Szükség van egyfajta ilyen kis elbúvó, személyes, családias környezetre

   - Honnan jött az ötlet, hogy a Strázsa-hegy hagyományos pincéi közé egy ilyen kis üdítő színfoltot

     varázsoljon?

- Sok éve dédelgetett álmom a Strázsa-hegyet egy kicsit jobban kihasználni, egy kicsit méltóbb környezetbe varázsolni. Úgy gondolom, olyan adottságokkal bír, ami itt a környéken is egyedülálló. És sokan nem is ismerik. Szükség van egyfajta ilyen kis elbúvó, személyes, családias környezetre. Én azt gondoltam, hátha tetszeni fog itt is az embereknek, hogy amikor sétát tesznek, vagy esetleg biciklivel kimennek a Strázsa-hegyre, akkor találjanak ott egy kis barátságos helyet, ahová beülhetnek egy jó kávét meginni, egy jó sört vagy egy finom bort, és amellett esetleg az unokáival az ember tud egy kicsit sütizni, és egy kicsit megpihenni; utána további túrát tenni. Nagyszerű alkalom, hogy megnyílt az új túravonal, Gyömrő és Monor között. Én nagyon pártolom. A másik meg a biciklivel való lehetőség, hogy az emberek járjanak többet biciklivel, hogy kicsit többet mozogjunk. Ennél a pincénél parkolni itt nem lehet, ezért eleve már úgy hirdettük meg, hogy az Orbán téren tegyék le az autójukat, akik esetleg kocsival érkeznek, és onnan kb. 6-700 méteres gyalogtúrával megközelíthető ez a hely. Ez is egyfajta megnyugvást, lecsendesedést ígér. Ugyanakkor, amikor már megjárták, akkor az Orbán tér is a nyugalom szigeteként várhatja vissza őket.

   - A belvárosi Páva miért kapta a „fürge”, a pincefalui pedig a „lusta” jelzőt?  

- A Fürge Páva az egy érdekes dolog, mert már két évvel ezelőtt mondtam a feleségemnek, hogy megvan a kávézóm neve. Nekem nyolc pávám van otthon. A pávák egyáltalán nem fürgék. Inkább lustulnak, nehézkesen elvannak, rikoltoznak. Figyelik az idegeneket. Észlelik, ha átszalad a kertünkön egy macska, rögtön jelzik. De utána nem futnak. Épp ezért lett fürge páva, mert amikor kirakom nekik az ételeket, és ők nehézkesen lemásznak a háztetőről, addig a gyöngytyúkok már rég megették az egészet. A Lusta Páva viszont úgy született, hogy azt a Strázsa-hegyen egy lustuló helynek szánom. Egy olyan igazi elmerengő, igazi kikapcsolódó helynek. Csak három napra nyit ki egy héten. Az a tervünk, hogy: péntek, szombat és vasárnap; amikor az emberek – egy mozgalmas hét után – kicsit lenyugszanak, megpihennek. Erre lesz alkalmas ez a hely. Az eddigi előzmények azt mutatják, hogy szeretik az emberek a Lusta Pávát is.

   - A „Fürge” helyszíne is különleges terekre tagolódik. Az utcai „Pletyka-placc” pl. számomra az egykori városi promedánok és a falusi ház elé kiülők hangulatát ötvözi. Az udvari „Tikkadt fürj terasz” a mindenkori virágoskertet (csodálható és vásárolható csokrok lehetőségével), időnként a gyerekek által nagyon kedvelt állatokkal (pl. teknősökkel, nyulakkal) is. A „Lustá”-ban a mindenkori pince helyiségét korszerű fények világítják meg, a pálmás-virágos tetőteraszról pedig a völgyben lévő város nem akármilyen látképében gyönyörködhetünk. Mindezek eredeti környezetformáló sikereinek jó példái.                

- Hat fővárosi szállodában dolgozok, amiknek a berendezett tetőteraszain nagyon szeretnek fogyasztani a vendégek. Nagy dolog, hogy én sok esetben ilyen helyekre el tudok jutni, hogy pl. a Bazilika kupolájával egy vonalban díszítek. Azok olyan adottságok, amik itt a kisvárosban ugyanúgy megvannak, csak más jelleggel. És azt gondoltam, hogy nem kell Pestre menni a vendégnek, a monori skybar teraszról lévő látvány (ahonnan a csillagokat is meg lehet figyelni) itt is elvarázsolhatja őket, kizökkentve a mindennapi élet monotonitásából. A terasz nagyon fontos szerintem, mert az kapcsolat a természet és az épített környezet között.

