Pincetípusaink változásainak tükrében

Aranyi Botond terveiről beszélgetünk

 

Kezdetben volt a magán, családi pince, ahová a gazda gyakran és szívesen beinvitálta azt, akit az útja éppen arra vitt, egy pohárka kóstolóra, a saját borából. Aztán volt köztük, amelyiknek elterjedt a híre, hogy ott a kínálgatás közben a tulajdonos a maga verseivel és dalaival is szórakoztatja a betérőt (pl. az egykori Magócsi pincében), vagy olyan is (a néhai Kele pincében), ahol még oda járó országos hírű dalénekesekkel is lehetett találkozni. A járvány idején előfordult, hogy a szaporodó – de csak ügyeleti időpontokban látogatható – vendégváró pincék az arra sétálóknak kevésnek bizonyultak. Ma már kimondottan rendezvénypince is van a Strázsán (pl. a 100 Ft-os). A – Kele pincét megmentő és kibővítve újjá varázsló – KultPince pedig minden igényt kielégítő, széles körben elismert, profi színvonalú, hagyományt őrző, de modern rendezvény- és esküvői helyszínné vált.

Aranyi Botond

Az utóbbi időben – az erdészektől az újságírókig – cégek, egyesületek (rendszeres hivatalos- és szórakozó összejöveteleik helyszínéül) közösségi pincéket is létrehoztak. Ezek közül az egyik  – központi elhelyezkedése miatt is – legismertebbé lett, a Vállalkozók Monori Szervezetének ikonikussá váló pincéje. Alapító ötletgazdája akkori elnökük, az a legendás Mikla László volt, akinek szíve csücske lett az is, hogy felső-strázsai pincéjéhez még teniszpályát is építtessen. A Fekete Istvánné, Seres Marikától 2001-ben megvásárolt épületet már 2002-re sikerült – lent és fent is – teljesen rendbe hozniuk. A boltozat kitéglázását pl. Kerekes Ferencnek, Orlik Sándor irányításával. Szép panorámát nyújtó terasszal. Az egyéni vállalkozó tagok (sokáig 22-en) minden hónap első szerdáján találkoztak ott tapasztalatcserére, de emellett családias hangulatú, baráti összejövetelekre is, ahol valaki mindig főzött. Mikláné Klárika anyáskodóan hozta a süteményeket, és néha, dalversenyeik hatására, még a cigányzenészek is odataláltak. 

Élvezhették is volna mindezt még nagyon sokáig, ha korosodásuk, betegeskedésük és vezetőjük halála megakadályozható lett volna, valamint a pincéhez tartozó szőlő művelésének biztosítása nem ment volna egyre nehezebben. Az eladást viszont az épület és a szőlőrész közös bejárata nehezítette. Örültek, mikor az idén egy olyan rátermett fiatal – Aranyi Botond – vásárolta meg tőlük, egyben, akinek kellő családi tapasztalata van hozzá. Vendégváró pincévé szeretné alakítani. A VMSZ elnöke mindezt úgy kommentálta: „– Éljen tovább! Vigye a Strázsa jó hírét! Mi is betérünk majd oda, továbbra is.”


Aranyi pince, a volt VMSZ pince


Ősei a legrégebbi pincetulajdonosok lehettek a Strázsán, hiszen fennmaradt, hogy 1763-ban már egy fúrt pince volt elődje tulajdonában – kezdtük a beszélgetést Aranyi Botonddal.

- Tősgyökeres monori családunknak szerteágazó leszármazottai vannak, és szinte mindegyik rendelkezett pincével. Pl. a szépapámé 1865-ben, a Felső-Strázsán, Bekker-pince néven lett ismert. A másik, a Fazekas-pince – a dédanyai ágon – az 1910-es években készült. A mellékelt régi fotón is megörökített ükapai pince pedig az anyai nagyanyámnak az anyukájáé volt. Az Aranyi családban gyökerező ősi szőlőművelés kézzel fogható ereklyéje az 1828-ban készült patinás kacor kés.


Aranyi család a pincéje előtt

Kacor kés

 

- Ezek átalakításokkal továbbéltek, vagy lebontották őket?

- Mivel – a kor szokásának megfelelően – elég sok gyerek élt a családban, mindenki nyilván nem örökölhette ezeket. Meg volt, ahol csak lánygyerekek voltak. Ezért pl. a nagyapai pince elkerült egy oldalrokonsági ághoz, akik másoknak eladták, és azóta már át is alakult, sajnos. 

- A jelenlegi családi pincéjük is igényesen hagyományőrző, nádtetős és boltíves tornácú.

