása megtörtént az idén tavasszal és nyáron. Rendbe raktuk a pince előterét, a teljes világítását. Az előtér járólapos és csempeburkolatot kapott, légkondicionáló berendezéssel láttuk el a nagytermet .Teljesen új világításrendszert építettünk ki a pincében. Elég sokat ruháztunk be, fordítottunk rá. Teraszt csináltunk a pince elé, hogy a látogatók ott is tudják élvezni a borainkat. A nagyon napos déli fekvésű részre árnyékot biztosító szőlőlugast is tervezünk. Vásároltunk prést, hordókat, a feldolgozáshoz szükséges dolgokat. Lépésről lépésre haladunk, és reméljük, hogy a jövő biztosítja majd azt, ami még kell.
- Hordós vagy reduktív előállítási technikát választ a feldolgozáshoz?
- Igazából mind a kettőben gondolkodunk. A fehér és a rozé borunknál a reduktív technológiát alkalmazzuk, csak azért is, mert úgy gondoljuk, hogy a fiataloknak az igényei ezt kívánják. Vörösborainknál ellenben fahordós, tradicionális érlelés a cél.
- Mennyit és mit szeretnének telepíteni?
- Az az elképzelésünk, hogy ezen az 1,5 hektáron, amit vásároltunk, cabernet franc-ot telepítünk. Egyelőre ezekben a fajtákban gondolkodunk.
- A hallottak alapján végül is milyen mennyiségű termést terveznek?
Vendégváró pince kialakítására törekednek?
– Óriási tételeket nem lehet itt előállítani. Mindenképpen a minőségre koncentrálva, kis tételekben, kb. 3-4 fajtával szeretnénk foglalkozni, amit nagy pontossággal tudunk is kezelni.
Palackozni szeretnénk a borainkat elsősorban, és úgy is kívánnánk értékesíteni. Úgy gondoljuk, hogy az kell Magyarországnak, hogy a borfogyasztás visszatérjen a családokban a minőségi, kulturált napi fogyasztáshoz.
– Saját magán kívül milyen munkaerőre, munkamegosztásra számít e gazdaságában?
- Elsősorban a családra számítok jelenleg, e pozícióban, amiben most vagyunk. És – hála istennek! – édesapám és édesanyám is, húgom és a párja is, illetve feleségem is támogat.
Ez egy nagy dolog. Boldogok vagyunk, hogy segítenek. Most (beszélgetésünk hétvégéjén) a kékfrankost fogjuk feldolgozni, egy rozét szeretnénk belőle előállítani. Szülői segítséggel ez remélhetően gördülékenyen fog menni. Szüleim egyébként soha nem foglalkoztak szőlővel, de hogyha tudnak, lelkesen segítenek.
- Azt mondta, hogy számos más teendője – és a szőlő iránti lelkesedése – mellett szombatonként borászati tanulmányokat is folytat.
- A Soós István Borászati Szakközépiskolában, ami egy nagy múltú (120 éves), színvonalas borászképző intézmény. Nekem nagyon szimpatikus volt, hogy ott nagyon a gyakorlati képzésre helyezik a hangsúlyt. Igen intenzíven, hetenként járunk pincébe, napokat ki a szőlőbe. Igazából megtanítanak bennünket minden olyan dologra, a szőlőtermesztés és a borkészítés területén, ami nagyon jó alapot biztosít. Mivel családi szőlész-borász tapasztalat nem áll mögöttem, ezért is fontosnak tartom a szakmai tudásom megszerzését és növelését. Itt nagy tisztelettel kiemelem Földes Gyula kancellár urat és Orbán Gergő szakmai igazgató urat, akik a tudásuk legjavát adják át ott az utókornak.
- Munkahelyi elfoglaltsága mellett – Albertirsáról – milyen időközönként tud kijárni szőlőjébe, a Strázsára?
- Napi szinten. A beszélgetésünk előtti napon pl. reggeltől estig itt voltam, mert rengeteg dolgot javítottam és készítettem elő a hétvégi szüretre. Úgy gondoltam, hogy ha minden készen vár minket, meglepetések nélkül, akkor jól haladhatunk. Az kell, hogy a gépek, eszközök tisztán, rendben várjanak minket.
- Most nagyobb időjárási vagy betegségkár nem érte a monori szőlőket.