   - Minek az elérését tartja most a legfontosabbnak?               

- A mostani helyzetben, hogy egyre inkább több szomorúság, nyomorúság van, mindenütt elmondom, hogy miért is csinálom én ezt; hiszen nem is ez a szakmám. Azt gondolom, hogy legjobban olyan teret szeretek adni az embereknek, ahol jól érzik magukat. És adni szépséget, amivel vigasztalódhatnak és feltöltődhetnek. Ez nagyon-nagyon fontos az életemben. A vendéglátás így egyszerűen a családomból és önmagamból jön, hogy szeretem vendégül látni az otthonomban is a barátokat, és valahogy kiszolgálni, és utána látni az elégedett arcokat; ez szerintem fantasztikus érzés.

   -Ez sokunknál így van, de Önnél másnak is kellett lenni, hogy ilyen vállalkozásaiba belekezdjen.      

- A Bibliában is benne van, hogy ha egy asztal köré egy család, egy baráti közösség, vagy ha akár csak két idegen is leül beszélgetni; az étel és az asztal fogalma mindig összehozza az embereket. Tehát hogy a különböző terek mind lehetőséget nyújtanak mások felé. És nem szeretem azokat a vendéglátóhelyeket, ahol bekorlátozzák, hogy én csak egyfajta helyen ülhetek, csak egyfajta térben helyezkedhetek el. És ez itt jól megfigyelhető, a Fürge- és a Lusta Pávában is, hogy különböző székek és asztalok vannak. Mindenki kiválaszthatja magának a legmegfelelőbbet. Az nagyon érdekes számomra, hogy választ, aki még nem volt nálunk. Vannak központi helyek, de a téli kertben több kuckós rész is van, ahol pl. kanapéra heveredhetnek le. Helyszínt adunk több megbeszélésnek, tárgyalásnak is. Több esetben csapatépítő programok is voltak nálunk.

   - Mint ahogy esküvő is volt már a Fürge Pávában. Egyébként, aki merőben új dologba vágja a fejszéjét, annak gyakran méltatlan kritikákkal is meg kell küzdenie. Pl. hallottam, hogy volt, aki azt a kérdést tette fel (meglehetősen durva megfogalmazásban), hogyan kerülhet egy templom mellé, sőt annak bérleményébe egy „kocsmaszerű” szórakozóhely?...

- Erre csattanós választ adott Urr Zsolt plébános atya, aki a Fürge Páva felszentelésével örömét fejezte ki az új, intelligens társasági helyszín avatásakor. Nekem mindig az a célom, hogy jót találjak ki. De van egy irány, amit szeretnék tartani. Azt gondolom, hogy egy templom a régmúlt időkben is egy közösséget hozott létre, és a templom mellett mindig voltak ilyen vendéglátóhelyek, amik a templomból kijövőknek még alkalmat adtak esetleg a szentmisén hallottaknak a további kibeszélésére, háttérbeszélgetésre. Ha megnézzük a nyugat-európai nagy városokat, minden téren, ahol templomot találunk, egy cukrászda biztos hogy van, egy ötven méteres körzetben. Én Németországban dolgoztam is, és tanultam is, és ott ez teljesen bevett szokás. Az, hogy egy „kocsma” lennénk, azt teljesen elítélem. Egyfajta viselkedési módot már feltételez a külső csíny. Hál’ istennek az egyéves működésünk alatt soha nem kellett senkire rászólni, rendre utasítani. Tehát attól, hogy alkohol is található a listán, amiből a vendégeink választhatnak, soha nem fajult a helyzet addig, hogy esetleg méltatlan körülmények között érezhesse magát valaki.

   - Az ember sokszor nem is tudja megérteni, hogy marad mindenre ideje, amikor felsorolni is hosszú, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal mellett a fővárosban még hány hely a megrendelője, hány Társaság tagja.

- Csak szállodában hat helyen díszítek rendszeresen, de egyik helyet sem tudom elhagyni, ahol dolgozom, mert szeretem. Ez a titka, hogy ha az ember szeretetből és szeretettel készít dolgokat, azzal veszi magát körül, és azok a helyszínek kedvesek számára, akkor a munka – ha sokszor fejtörést is okoz a dolgok megoldása, megtalálása –: öröm. Így sokkal vidámabban telnek a napjaim. Én egyszerűen imádom ezt csinálni. És az, hogy hány Társaságnak vagyok a tagja, az is mindig újdonságot jelent. Pl. az Orchidea Társaságban – ahol művészeti vezető vagyok – már több éve. Jó minden évben két kiállításon megméretni önmagunkat. Törekszünk arra, hogy mindig valami újat is mutathassunk.

