- Ön mikor és hogyan vált a lovassport szerelmesévé?
- Apukám – 16 éve –, daganatos betegségéből (hál’ istennek!) felgyógyulván, elment egy vásárba, és vett egy lovat. Azután másutt egy másikat is. És nekünk igazában innen indul a versenyzésünk. Még akkor nem laktam Monoron, Ladánybenéről jöttem. Én minden állatot nagyon szerettem. Gyerekként azt gondoltam, hogy kutyák, macskák lesznek majd mindig mellettem. De moFst igazán fordult a dolog, most lovak vannak. Talán ez így jobb is, még ha kutya most is van. Így indult tehát, 16 éve, és 10 éve vagyok itt, Monoron.
- Az Egyesület eddigi történetében mit tart jelentős fordulatpontnak?
- Idén nyertünk pályázatot először, 948 ezer Ft-ot. A versenyre kaptunk támogatást az Önkormányzattól is. Nagy dolgok ezek manapság, nem is gondoltuk, hogy valaha így sikerülhet.
- Úgy tudjuk, hogy Tóth László (a népszerű „Lada”, ahogy nagyon sokan ismerték) és Bágyi Csaba, illetve Tönköl Anita két aktív lószerető ember fejében született meg – 2010-ben – ez a gondolat; hogy szeretnék a környék lovasait összefogni, és ezt a kultúrát együttesen fejleszteni. Ők hét magánszeméllyel együtt kezdték ezt az egészet, akik Tóth László, Tóthné Fiel Marianna, Rédei Sándor, Muszkán István, Monori Gábor és Tönköl Anita azon év júniusában már meg is tudták rendezni az I. Monori Meghívásos Fogathajtó Versenyt.
- És így indultak neki a nagy útnak. Az első verseny fő védnöke Váczi Ernő a fogathajtók örökös kapitánya volt és mindmáig az is marad. Én nem ismertem annyira jól a Ladát, mint a többiek, de most biztos megveregetné a vállunkat, mert szerintem jól csináljuk.
- Halála után, 2017-től, az ő nevét viseli ez a verseny, és az a vándorserleg, amit az ön apja – Varga József – ajánlott fel, a legjobb időt elérő indulónak. Tiszteletére a Bacchus tér sarkánál emlékhely is létesült. Mindez azt jelzi, hogy nemcsak felesége – Fiel Marianna – nem felejti el, és folytatja, amit együtt kezdtek.
- Igen. Csak akkor maradunk méltóak az ő terveihez és a jó kezdéshez, ha jól is folytatjuk.
- Az idők során hogy fejlődött ez tovább?
- A szervezőbizpttság azóta már jól bevált forgatókönyvvel és sok tapasztalattal rendelkezik, és továbbra is szívvel-lélekkel, nem csüggedő lelkesedéssel vitte tovább e sokakat szórakoztató, és Monort népszerűsítő, jó hangulatú, szép rendezvényt.
- Mik azok, amik ebben az évek során tartósan megmaradtak, hagyományossá váltak?
- Igazából itt az akadályhajtás a lényeg, mindig azzal kezdünk, azt szeretnénk kiegészíteni.
- Nem is változtattak, újítottak közben a verseny egészén?
- Évekig programban volt a környező települések polgármestereinek szabadhajtása. De, sajnos, most nem fért bele az időbe, mert az egy jó óra. Tervezzük, hogy egyszer majd újra megindítjuk, felkérjük erre a környék polgármestereit, mert népszerű volt. Meg közbejött a pandémia is, amikor eltörölték a versenyt. A csatolt kísérő programok bővültek talán, és még változhatnak is. Egyébként maradtunk a jól bevált rendezési elveinknél.
- A járt utat a járatlanért el ne hagyd, mondja a népi bölcsesség. Az adódó nehézségekkel viszont az eddigiekben önöknek is meg kellett küzdeniük valahogy.
