Pufók kedvenc a Császár udvaráról: A fánk

Hosszú volt a fánk útja, amíg megszületése pillanatától eljutott a monori Falánk Fánkfalók Találkozójáig
Úgy tartja a fáma, hogy dolgozott a császári udvarban egy udvari pék, bizonyos Cäcilia Krapf nevű asszonyság, akinek a nevéhez kötődik a fánk megszületése. Egy nap ugyanis Cäcilia asszony a férje konyhai botladozásain olyannyira feldühödött, hogy mérgében egy maroknyi tésztát hajított az ura felé. Ám az célt tévesztett, és egy zsírral teli, sercegő serpenyőbe pottyant. H valóban így történt, ekképp indult világhódító útjára az édesség, amelynek Cäcilia Krapf lett névadója (Krapfen=fánk).

Szalagos fánk a Fánkfaló
A közkedvelt kelt tésztát mindazonáltal sokan vallják magukénak, mondván, hogy azt bizony az ő hazájukban találták ki, nem másutt. A rómaiak már kétezer évvel ezelőtt megemlítik, a franciák úgy tudják, Mária Antoinette kifinomult ízlésének köszönhetik, a berlinieknek és az olaszoknak ugyancsak saját legendájuk van a fánk megszületéséről. Minket, magyarokat sem izgat különösebben, hogy az osztrák udvari konyharend már a 15. században megemlíti, mi akkor is esküszünk rá, hogy a fánk a magyar konyha hagyománya.
Történetének legizgalmasabb része alighanem a Bécsi kongresszus idejére tehető. Ha tanulmányainkból halványan még rémlik: ez volt az az esemény, amelynek során az osztrák államkancellár, Metternich vezetésével, valamennyi európai állam részvételével – kivéve a Török Birodalmat - nemzetközi kongresszust tartottak Bécsben, amelynek céljául Európa napóleoni háborúk utáni helyzetének rendezését tűzték ki.
Igaz, közben Talleyrand ármánykodása révén kis híján kitört egy újabb európai háború, amelynek már a haditervét is elkészítették, de végül mégis sikerült egyezségre jutniuk a nagyhatalmaknak.
Hogy ehhez mennyi köze lehetett a fánknak, amelyből a kongresszus ideje alatt állítólag tízmillió darabot eladtak a bécsi pékek, azt persze nem tudhatjuk.
A fánk diadalútja ettől kezdve töretlen. Sőt, az év bizonyos részében – a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsang idején – egyenesen egyeduralkodóvá lépett elő.
Cifrázzák százféleképpen: van belőle kókuszos, nugátos, tojáslikőrös, rózsaszín mázzal és csokoládéval leöntött - a végtelenségig sorolható.
Az igazi, a klasszikus azonban a baracklekváros, amiben nincs lyuk, kézzel töltik és hajtogatják.
Az echte bécsi fánk receptjét a Bécsi fekete blogon találtuk – szíves felhasználásra továbbítjuk minden fánkrajongónak.

Négy fő részére: 1 kiló rétesliszt, 40 gramm élesztő, 3/8 liter tej, csipet só, 50 gramm kristálycukor, 2 evőkanál rum, 100 gramm vaj, 6 tojássárgája, töltéshez baracklekvár, hempergetéshez porcukor.
Mixerrel lágyulásig keverjük a vajat, majd fokozatosan hintsük kristálycukorral, míg tart az adag. Aztán egyesével pottyantsuk bele a tojássárgákat és dolgozzuk, kevergetve, simára. Majd vegyítsük össze az előzőleg csipet sóval és élesztővel kevert lisztet az előbbi összetevőkkel és gyúrjuk csillogóra egészen addig, míg a tészta szellőssé nem válik. Majd fedjük le konyhaterítővel és hagyjuk kelni szobahőmérsékleten. Forró olajban kb. 3 percig süssük a szaggatott formákat, és még melegen töltsük meg baracklekvárral. Mikor kissé kihűlt, szórjuk meg porcukorral, így lesz tetszetős.