Huszonkét éve készítem az orchidea-összeállításokat. Ez alatt 43 kiállítást csináltam, és kifogyhatatlan belőlük a dekorációk tárháza. Hogy az újjal megfűszerezve oda tudjunk csábítani egy húszezres közönséget, az egy nagy csoda. És ezért szeretem ezt.

   - Számos országos, illetve nemzetközi versenytrófeát is elnyert.

- Két évvel ezelőtt, egy európai versenyen, második helyezést értem el, 22 versenyző közül, amire nagyon büszke vagyok. Három éve (még a pandémia előtt), a magyar standdal, közönségszavazatot hoztunk el egy drezdai orchidea kiállításról, a hivatalos helyezetteket is megelőzve, úgy hogy a zsűri többsége is német volt.

   - Magas rangú vendégek érkezésekor, ittlétekor és távozásakor Ön szokta készíteni a legkülönbözőbb csokrokat, virágdíszítéseket. A legutóbbi közelmúltból is lehetne erre különleges példákat mondani.

- Ami most nagyon előttem van az, amikor Üzbegisztán elnöke járt nálunk. Minden egyes helyszínt, ahol megfordult, mi díszítettük. Pl. a Gundel Éttermet is, ahol ebédelt, de a lakosztályát, és még magángépét is, amit kimondottan nagyra értékelt. És ez nekem mindennél többet jelentett. Ahogy az is, amikor a pápának készíthettem különleges csokrokat. Megtisztelő számomra –természetesen –, hogy az előző köztársasági elnök után az új is, változatlanul, rám bízta palotája díszítésének irányítását.

- Én ezért dolgozom, hogy egy kicsit felhívjam a figyelmet, hogy apró dolgokkal mennyire meg tudjuk változtatni a körülöttünk lévő környezetet. Mindkét Pávában erre szeretném felhívni a figyelmet.

   - Ezek szerint nem csak a környezet alakítását, hanem védelmét ís fontosnak tartja.  

- Elképesztőnek tartom, hogy amíg arról beszélünk, hogy a gyermekeink, unokáink számára őrizzük meg a környezetünket – és mindenféle nagytakarításokat, meg környezettudatos életet hirdetnek egyesek –; addig nem lesz változás, amíg ilyen dolgokban nem tudunk megváltozni, és odafigyelni egymásra is, meg a környezetünkre is. Hogy ne szemetes, hanem rendezett legyen. Mindenki lelkének ez egy jó dolog. Annyit kesergünk, hogy milyen az élet. Én azt mondom, hogy hálás vagyok minden napért, amit megélünk a családommal. És tényleg szeretném ezt a két helyszínt úgy ápolni, gondozni, hogy az mások számára kedvelt legyen. Úgy kezelni, mint különleges helyeket; mert hiszek abban, hogy mindig valami újat és egyedit kell teremteni.

   - Közös nevezőnek tűnhet minden munkájában a virág és a környezet különös fontossága. De az emberi társas kapcsolatok ideális megteremtése, az arra való törekvés is. Ezt a Lusta Páva homlokzatán olvasható Hamvas Béla idézet is tükrözi: „Minden bor…társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.”

- Igen. Hamvas Bélát azért választottam, mert nagyszerűen átadja ennek a hangulatnak a lényegét, és ennek a helynek az identitástudatát. Tehát egy jó bor mellett egy jó beszélgetés mindennél többet ér, mert az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. Ezt (illetve ennek hiányát) megtapasztalhattuk a pandémia idején is.

   - Ehhez a tudatos hangulatteremtéshez (mindkét Pávában) hozzájárul a Kemenes Cukrászdával meglévő régi kapcsolata, ahonnan nagyon sokféle, minden igényt kielégítő sütemény érkezik vendégeinek.

