- Hogyan, és miért merült fel a változtatás ötlete?
- Bakos Boglárka (a KultPince ügyvezetője): - A Monori Borút Egyesület által több évig szervezett januári Jégvirágtól Borvirágig rendezvény – véleményem szerint – a város által létrehozott, nyári Borvidékek Hétvégéje fesztivál mellett, egy jó, különleges boros program volt. Népszerűvé válása mellett viszont az Egyesület tartott a kezében mindent, a pincék önköltségi áron vettek részt benne, egyre kevesebb lendülettel, majd ez a program, a Covid idején meg is szűnt. Szabó Laci ötlete volt, hogy ezt a rendezvényt, hasonló tartalommal, de egészen más módon – alulról jövő önszerveződés útján – kellene újjáéleszteni.
- Szabó László (cégtulajdonos, a Százas Pince Rendezvényház tulajdonosa): - Amikor Szabó Gyuszikáék befejezték, megkerestem Kruchió Lacikát, Bakos Bogit, Mészáros Janit a Lukácsy Zolival közösen, meg a Petrovai Aniékat, és összeszerveződtünk. Nem csűrtük-csavartuk, nyissunk ki egyszerre, adott napon, adott időben, adott tematika alapján. Csak a forralt bor árát határoztuk meg közösen. És 2022.január első hétvégéjén tökéletesen működött. Nem kértünk belépőt, nem volt borra váltható zseton, pohárvásárlás, semmi kötelezettség. Aki csak barangolni akart (innen az új, „Barangolás” elnevezés), sétált, ha nem volt kedve, nem fogyasztott. A saját étel, ital saját bevétel, ami alig járt szervezési költséggel. Én személy szerint ezt a tematikát támogattam.
- Bakos Boglárka.: - Szerintem ez egy hiánypótló kezdeményezés volt, és nagy örömmel veszünk részt ebben a mindenkinek egyformán előnyös együttműködésben. Mindannyian érzékeltük, hogy ez egy jó tartalommal, jó időben (januárban, amikor nincs túl sok boros rendezvény az országban) megszervezett program lehet. Néhány pincével összefogva, néhány mindenkire érvényes szabályt lefektetve, mindenki a saját maga tevékenységéért vállalja a felelősséget. A forralt bor árát és az aktuális ételválasztékot (hogy mindenki mást kínáljon) összehangolva, közös marketinggel szerveztük meg, tavaly januárban. Már akkor is jó néhány, és azóta szépen gyarapodó pinceszámmal, és nagyon sikeresen. Ezért is született meg az az elhatározás, hogy ezt a Barangolásnak elnevezett formációt megpróbáljuk minden negyedévben megvalósítani; a Monori Pincefaluban, januári Forralt Boros, tavaszi Húsvéti, tojás-, és októberben tökételes, Tök-jó mottóval. Nyárra meg maradna a Borvidékek Hétvégéje.
- Csúzi Szabolcs (többgenerációs szőlész-borász család tagja): - Miután az előző formáció evolúciós görbéje fokozatosan lefelé tartott, látszott, hogy a szabadabb elképzelésre sokkal nagyobb igény van. Az is kiderült, hogy így több (akkor 10-12, ma már 19-20 pincét is elbír alkalmanként egy rendezvény, megtalált számítással. Ennek a Pincefalu, a vendégszeretet és a családias jó hangulat lehet a megkülönböztető „brand”-je, és megtartandó vonzerő, hogy itt a tulajdonosok, és nem alkalmazottak fogadják a vendégeket, akik nem akármilyen mottójú fesztiválra, hanem a Monori Pincefaluba, Monorra jönnek. Ezért tartani kell a színvonalat, hogy Monorról jó szájízzel menjenek el. A Kruchió Lacinak az ingyen kivivő retro buszjárat megszervezése volt a nagyon megszeretett, zseniális ötlete.
- Szabó László: - Én személy szerint a barangolásokon belül további közös programok és szervezések gondolatát nem támogattam, a busz-kérdést, a polgárőrséget, és az orvosi felügyeletet, és még sorolhatnám amúgy a jobbnál jobb ötleteket, és még nekem is lenne rengeteg. De pont azért, mert nem vagyunk szervezet sem egyesület, nem tudunk megfelelni együtt az elvárt követelményeknek, meg a felelősség vállalásában sem tudunk közösen helytállni, mert ezeknek a barangolásoknak nincs konkrét szervezője; de elfogadtam. És mivel nem vagyunk semmilyen szerveződés, csak szimplán jó szándékú, tettre kész pincetulajdonosok, így ezáltal szerintem se én, se más nem tud mások cselekedeteiért felelősséget vállalni, tehát mindenki csak magáért. Van egy Viber csoportunk, írunk egymásnak, és úgy indítjuk programjainkat. Így ez egy nyitott, működőképes összefogás. A várostól is az összefogás segítését várjuk, nem korlátozó előírásokat, ha segíteni szeretnének, hogy Monor érdekében működhessünk.
- Csúzi Szabolcs: - A polgárőrök hiánypótló munkáját honoráltuk az egyesületüknek. Igazolódott, hogy sokkal több energiánk van a sinergiában, mint az egymással való versengésben. Nem lehet és szabad összehasonlítani a Borvidékek Hétvégéjét (ahol már 12 ezer ember is volt, számtalan profi szervezővel), a 3-500 fős Barangolásokkal. Más igényeket kíván a két rendezvény, de feltétlenül egymást erősítik, egészséges módon, hosszú távon.
-Bakos Boglárka: - Azért abban, hogy a Barangolások működnek, oroszlánrésze van (a maga szerepét ebben bármennyire is szerénynek nevező) Kruchió Lacinak, aki felvállalta csapatával a szervezés és összefogás aprólékos munkáját.
