A Pesti-síkság és a Gödöllői dombság találkozásánál fekvő Monor és a Strázsa-hegy a gyakorlott borturistának leginkább pincefalváról ismert, amely Európában is egyedülálló módon nem kevesebb mint 960 pincét számlál. Ezek közül némelyikben családi borászat üzemel mind a mai napig, és bár többségük csak saját fogyasztásra készít bort, egy részük már nyitott a borturizmus felé: látogatható és eladásra is termel. E pincészetek egyike a Strázsahegyi Borház, cikkünkben rajtuk keresztül és a segítségükkel adunk bepillantást Monor szőlő-bor kultúrájába.
Hidegkuti Tibor borásszal a reggeli órákban találkozunk a pincefalu kapujának tekinthető Szent Orbán téren. Amint kiszáll az autóból, a megismerkedést követően a magával hozott palackozott borokkal kezdi a szakmai bemutatkozást. Van itt kékfrankos gyöngyöző rosé, amely Monor város bora lett, rizlingszilváni (mátrai alapanyagból), amely újbor-verseny ezüstérmes, gyöngyöző Irsai és a borászat ékszere, a Monorierdőről származó karát, többek között. De a boraikra még később visszatérünk…
Ahogy Tibor ecseteli, majdhogynem a Gellért-heggyel egy magasságban vagyunk, 200 méterrel a tengerszint felett, a Gödöllői dombság legszélső, dél-nyugati nyúlványain. Ez a táj valóban átmenet a Kunság sík területei felől a mátrai szőlőtermő dombok-hegyek felé, bár az egyszeri látogató a Strázsa-hegyet valószínűleg dombnak is csak jóindulatból nevezné. A tetején lévő kilátó mindezzel együtt tökéletes kezdése egy bortúrának.
„20-30 évvel ezelőtt nem a minőségi borkészítés ugrott be elsőre az embernek a Kunsági borvidékre gondolva. Az elmúlt 10-15 évben azonban olyan változások mentek végbe a régión belül, olyan elhivatott szakemberek nőtték ki magukat és húztak fel borászati üzemeket komoly technológiai háttérrel, ami azt eredményezte, hogy reduktív vonalon most a Kunság az egyik legerősebb az országban. Meg kell nézni egy újbor-versenyt, egy országos borversenyt, az első helyezettek, aranyérmesek nagy százalékban jönnek ki a Kunságról. Könnyű, reduktív, illatos minőségi borok vonalán igencsak az élvonalba tartozik a borvidék”
- kezdi a táj bemutatását. Az eredetileg élelmiszermérnök végzettségű Tibor ma borászként felel a Strázsahegyi Borház sikeréért, de nem itt kezdte a pályát. Egy kis dunakeszi borászatnál, majd a Balatonfüred-Csopaki borvidék egy nagyobb pincészeténél is szerzett tapasztalatokat. Már akkor megfogalmazódott benne, hogy egyszer saját bort szeretne:
„Az egyik fő motiváció a saját bor készítése volt, de másfelől azt is gondolom, hogy egy bizonyos üzemméret felett a szakma szépsége elhalványulhat. Amikor a multi vezére mondja meg, hogy mikorra készüljön el egy tétel, mikor kerüljön forgalomba, az óriási kereskedelmi nyomás. Épp a borászat az a világ, ahol a bor, mint élőlény folyamatos fejlődésen megy keresztül és nekünk szakembereknek kell eldönteni, mikor hozzuk forgalomba.”
Kevesen mondhatják el magukról, hogy nulláról indulva, családi háttér és tőkebefektetés nélkül tudtak bekerülni a bor világába, az ő esetében azonban így történt. Monorierdőre akkor került, amikor megnyert egy Fiatal Gazda pályázatot és lehetőséget kapott, hogy szőlőterületet béreljen, ráadásként olyan feltételekkel, hogy még a pincetechnológiát is használhatta. Így kerültek forgalomba az első Hidegkuti borok 2017-18-ban, akkor még H/T logós évjáratos tételekként. Ezt követően, két székesfehérvári szociológussal, Domokos Tamással és Mahler Balázzsal – akik az adminisztrációs, marketing és értékesítési feladatokat viszik – megalapították a Strázsahegyi Borházat........
Forrás: bor.hu