Monori Turista

Át sem kell lépnem a városhatárt jelző táblát, hogy turistának érezzem magam. Ha nem tudom pontosan, hová készülök, ha nem a gyakran járt külterületi utak vittek volna a célomig, könnyedén elhittem volna, hogy nem is a Strázsahegyen, hanem valahol egészen máshol vagyok. Hiába a sok ismerős pince, a sok felebarát, a Borvidékek Hétvégéjén egy egészen különös, máskor alig látott arcát mutatta a város.

Borvidékek Hétvégéje Monor

De vajon, hogy lettem turista a saját városomban? Hát úgy, hogy mint az idelátogató turisták általában, én is csak kapkodtam a fejem.

A sok új információ, a bőség zavara. Nem is tudom mekkora máj kellett volna hozzá, hogy mindenütt csak egy-egy decit igyak a 34 vendégváró pincében kínált több száz borból. Valaki esetleg próbálta? Mint a kisgyerek, amikor a nagypapa elviszi a cukorkaboltba, hogy azt vegyen szülinapjára, amit csak akar. Közben pedig innen is, onnan is felcsendül az élő zene, egy jól hangzó bordal, egy letűnt kor slágere, esetleg annak modern feldolgozása. Nézném a programfüzetet, vajon mit látok, hallok éppen, de szól a család, menjünk tovább, mert ők is felfedeztek valami ígéreteset.


Borvidékek Hétvégéje Monor

Hát igen a család. Nem csak az enyém, hanem másoké is. Szinte az egész város kint van a hegyen, sokan egészen kis gyerekekkel, mások kamaszokkal, apa és anya átöleli egymást, idősebb párok egymás kezét fogva sétálnak. Ilyet máshol nem látni! Boros rendezvény, ahol szinte több a gyerek, mint a felnőtt? Látszik: ez itt és most nem elsősorban az alkoholról szól. Az csak mintegy mellékesen van benne a borban és jelen a rendezvényen. Sokkal inkább arról, amit a bor testesít meg. az ital, amely generációkat köt össze, amely valamennyi ital közül a legmélyebb kultúrával, a legnagyobb hagyománnyal rendelkezik. És amely a nyár első hétvégéjén valamennyi borvidéket összekötötte Monorral. Büszke lehet rá a rendezvény ötletgazdája, büszke a szervezők, akik évről évre sikerrel veszik az akadályokat, büszke a városvezetés, hogy jó célt támogatnak és valamennyi monori, hogy mindez itt történik. Mert bizony a borvidékek nem Tokajba, Badacsonyba, Villányba mennek bemutatkozni, hanem hozzánk!

Borvidékek Hétvégéje Monor

Beszélgetek egy neves monori borásszal. Aggasztja, hogy mostanában egyre kevésbé divatos bort inni. A fiatalok inkább kézműves söröket, koktélokat keresnek vagy egyszerűen csak öntik magukba a töményet. Rendben, egy-egy különleges sör tényleg jól esik a nyári melegben, egy-két szót is lehet váltani róla, no de egy gin-tonicnak milyen kultúrája van? Hát ez az, amiért a boron kívül semmilyen más ital köré nem lehetne ezt a rendezvényt felépíteni! Pálinkafesztiválon gyerekek? Nem! Egy könnyed beszélgetés a termőtalaj és az éghajlati adottságok sörárpára gyakorolt hatásáról? Vicces lenne! Vagy éppen diskurzus az ipari áfonyaaroma gyártásának részleteiről egy koktél kortyolgatása közben? Hát, erről inkább tudni sem akarunk!

Erre a kultúrára, erre hagyományőrzésre, erre családiasságra, erre a közösségi élményre helyezte rá a koronát a Borvidékek Hétvégéjén bemutatkozó Monori közösségi bor, amely hét helyi pincészet erőfeszítésének közös gyermeke. Közösségi bor biztosan készült már máskor, másutt is, de biztos nem egy gyakori, pláne könnyű műfaj. Már csak azért sem, mert legalább hét ember véleményét, ízlését kell közös nevezőre hozni a borról, borkészítésről. Biztos, hogy a közösségi borunk mögött is rengeteg konfliktus van, és még több áldozat, amellyel ezeket végül sikerült feloldani. Rengeteg történet. Talán ezért is ízlett annyira. Mert nem csak egy italt kortyoltam, hanem egy nagyszerű bort a családom, felebarátaim társaságában, miközben történeteket hallgattam róla és más boroktól, a háttérben zeneszóval, jókedvvel, közben arra gondolva, hogy most már csak egy baj történhet. ha ennek a napnak vége szakad.


Monori Közösségi Bor

Az élményektől – és talán egy kicsit a sok jó bortól – megrészegült turistaként azt láttam, a monori borkultúra addig-addig keresgélte a jó utat, míg végre csak sikerült megtalálnia. Most már csak emelt fővel, büszkén kellene járni rajta!

Forrás: Papp János Monori Strázsa