- A Kemenes Cukrászda tulajdonosai igazából legelőször a saját kertjük megtervezéséhez találtak meg és kértek fel engem. Utána ez a kapcsolat már teljesen barátivá vált, ugyanis a család gyermekeinek esküvőjét én díszítettem, összes rendezvényeik díszeit én kötöttem. Többi – Budapesten és Biatorbágyon lévő – cukrászdájuk design munkáját is rám bízták. Ezeket azóta is közösen díszítjük. Ez az üzlettársi kapcsolat nagyon jó, és úgy gondolom, ez az életben nagy előny, és nagyon büszke vagyok rá, hogy velük együtt dolgozhatok. Jó érzés, hogy minden ötletemben támogatnak, segítenek. Így vannak olyan süteményeink – amikből legutóbb évfordulós vendégeink is kóstolhattak –, amik országos szinten csak nálunk kaphatók. Az emberek szeretik azt, ha valami különleges, pláne hogyha egyediséget tudunk úgy varázsolni, hogy egyfajta brand alakul így ki a Páva körül. Ezek a desszertek csak nálunk fogyaszthatók.

   - Milyen tapasztalatokat szerzett a Fürge Páva kapcsán, és mit tudott vagy tervez megújítani a Lusta Pávában?

- Ami fontos, hogy a Lusta Páva egy kisebb hely, és ott inkább kis borkóstolókat, egy-egy túrával egybekötött kiscsoportos, céges csapatépítő programokat szeretnénk megvalósítani, amellett, hogy hétvégenként bármikor várjuk a hegyre feljövő látogatókat. Ezenkívül már négy konkrét foglalásunk van kis családi karácsonyi illetve céges rendezvényekre, akik itt szeretnék együtt megünnepelni a karácsonyt. Nagyon nagyra értékelem ezt a megelőlegezett bizalmat, és köszönöm is a vendégeinknek, hogy már így foglaltak nálunk. Mindenféleképpen tehát ebből az egészből – amit eddig itt megéltünk – merítve, táplálkozva, azt szeretném, hogy szintén ilyen különleges eseményeknek legyenek színhelyei. Hiszen a Fürgében is több olyan beszélgetést megvalósíthattunk, ami egy könyvbemutatóval volt összekötve. Volt már olyan is, aki művészetének műfajait mutatta be nálunk. Volt adventi tridum, amiben három különleges és nagyra becsült hölgy mutatkozott be, és tartott előadást az életéről és megélt hitéről. Van, aki olvasni jár ide, e nyugodt helyre. Nagy örömömre volt itt még vers- és prózamondó versenyünk is, ahol az Ady Úti Iskola diákjai zsűri előtt mondhatták el verseiket, úgyhogy a Fürge Pávában kívül-belül ki volt hangosítva. A vendégek verseket hallgatva fogyaszthatták el süteményüket, kávéjukat. Hihetetlen jó érzés volt. A másik nagy élményünk – ami most volt, a hely születésnapja alkalmából –, hogy rendeztünk egy mese-maratont.

Elmondhatjuk azt a sikert, hogy hat órán keresztül (!) meséket olvastak fel gyerekek, felnőttek. És a gyerekek sem kenték össze a Könyvtárból kölcsönkért könyveket, és egy példány sem tűnt el közülük. És a már leszerepelt gyerekek sem hagyták itt a társaikat, végighallgatták őket. Mi ez, ha nem közösségformálás, és annak közvetítése.

   -Jól sejthetjük azt, hogy ars poeticájának az az alapja, amit – a névkártyáján, majd a Kruchió Designben – úgy fogalmazott meg, hogy: „Kijárat a rohanó világból”?

- Igen. Hiszem, hogy a rohanó világból muszáj kiszöknünk. Muszáj egy kicsit megálljt parancsolnunk, és nekem ezek az eszközeim. Úgy gondolom, hogy amit én alkotok, az egyfajta elgondolkodtatásra is biztat. Tehát nem egyszerűen csak virágokat szeretnék rendezni, hanem egy kicsit tudatosan többet.

Ahogy a szentatyának is bibliai növényekből terveztem a csokrokat. Fontos számomra a szimbolika, a jelentéstartalom is tükröződjön az alkotásokban, amit belekombinálok, azt közvetítse. Van, aki ezt vászonra teszi, én a térben fejezem ki. Abban is van egyfajta szépség, hogy az én kompozícióim  mulandó szépséget közvetítenek, mert abban felfedezhető az idő, a világ múlása is, ami párhuzamban hatással van egymásra. Ebben a hatásban szeretnék én egy picikét tenni, és remélem, hogy nem vagyok sok az embereknek, hanem inkább kiegészítem az életüket.

 

                                                                                                                                                Bolcsó Gusztáv