- Nehézség? Nem tudom, hogy volt-e nehézség, mert olyan jó kis csapatunk van. Mindenki kiveszi a munkánkból a részét. Teendő az mindig volt, de mindenki megoldotta. Volt, hogy én hibáztam. Annyi dolog volt a fejemben, és elfelejtettem valamit, ami később jutott az eszembe, és akkor kaptam. De egy óra múlva megvolt. Hangsúlyozom mindig, hogy olyan csapat, ami nem mögöttem, hanem mellettem áll. Olyanok vagyunk, mint egy család. Megszoktuk, hogy mindig készítünk is egymásnak valamit, amit szinte már várunk is. Mindenkinek van saját gondolata, de nem biztos, hogy az a jó. Viszont a végére, amikor kell a segítség, mindenki ott van. Én mindig azt nézem, hogy mindenki annyit tegyen hozzá, amennyit tud, és amiben tud. Aki viszont amit megígér, azt teljesítse. A takarítás ugyanannyit ér, mint pl. a pénz vagy az ajándéktárgy, vagy hogy ott van estig, a pakolásnál.
- Kiknek a segítségére lehetett és lehet számítani?
- Elsősorban férjem, Lovass Sándor buzdított, hogy vállaljam el a posztot, és teljes erővel mellettem lesz. Így is volt most is, a versenyrendezésnél, az elejétől a végéig. Az egyesületi tagokból mindenki, a hozzátartozók, a feleség, férj, gyerek is vállalkozik együttműködésre. Énnekem a családom, a szüleim, a testvéreim nagyon sokat segítenek. A gyerekeim (akiknek barátnői is jönnek) adják a reggelit, ebédet, délután 3-ig ott vannak, és még a takarításnál is ott maradnak. Ezért mondom, hogy igazán mindenki kiveszi a részét az itteni munkából.
- Szükség is lehet minderre, hiszen most is 42 (+1 versenyen kívül) induló versenyzését kellett előkészíteni, levezetni és értékelni, nyolc számban és két fordulóban.
- Fő profilunkban, a Can-C és a Can-D akadályhajtásban. 16 akadályig hajthatnak a „D” kategóriában (14 év fölött), 20-ig a „C”-ben. A kettesfogatban 16 évtől, pónival pedig 12-től indulhatnak. Igaz, hogy az idén nem volt négyesfogat, illetve egyes a D-ben, valamint pontszerző verseny sem.
- Viszont igen sok településről eljöttek most is
- A monoriakon kívül itt voltak pl. Vasad, Jászberény, Jászárokszállás, Tápiószentmárton, Tápiószőlős, Kunszentmiklós, Sárbogárd és az Első Magyar Pónifogathajtó versenyzői is, Bács-Kiskun megyéből.
- Ki tudna emelni néhány jellemző adatot az idei eredménylistából?
- Tudjuk, hogy volt már olyan a Strázsán,
hogy a Fogathajtó napján borrendezvény, illetve levendulaszüret is volt
egyszerre, és mind a három érintette a Pincefalut is. Érdemes lenne szót ejteni
a mostani egész napos rendezvényt színesítő, és több nézői réteg érdeklődését
is kielégítő, csatolt, kiegészítő programokról is.
- Most is volt a gyerekeknek pónilovaglás lehetősége és arcfestés is. Az Egyesületben van egy titkár – Törökné Kövesdi Zita –, aki különleges Károlyi lovas kocsijával, nagy sikerrel, ingyenesen vitte a közönségből jelentkezőket. Vállalta, és 10-15 óráig kocsikáztatta a lelkes kipróbálókat. Jó program volt a gyerekeknek az is, hogy lehetett simogatni a lovakat.
- A legutóbb mi jelentette a legkellemesebb élményt?
- Leginkább az, hogy ez most mindenben így sikerült, hogy minden frappánsan ment. Nagy meglepetés volt az eddigieknél is több felajánlás (ajándék- és nyereménytárgy). Az idő is kegyes, nagyon jó volt fél hatig, ami után (hatkor) elmosott minket az eső. Végül is, ha a csoportok időnként cserélődtek is, a nap folyamán összességében sokan kijöttek, és ott is maradtak.
- Hogyan tovább? Milyen változtatást terveznek esetleg, a továbbfejlődés érdekében?
- Ebben a sportágban sokat adnak a
kulturált megjelenésre is. Szép kocsival és szép ruhában jelent meg mindig Ön
is a kocsijukon, férje – Lovass Sándor – segédhajtójaként. Nemcsak a Magyar
Derbyn, de itt is adnak a magatartás- és öltözködéskultúrára, megtisztelve
ezzel a versenyt, a közönséget is.
- Valóban, a versenyeken ezt meg is követelik, a kocsik és a lovak rendben tartása mellett. A bíró (pl. a kánikulára való tekintettel) megadhatja mindenkinek az öltözködésben való lazítás lehetőségét. De ha nem adja meg, ebből is lehet hibapont.