- Fővárosi nívós munkahelyei, nemzetközi hírű hazai orchidea- és Drezdában Európa Kupát nyert kiállításai, a Fürge- és a Lusta Páva tulajdonosi fenntartása és Monor nagy közösségi rendezvényein vállalt designeri teendői mellett -: hogyan jut még energiája a Barangolásokra is? –kérdeztük Kruchió Lászlót, amikor egyeztetni tudtunk vele egy beszélgetést.
- Én hiszek az összefogásban, hiszek a közös munkában, és hiszek abban, hogy nem egymás ellenségei vagyunk, hanem egymásnak a barátai. Meggyőződésem, hogy érdemes sokat tenni az emberek lelki jólétéért, hogy ne csak éljünk, dolgozzunk, és hazamenjünk, hanem az életet élvezni is tudjuk. Meg tudjunk állni, megpihenni, és ezek az alkalmak kellenek. Nekünk van egy hatalmas nagy adottságunk itt, a Strázsa-hegyen. Ezt vétek nem kihasználni. Én itt nőttem fel, Monoron, és soha nem volt ennyire kiépítve, ennyire a Strázsa-hegyre odafigyelve. És meggyőződésem, hogy ezt erősíteni kell. A két éve elkezdődött Barangolások során nagyon sok olyan embert ismertem meg a Strázsán, akik nem is gondolták volna, hogy Budapest 30km-es közelségében egy olyan csodára lelnek, ahol egyrészt: ki tudnak kapcsolódni; másrészt: egyszerre több borospincét meg tudnak látogatni; harmadrészt pedig: annyira családbarát, és annyira szép környezetben tehetnek egy sétát, egy igazi „barangolást”.
- Már vannak a Strázsán rendezvényházak (pl. lakodalmak, nagyobb találkozók, családi események, fesztiválok időnkénti rendezésére).
-Egy kicsit több figyelmet szeretnénk a Strázsára fordítani, hogy folyamatosabban, nagyobb élet legyen ott, van benne potencia. Ennek megbeszélésére ültünk össze páran a Monor központjában lévő Fürge Páva bisztrómban. Aztán, amikor megnyitottam a hegyen a Lusta Pávát, azért tettem, hogy legyen olyan hely, ahová azok az emberek, akik meglátogatják a Strázsát, biztosabban számíthassanak egy bisztróra, egy kávézóra, egy jó borozóra, ami nyitva van. Hiszen évek során az volt, hogy ez hiányzott.
- Mitől járódhat be a Barangolás koncepció még jobban?
Most második éve már, hogy elkezdtünk egy olyan rendezvénysorozatot, amit szeretnénk évről évre megismételni, és hagyományt teremteni neki. A hagyományokban hiszek, mert hogyha valaminek hagyományát teremtjük, az automatikussá válik a közönség számára, és számíthatnak rá, minden évben, a megszokott időpontban. Tudni fogják, hogy január első hétvégéjén – kipihenve a karácsonyi ünnepségeket, családi látogatásokat – sokféle forralt bort kóstolhatnak (azonos áron), nagy ételválasztékkal. Húsvét szombatján – akár az iskolai szünet miatt a gyerekekkel is – ide kirándulhatnak, a húsvéti népszokások ébren tartása mellett tojásételeket is kóstolva. Októberben pedig a tökös ételek, sütemények gasztronómiáját próbálhatják ki, párhuzamba állítva a boros kultúrával. Aki nem szereti, vagy nem ihat bort, annak – természetesen - az nem kötelező, ezért is fontos a sokszínű, pincénként különböző ételkínálat is.
-A Barangolások mellett milyen kapcsolatra törekszenek az egyéb ottani városi rendezvényekkel?
-Ezek a Barangolások körülölelik az évet. Középen pedig marad – legnagyobbként – a város rendezésében, a Vigadó Kht által működtetett Borvidékek Hétvégéje, amiben szintén partnerek vagyunk. Ezen felül minden olyan rendezvénynél mi ott vagyunk, és számíthatnak ránk, a városvezetők, mint pl. a kiszebáb égetése, vagy a most megvalósuló futóverseny. Én ezt is nagyon fontosnak tartom, hogy az Önkormányzattal, a Vigadóval együttműködve még nagyobb sikert tudunk elérni. És itt most nem a pénz, a bevétel nagysága a meghatározó, hanem hogy mi abban az alapozásban vagyunk, hogy inkább csak befektessük az energiáinkat, mert ez a későbbiekben meg fog térülni. Én mindig hosszú távon gondolkodok, mert azt hiszem, automatikussá válhat, hogy ez egy olyan hely, legyen, ahol számíthatnak rá a kedves látogatók, hogy itt jól fogják érezni magukat. Nem az általános pincekínálattal megyünk, hanem valami mást, az állandó megújulás igényével valami újdonságot viszünk a kínálatba és a szervezésbe is.
-Milyen célkitűzéseik, terveik vannak, a továbbiakra nézve?
-Szeretnénk valódi értéket teremteni. Minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy minél többen csatlakozzanak hozzánk, mert úgy látom, hogy a példa ragadós, és minél több a sikerünk, egyre több, addig kevésbé ismert pince is csatlakozik, aminek nagyon örülünk, mert csak a jó hírünket viszik tovább. Szeretnénk, hogy mindenki ugyanolyan lendülettel és buzgósággal álljon az ügy mellé, mert ezt csak hittel lehet csinálni. Teljesen mindegy, hogy az embernek mi a végzettsége. Én sem vagyok vendéglátós, csak szeretem az embereket, a jó hangulatot és a jó érzést.
Bolcsó Gusztáv