Amit némelyek máris tündöklésnek érzékelnek, mások viszont a „fontolva haladást” dicsérik, és ezt nem szeretnék nagyobb sebességre cserélni. Hégely Péter területfejlesztési és pályázati szakértőként került kapcsolatba a monori borászokkal. Nem csak velük, hiszen az országot járva több borvidékre is eljutott, és amit ott megfigyelt, hallott, tapasztalt, azt az itthoniaknak elmesélte. Egyszer csak azon kapták magukat, hogy elkezdtek együttműködni. Így kezdődhetett e a villányi borút ötletgazdájának bevonásával a monori Borút Egyesület története, de a Strázsa Borrend is profitált a találkozásaikból. Amikor beindultak a Leader pályázatok, még inkább érdemes volt összehajolni és megbeszélni, milyen pályázatok hozhatnak pénzt és fejlesztési lehetőségeket a Monori Pincefaluba. Ekkoriban már szóba került, hogy érdemes lenne országos rendezvény színhelyévé tenni a Strázsahegyet, ahová a huszonkét hazai borvidék is meghívást kapna. Amikor ideérünk a történetben, óhatatlanul szóba kerül, hogy éppenséggel vehettek volna más fordulatot is az események. Hiszen húsz évvel ezelőtt még a szomszédos pilisi szőlőskertek tája is hasonlított a monori Strázsahegy borospincés vidékére, pár hete pedig már olyan riport jelent meg az ottani zártkertek lakóiról, mint akik az ország legnagyobb lélekszámú gettóját lakják. Nem ők tehetnek erről, a mindenfelé tapasztalható városkörnyéki szlömösödés egy egészen másik, súlyos történet. Monoron azonban - az önkormányzatot tökéletes partnerként és segítőként maguk mellett tudva- azzal mentették meg, és indították el a pincehegy karrierjét, hogy útját állták az újabb beköltözőknek, felmérték a hegy teljes ingatlanállományát, annak alapján pedig elkészíthették a szabályozási tervet. Az önkormányzat és a borászok azóta is egy irányba tartanak. - Ha ugyanis a hegy lepusztul, magával rántja a várost is – állítja Hégely Péter. - A pincehegy sikere és hírneve nem önmagáért való. Az utóbbi években folyamatosan nőnek a monori ingatlanárak, a városnak jó a híre. Ez pedig nem független a pincefalutól, az ottani, színvonalas rendezvényektől sem. Hégely Péter szerint ma már bármelyik vendégét bátran le merné vinni bármelyik nyitott pincébe, a boros gazdák ugyanis egyre igényesebbek arra, milyen ital kerül ki a hordóikból. Tíz éve még egy pincének sem volt legális italmérési engedélye, ma már legalább hatnak van. A Borvidékek hétvégéje rendezvényei ugyancsak fényesen beváltják a hozzájuk fűzött reményeket – Hégely Péter legalábbis így tapasztalja. Az országot járva egyre több szakembertől hallja a Monori Pincefalu dicséretét: hogy ott milyen jól csinálják, mekkorát fejlődtek. A pincefalu jó híre ugyan évről-évre több vendéget vonz Monorra, mégsem lenne szerencsés arra törekedni, hogy „legyenek csak minél többen, építünk mi hirtelen még luxushotelt is a Strázsára!” A folyamatos fejlődéssel kell fokozatosan lépést tartaniuk a borosgazdáknak és a rendezvényszervezőknek is – vallja Hégely Péter. Mert a hegy ugyan magával húzza a várost a magasba – de éppenséggel a fordítottja is megtörténhet. Amit persze senki nem akarhat. A friss hír ellenben közös öröm: a Monori Pincefalu a napokban része lett a megyei értéktárban őrzött kivételes értékeknek.
Koblencz Zsuzsa