- Versenyeikre neves versenybírókat is meg szoktak hívni.
- Ilyen, minden évben ide kijövő szaktekintélye pl. ennek a szakágnak, Váczi Ernő bácsi. Szinte a szíve csücske ez a Monor, ahol jól érzi magát, feleségével is. De Bárdos Gyuri bácsi, Nagy Sanyi és mások is. Az idén először idősebb Bozsik József is eljött. A versenyünk jó híre hozza őket ide. Monor Város Önkormányzata – minden évben támogatva munkánkat – tudja is, hogy ez jót tesz településünknek. 5-600 km-ről is jöttek most is – pl. a Vas megyei Lukácsházáról –, mondván, hogy „hallották, milyen jó verseny van itt.”
- Önök személyesen, saját fogatukkal, milyen versenyekre szoktak járni?
- Mi „A” kategóriás versenyekre járunk, de ha gyakorolunk, akkor elmegyünk „C” kategóriásokra is, nemcsak a környéken, mindenfele, bárhová, ahol versenyen kívül hajthatunk. Idéntől csak versenyen kívül. Mert mi „A” kategóriában versenyeztünk, de nekünk két éve meghalt az egyik lovunk. Ő volt a fő sztár. Most keressük még a megfelelő párját. Talán most sikerül majd. „A” kategóriában itt most csak mi vagyunk.
- Egyébként mik a tapasztalatai a monoriak most elért eredményeivel kapcsolatban?
- Ugyanazok a lovak ugyanazokkal a hajtókkal szinte mindig másként szerepelnek. Mert a lovak is érzékeny lények. A melegre, vízre, az időjárásra. És lelkük van, és megérzik a hajtó hangulatát is. Ezért is érdekes ez a sport, mert ugyanazokkal mégsem mindig ugyanaz. Mondtam sokszor a férjemnek – Lovass Sándornak – is, hogy ha egy lova nem jól teljesít, azért nem a ló, hanem ő a hibás. Ezért merülhetett fel az öttusában is, hogy a sorsolt ló és alkalmi hajtója közötti összhang ritkán lehet sikeres.
- Hogyan látja a magyar, illetve a monori lovas sport jövőjét?
- Mi ahhoz kis emberek vagyunk, hogy az egészet átláthassuk. Én mindig azt mondom, hogy a mi Egyesületünk addig jó, ameddig – mint most – jól megvagyunk. A többivel úgysem tudunk foglalkozni.
- Milyennek látja az utánpótlást, ebben a sok készséget fejlesztő sportban?
- 8 éves lányom már lovagol, és e nyáron lovas tábort választott. Érdeklődik a szakágunk iránt is. A lovas sport elismerést hoz, de pénzt csak visz.
- Mostanában a nagyvárosokban is divat lett a lovaglás.
- A fogathajtásban viszont kocsikról kell gondoskodni, esetleg kamionról is. A „B” kategóriában két ló kell. Aki már elmegy egy versenyre (ahol van akadálypálya és maratonhajtás), ott az két nap alatt zajlik le. Ehhez sok mindent be kell teremteni. Nem olcsó. Hiába van tehetség egy gyereknél, ha nincs támogatás. És sajnos, ez is hiba. Tizen- és huszonévesen hiába hajt, közben a tanulással és a munkával is kell foglalkoznia. Közben barátnő, esküvő, sok fontos esemény befolyásolja.
- A felgyorsult technikai, informatikai forradalom világában hogy áll ma ez a kérdés?
- Valahol a lószeretettől indul mindig mindenki. Vesz egy kis pónit, majd egy nagyobb lovat, és akkor majd kiderül.
- Van hitvallása arról, hogy miért pont a lovakat szerette meg?
- Azért, mert ők családtagok. És tényleg azok. Imádjuk őket. Etetjük, megpuszilgatom. Nagyon szeretnek a lovak, és én is őket.
- Miért javasolná a lószeretetet a fiataloknak?
- Erről talán a lovasok körében közkeletű megfogalmazásokkal tudnék leginkább válaszolni:
„ A lónak lelke van. Belsője jót tesz a lovas ember külsejének.”
„ A ló lovas nélkül is ló, de egy lovas ló nélkül csak egyszerű ember.”
„ A ló előnye tenger, a bölcsnek is ló való,
mert lóvá tesz az ember, és emberré tesz a ló.”
Bolcsó Gusztáv