- Édesanyámnak és apámnak is mindig feltett szándéka volt a hagyományok őrzése, a paraszti kultúrának az ápolása. Akik ismernek minket, tudhatják, látható pl. a szüreti felvonuláson, vagy a gazdaköri szerepvállalásunkról. Jómagam foglalkozom vőfélykedéssel is. Sajnos, sok tájidegen pice is épült. Nehéz dolog azok megakadályozása. Sétáló turistáknak is nagyon tetszett a miénk. Kérték, és majd másfél óráig beszéltem nekik róla. Jó lenne, ha egyre szebb pincék lennének.


Aranyi Pince

 

- Az új pince megvásárlása előtt is már – igazi gazdálkodóként – nagyon elfoglalt volt.

- Édesapámmal, sógorommal és a két bátyámmal műveljük a szőlőt. De végül is benne van mindenki. Minden kudarc vagy előrelépés: közös. Emellett szabadföldi kertészkedéssel, szántóföldi gazdálkodással és állattartással is foglalkozom. A borhoz kapcsolódóan a Borrend Nagytanácsában bizottsági tag, a Borútban és a Gazdakörben tag vagyok. A Strázsa nagyrendezvényeiben (Borvidékek Hétvégéje, Jégvirágtól – Borvirágig) is részt veszek, ahogy a városi fröccsszombatokon vagy a Márton-napon, illetve borkóstolókon, borversenyeken.

Eljutnak boraink a Bormámor szaküzletbe, de a fővárosba is.

- A vendégváró szándék szempontjából különösen jó helyen van ez az új pincéje. Az Orbán térre érve úgy kiemelkedik a szemközti domboldalon – Czeglédi György pincéje mellett –, hogy szinte kikerülhetetlenül csalogat a látványa. Ez a központi elhelyezkedése volt elhatározásának az elsődleges célja? Hogy emiatt jó befektetés lehet?

- Természetesen igen! Ez az egyik tulajdonképpeni oka ennek a döntésnek. Most is van még a családon belül három pince, a Strázsa különböző részein, a téglagyári oldalon is. A családi tradíciók miatt nagyon szeretjük ezeket, ragaszkodunk hozzájuk, odatartoznak hozzánk. Nagyon szép helyeken, szőlőskertek körében fekszenek. De sajnos, mind a Strázsa peremterületein vannak. És az nem elhanyagolható szempont, hogy a vendégeknek, kilátózó turistáknak oda kisétálni, messzebb van. Ezért gondolkodtunk azon, hogy kellene még venni a Strázsa szívében egy másik pincét. És ez a mi szempontunkból, számunkra is jó lesz, mert ez olyan, ahol a palackozás, érlelés, erjesztés munkája is folyhat.

- Arra gondoltak már, hogy ennyi pincét (a kertészeti-, szántóföldi-, állattartói feladatokkal) hányan tudnak majd ellátni?  És a vendéglátáshoz is kevés lehet egy ember, ha nem csupán az ügyeleti rendszerben lennének nyitva. A munkaerő hogy oszlik majd meg a családban?

- Arra lenne szükségünk, hogy összpontosítani lehessen a munkafázisokat: az erjesztést, az érlelési folyamatokat, a kóstoltatást, a vendégvárást –; mindent. És úgy gondoltuk, hogy ez a pince alkalmas lehet erre, nyilvánvalóan jó fejlesztésekkel és különböző bővítésekkel. A pince aránylag nagy, nagyobbat nem is tervezek. A jelenlegi két ága már ki van téglázva, de még a harmadik is ki lesz a jövőben.  És akkor át kellene csoportosítani az erőinket, ahogy szükséges. De – hál’ istennek! – nagy a család.

- Az eddigi feldolgozási folyamatok pincénként külön-külön folytak?

- Eddig hordozni kellett a gépeket, amit ezek után így majd nem kell. Az összpontosítás lesz a lényeg. Azzal nem sokra mennénk, ha külön végeznénk a munkákat.

- Komolyabb átalakításokat is terveznek itt?

- Egyelőre a tervek azok születőben vannak. De legyen az meglepetés. Egyelőre minden a régiben marad. Kisebb-nagyobb renoválási munkák, illetve nagyon minimális átalakítások a jövőben kilátásban vannak. Az egyik részben esetleg korszerűsítés. Fűtéstechnikában pl., meg ilyesmiben. Azzal a munkánk is kényelmesebb lenne.

- Az sem lényegtelen, hogy mekkora szőlőterületük van most körülbelül, és e pince melletti most mit és mennyit ad hozzá?

