- Az itt látottak alapján sok minden foglalkoztathatta. Hogy jutott el jelenlegi szakmájáig?
- Nem egyből, de mindig egy biztos pont volt a család életében. Még akkor is, ha néha a 3. volt. Kezdetben volt takarító-, majd őrző-védő cégem, és – ’83-ig – minddel sokkal többet kerestem.
- A monori szikvízgyártás történetében családtagjainak is volt kötődése ehhez a szakmához?
- Ez a szakma a történelem egy része, és hungarikum. De az itteni iparosok történeténél többet tudok a családi érintettségről. Én a 3. generáció lennék itt. 1928. február 17-én (elmúlt 92 éve) a nagyapám a tímár szakmát váltotta fel ezzel. Korán (’46-ban) meghalt, és a nagymama folytatta az ipart, özvegyi jogon. Előbb-utóbb viszont nem bírta egyedül a terhelést, és akkor édesapám szállt be ebbe. Oly módon, hogy később egy másik szikvízüzemet is vitt, a Solti-félét, Monoron; miután bátyja feleségül vette Solti Sárát. Az akkor még jég- és bambigyárként is funkcionált, egészen ’69-ig.
- Milyen formában működött ez, és Ön mikortól vette át az irányítását?
- Volt itt betanított munkás, meg kisegítő családtag. Volt egy gebinrendszer, majd vissza lehetett vásárolni a saját üzemünket. Én ’88 januárjától (32 éve) vagyok papíron bejegyzett kisiparos. Az idő tájban – a virágkorban – nagyon sokan vágtak bele ebbe. Így nyilván nagy volt a verseny, kevesebb a profit. Utána meg harc volt, hogy emeljék az államilag meghatározott minimál árat. A közismert formájú üvegek Tokodon, Salgótarjánban, végül (’91-ig, utánrendeléssel ’95-ig) Orosházán készültek.
Éreztem, hogy a szikvíz egyszer még újra virágzását fogja élni, és most hatalmas megrendeléseim vannak. Direkt fröccsre specializálódott vendéglátóipari egységekben, a monori Strázsa-hegyen, mindenhol. És eljött a FröccsSzombatok és a fröccsteraszok ideje. Most már annak kell szégyellnie magát, ahol nincs szóda, ami az Élelmiszerkönyvben annak minősül. A csapvízból készíthető patronos szódától a szikvíznek különböző a kémhatása, a ph-értéke, minden. Ennek íztelennek kell lennie, vagy enyhén savanykásnak. És nem is tartalmazhat ásványokat, mert akkor már ásványvíz lenne. És csak ennek tökéletes a szaturációja (szénsavval telítése), aminek köszönhetően – Vörösmarty szavaival – „fölfelé megy a borban a gyöngy” (Jedlik Ányos – 1842-ben bemutatott – üvegből kifröccsentett első szódája óta).
- Milyen géppel tudja kielégíteni ezt a megnövekedett keresletét?
- 92(!) éves múlt a gépem, február 17-én. És kiválóan működik, ma is. Úgynevezett Korona 2-es gép. Annyiban különbözik a jóval előbb létezőnél, hogy van egy légtelenítő folyamata, és a belőle távozó felesleges felhajtóerő egy csövön (spórcsövön) át egy tartalék szénsavtartályba kerül vissza, amit újra fel lehet használni. Vető, Darvas és Fellner urak telepítették. Minden egyes alkatrészét.
- Úgy tudjuk, hogy a minőség szempontjából a kút mélysége is fontos. Hány méterről jön a vize?
- Megvan az eredeti, ’28-as számla. Egész pontosan: 92 méter 80 cm-ről. E telken több kút is van. De ez van használatban azóta, csak rásegítésekkel. Félig artézi. Sajnos, Monor egy medencében van. A Gyöngyöstől lejövő víznek itt már nincs lefolyása, ezért kell a kútnak – a műtrágya program és egyéb helyi mérgezések miatt is – mélynek lennie.
- Sokat költött a város az utóbbi időben víztisztításra, az ivóvíz minőségének a javítására.
- Az igaz, de nekem azzal van a bajom, hogy klórgázzal tisztítják. És hosszú távon ez nem egészséges.
Ha 40 m körüli kutat fúr valaki, az már olyan rétegeken megy át, hogy jó lehet. Az összes monori kút ásott, és nem mély kút (100 m-ig nem megy le), semmire sem jó, ha mellette van bomló, vegyszeres hordó is.
- Most, hogy újra népszerű lett a szikvíz, hova jut el az Öné, és milyen módon?
- Még a Parlamentben is ott van, de I. osztályú és osztályon felüli helyeken is. Az „átkos” rendszerben volt, amikor itt 6 szódás is létezett. Solti Sándor a Bajcsyn, Ács József a Kisfaludy-Bajcsy sarkon, de Alföldi Mihály, Karai, Bognár János és Rigó Józsi bácsi is. Kb. a rendszerváltozás óta maradtunk ketten, Ajtai Györggyel. Elődeim lovas kocsival, majd terepjáróval szállítottak a környékre, Péterire, Csévharasztra, Vasadra. Én jelenleg Monorra se járok ki, egészségügyi okból. Lehetőség lett volna (Üllő és Vecsés egy részére, meg Gombára), de nehéz becsületes embert találni. Én teljesen egyedül vagyok, nincs segítségem. Egyéni vállalkozó vagyok. Ezt vagy így kicsiben, érdemes csinálni, vagy nagyon nagyban. Van kolléga, aki egy tucat falut ellát.
