Szőlő feketerothadás tünete levélen:
Svájcban 1988-tól jelent problémát egyes körzetekben. Németország északi szőlőtermő vidékein a 2002-es betelepedését követően, ma már az egyik legjelentősebb szőlőbetegségként tarják számon. Magyarországon is jelen lehetett már korábban, de hazai előfordulásáról először Mikulás és társai számoltak be 1999-ben. Európa más területeihez hasonlóan, a 2000-es évek elejétől nálunk is potenciális, nagy gazdasági veszéllyel fenyegető betegségként kell számon tartani. Az Egri borvidéken 2004-óta észleljük rendszeresen, de sokkoló mértékű, járványszerű fellépését 2010-ben tapasztaltuk.
Valamennyi termesztett szőlő, de a Vitis vinifera fajták különösen fogékonyak a feketerothadásra. Gazdanövénye még az Ampelopsis, Cissus, és a Parthenocissus. A szőlő minden fiatal zöld részét fertőzi (levél, levélnyél, hajtástengely, fürtkocsány, bogyók), de a legsúlyosabban a fürtöket károsítja. Meleg, csapadékos időjárási körülmények között a legveszélyesebb, mert akár 80-100 %-os termésveszteséget okozhat.
A fekete rothadás jellemző tünetei:
A leveleken leginkább perzselés tünethez hasonlítanak a szabálytalan alakú, elszórt, különálló, súlyosabb esetben a levél jelentős felületét fedő, egymásba érő, sötét határvonallal szegélyezett nekrotikus foltok (1. kép). A fertőzés után kb. 2 héttel fényes-fekete, gömb alakú termőtestek (piknídiumok) alakulnak ki a foltokban, közvetlenül a bőrszövet alatt, köralakban rendeződve (2. kép). A levélnyél, a hajtástengely és a fürtkocsány fertőződésekor szabálytalan alakú, hosszanti lefutású, sötétlila-fekete, szövetbe süppedő foltok alakulnak ki (3. kép). A termőtestek ezekben is kifejlődhetnek.