- Amit irsai szőlőmön, illetve itt mellettem láthatok (mivel saját monoriról még nem beszélhetek) az az, hogy az esős időszak azért nemigen tett jót. Nagyon megszívja magát a tőke, és azt a bogyók is megsínylik. Most gyorsan le kell szedni. Először a vörösek (kék szőlők) jönnek. Egyébként a minőség nagyon jó, reméljük, hogy ez a borokban is meg tud majd mutatkozni. Az egyik tételünkhöz valót most a Lukácsyéktól szedtük – saját kezűleg – a családdal és a barátokkal.
- Kapcsolatokat egyébként tudtak már teremteni más itteni borászokkal is?
- Igazából most mi még az ismerkedés fázisában vagyunk. Ez az egy év, ami eddig eltelt, még a pince rendbe tételével telt el elsősorban. Szeretnénk majd egy olyan megnyitót szervezni, ahol össze tudnánk ismerkedni a helyiekkel. A Lukácsyékhoz igazán csak besétáltunk, és nagyon kedvesen fogadtak. Nagyon jó dolog ugyanakkor, ha mindig egy pince így nyitva van.
- A borrendezvényeket ismerik már itt?
- Igazából tudunk róluk, de a járványhelyzet miatt most ugye nagy részük nem valósult meg. Pedig nagyon jó lett volna, mert az ember vágyik arra, hogy megismertesse önmagát másokkal is. De naprakészen igyekszünk majd tájékozódni ezekről a jövőben is, ha lesznek. Tervezzük majd kitáblázni is a pincénket, mivel a központi rendezvényektől balra, egy kicsit távolabb – a Kékfrankos soron – vagyunk; hogy könnyebben odataláljanak majd hozzánk is az érdeklődők.
- Van olyan szándékuk, hogy Monorra települnek, esetleg az új picéjükbe? Hiszen patinásan elegáns, tágas a piceépületük, aminek felső szintjén kiépített lakóterek is vannak.
- Ez is megfordult a fejünkben. Monorra mindenképpen szeretnénk átköltözni Albertirsáról, már csak azért is, hogy közelebb kerüljünk a pincénkhez. Arra is gondoltunk, mivel a pince fölötti rész egy nagyon nagy légteres lakás, kiadható lenne borturizmus céljára, házaspároknak, egy hosszú hétvégére. Kikapcsolódásra nagyon alkalmas lehetne, ahová gyerekeket is lehetne hozni. Nagycsaládosoknak, víkendendhelyszínnek szintén megfelelne De nem tudtuk még konkrétan eldönteni, kidolgozni ezeket az elképzeléseket. Az viszont biztos, hogy akik kocsival érkeznek borkóstolóra, azoknak jól jöhetne egy ilyen szálláslehetőség.
- Mik az eddigi itteni általános tapasztalatai?
- Úgy gondolom, hogy az itteni Pincefalu a világörökség része kellene hogy legyen. Az nagyon nagy dolog, hogy ez így kialakulhatott. Sajnos pusztulóban is van, nagyon sokan idősödnek. Vannak még, de nem sokan. Megtermelik azt a 2-3 hektós mennyiséget, amit ő és a családjuk elfogyaszt, de sajnos ők kihalnak.
- És milyennek látja itt a jövőt, a közép és fiatalabb generációk szerepét?
- A mai fiataloknak nem elsődleges célja, hogy pincét vegyenek a Strázsa-hegyen. Nekik más az irányvonal, és hát beköltöznek olyan emberek is, akik úgy gondolják, hogy itt olcsó ingatlanhoz jutottak. Azt kellene elérni, olyan margót meghúzni Monor városának, Önkormányzatának, hogy ezen a területen – ahol nincs csatorna és egyéb ellátottság – ez a Pincefalu jellegében egyben megmaradjon. Jókor és jól elhelyezett intézkedésekkel lehetne csak ebben előbbre jutni. Konkrétan az Orbán térre vezető út és a parkolási lehetőség rendezése is nagyon fontos lenne. Általában pedig azt kellene valahogy kitalálni, hogy a delikvens ne a semmit nem teremtő irányba induljon. Ezt gondolom, úgy lehetne népszerűsíteni, ha megfelelő példát mutatunk a fiataloknak.
- Tervezett vállalkozásában az ő megnyerésükre is lennének konkrét tervei?
- A fiatalokat célozzuk meg a borainkkal, mert ha 20-30 évesen megkedvelik a bort, akkor talán egyre több lesz majd, aki erre adja a fejét.
- Mindent egybevetve, és röviden összegezve, végül is elsősorban: miért vágta ilyen nagy fába a fejszéjét, itt a Strázsán?
- Mert három szerelmem van. A feleségem és a kutyáim mellett: a szőlő.
Bolcsó Gusztáv