- Így, ha nem szállít, hogy jut el a Somodi-szóda a vásárlókhoz? Idejönnek a megrendelők?
- Jó bornak is kell a cégér. Reklámokban, meg a sárga oldalakon is szerepelek. És a legnagyobb kincs: a direkt marketing. Tehát egy pozitív észrevétel után szájról szájra terjed. Érdemesnek tartják eljönni. A boros rendezvényeket itt 90%-ig én uralom. Tehát mindez nyilván az ismertségnek köszönhető. A minőségi garanciára törekszem. Próbálok kihozni belőle mindent. Maximalista vagyok. Ennek ki kell jönnie mindig. Minden nap minden percében. És így lehet fennmaradni.
- A vásárlók bizalma többet érhet minden kitüntetésnél, de elismerő oklevelek is vannak a falán.
- Van, több helyről is. A monori kisiparosoktól, és szakmai részről is. „Aranykoszorús Mester” vagyok.
A MOSZI (Magyar Országos Szakmai Ipartestület) mindenki által tisztelt örökös elnöke – Deák László – jó barátom volt. Ő sokat tett azért, hogy szakmánk elismerten visszakerüljön az Élemiszerkönyvbe.
- Valamelyik gyermekének át tudja majd adni vállalkozását és tapasztalatait?
- Nem. Sajnálom, de meg is kell értenem. Sokdiplomás fiam túl jól keres ehhez, a lányom szintén, miközben ő e munka fárasztó voltát is sűrűn láthatta rajtam. A szódásládák sem lettek könnyebbek.
- Pedig műanyag palackok vették már át a főszerepet.
- Abban is van több fajta. Silányabb, olcsóbb, puhulós, egészségtelen PET-es is. Amit én Hollandiából vásárolok, az kicsit drágább, de biztonságos. 17 éve töltöm, és egyetlenegy sem robbant fel.
- Ezek szerint nemzetközi kapcsolatai is vannak?
- Sok gyűjtővel is. Minden országban, de főleg Európában, vannak régiségkereskedők, vásározók, akikkel kölcsönösen juthatunk régi szódásüveghez; de lett argentín és amerikai is. Különlegesek a kétgömbös francia üvegeim, különböző fajtákban és űrmértékekben. Ezek a vendégeimnek is tetszenek.
- Ez az üvegkultusz messze túlmutat a szódásságon. Honnan eredeztethető?
- Onnan, hogy üvegtervezést tanultam, innen a szerelem az üveghez. A szakközépiskolában az üveggyári rajzolással-tervezéssel, a díszüveggel, ólomüveggel és az üvegcsiszolás technikájával is megismerkedhettünk, az öblös- és síküveg alapfogalmai után. Ki is próbálhattam mindezt. Megszűntek üveggyáraink – akiknek főtervezői (de csak ők) szabadon alkothattak – már az ajkai is csak nevében magyar. Középszerű nem akartam lenni. Nálam valami mindig prioritást élvezett, de megmaradt belőle valami, máig nem mondtam le teljesen a szép üveg imádatáról.
- Végül is – sok tapasztalata alapján – hogy látja a szikvízgyártás jövőjét?
- Bele kell szeretni ebbe. Szeretném, ha mindenki békében, szolidaritásban képviselné a világban ezt az iparágat, ezért drukkolok, hiszen mindenhol volt, illetve van. Franciaországban nagy gépen csinálták, szódabikarbónából; orvosilag gyomorégésre. Az angolok a mai napig isszák, whyskihez, az olaszok pedig a Camparihoz. Gazdag senki nem lesz belőle, de az áron alul adó maffiózók tönkreteszik a becsületesen, épphogy csak megélő kisiparost.
- Miért maradt évtizedekig ezen a pályán?
- Mert mindig szerettem és tudtam javítani a minőséget. Mert szeretem a mosolygós emberi kapcsolatokat. Mert rendkívül jólesik a barátok visszatérése. Mert jobban szeretek adni, mint kapni.
- Miért ajánlaná mindenkinek manapság is a szikvizet?
- Egészséges, mert semmiféle szennyeződés és adalékanyag nincs benne. Ne miattam, az egészségük érdekében fogyasszanak minél többet, mert a folyadékmegőrzésben is fontos szerepe van. És vásárolják nem eldobható anyagban, mert ebben van az ép gondolkodás. Ezt is magaménak vallom. Itt így nincs egyszerűen hulladék. Ez a régen jól bevált, és egyszersmind modern, az élet által újra kikényszerített gondolat. És az üveg az üveg marad.
Bolcsó Gusztáv