- A családnak tíz hektár szőlője van. Vannak új, termő, és kiöregedett ültetvények is, átalakításra várva. Ez pedig hatszáz négyszögöl. A területhez sokat nyilván nem tesz hozzá, viszont a különlegességét az jelenti, hogy mivel kicsi a terület, szűkek a sorok, nem lehet gépesíteni, itt csak kézi művelés lehetséges. Hagyományosan, mind a permetezésben, mind a földmunkában. Többfajta szőlő van rajta egyébként (cabrnet sauvignon, kék oportó).

- A megtermelt szőlőt főleg eladásra vagy borkészítésre szánják?

- Van amit eladásra, és van amit családi feldolgozásra. Ez a kapacitástól is függ. Megpróbál a család minél többet feldolgozni. Az egy kihívás nekünk is, hogy a fajtaösszetételünkből milyen minőségű bort vagyunk képesek megalkotni. Izgatottan várjuk a szüretet, az egész évi hajtós munka után. ha nem is volt nagy fagykár, hideg azért az idei tavasz.

- Mikorra tervezik a teljes nyitást, a vendégváró készenlétet?

-A nyáron még nem fog sikerülni. A jó reménység szerint – ha nem szól közbe a járványhelyzet, és más probléma sem adódik –, akkor az év végére fogunk olyan állapotot elérni. Bízunk benne. De ha esetleg a járványhelyzet engedi, nyitott ajtókkal és hordókkal várunk minden kedves vendéget, természetesen a szabályok betartásával. De a nyári monori rendezvénytervek is még állandóan változnak.  borászok tudják, hogy a tervezett programok – a jogos egészségvédelem miatt – az utolsó pillanatban is lemondásra kerülhetnek, mert az emberi élet védelme a legfontosabb.

- Jelen pillanatban meg tudná fogalmazni, hogy új pincéjével mit szeretne elérni? Hogy mi lenne, az elsődleges célja?

- Jelszavunk a: Bor! Bor! Bor! Bor! Aki a mi borunkra kíváncsi, várjuk azokat a borfogyasztókat, különböző borkedvelő embereket, akik különböző helyszínekről, különböző rétegekből jönnek (legyen az akár szakmabeli, akár laikus, akár kereskedő. Akár céltalan borkedvelő ember, aki éppen arra sétál, és azt mondja, hogy innék egy jó monori bort, amiről már hallottam, akár családi pincészetből, amiről most hallok először. Az a cél, hogy igényesnek megfelelő környezetben tudnánk vendégül látni őket. Egy borkóstolóval, egy borvacsorával, egy borbemutatóval, más különböző programokkal, kisebb-nagyobb rendezvényekkel.

- Egy ilyen új vállalkozás, a pincefalu központjában, biztos figyelmet fog kelteni.

- Nyilvánvalóan a pincének megmaradna ez a rendezvénypince jellege, természetesen.

Mindenféle ilyen jellegű igényt megpróbálunk majd kielégíteni az érdeklődők számára. A bor, a gasztronómia és a kulturált szórakozás szempontjából szeretnénk a közönséget kiszolgálni.

- Terveznek-e valami specialitást, ami még nem volt vendégváró pincékben?

- Rengeteg ötletünk van, de egyelőre ahhoz kisebb-nagyobb változtatásokat kell a pincén végrehajtani, és akkor konkretizálódhatnak a gondolatok. Bízunk benne, hogy itt is kialakul az a családias specialitásunk, amivel magunk rendelkezünk. De a további ötletek maradjanak egyelőre meglepetések.

- Eddigi tapasztalatai alapján, mit tenne még hozzá vendéglátói hitvallásához?

- Azt már mondtam, hogy külön korosztályt vagy réteget nem célozunk meg, szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát nálunk. Igyekszünk nem különbséget tenni közöttük, hiszen minden vendégnek megvan a joga a legkulturáltabb és a legnagyobb tiszteletet érdemlő, maximális kiszolgáláshoz. Ezt úgy is értem, hogy akár főorvos, akár kétkezi munkás. Illetve akár forinttal fizet, akár euróval. Akár autóval jár, akár biciklivel, akár gyalog. Én nagyon sok borkóstolón jártam, különböző külföldi helyeken, és itthon is, országszerte. Szomorúan tapasztaltam azt, hogy nem mindenütt ugyanazt a kiszolgálást kapja az ember. Akkor megfogadtam, hogy mi majd mindent megteszünk mindenkiért. Azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást.

                                                                                                                                           Bolcsó Gusztáv