A borkészítéshez használt szőlőfajták a világ legérzékenyebb növényei közé tartoznak, a termés minőségét annyiféle tényező befolyásolja, hogy a borászkodás szinte a mezőgazdaság, a művészet és a szerencsejáték határán mozog.
A leghíresebb borszőlők gyakran épp attól olyan különlegesek, hogy mostohának látszó körülmények között, a léthatáron egyensúlyozva maradnak fenn: a termésnek jót tesz, ha a gyenge minőségű talaj miatt a növénynek mélyre kell eresztenie a gyökerét, hogy nedvességet és tápanyagokat találjon, ahogyan az is, ha marginális klímájú területen nő, ahol éppen csak hogy meg tudnak érni a fürtök.
A klasszikus borfajták közül többek között a pinot noirt, a chardonnayt, és a rizlinget is ilyen határterület jellegű részeken érdemes termeszteni, ahol a körülmények összjátéka alacsony hozamok mellett a cukor, a savak és a tanninok ideális kombinációját eredményezi a gyümölcsben. Az összefüggés fordítva is működik, a túl gazdag talaj és túl meleg klíma unalmas, löttyedt ízű, karakterét vesztett bort eredményezhet.
A legrosszabb kimenetel
Hogy mennyire drasztikusan, az elsősorban attól függ, mennyit melegszik a világ a következő évtizedekben: a legsúlyosabb forgatókönyv a közelmúlthoz képest 2 fokos hőmérséklet-emelkedéssel számol 2050-re, ha ez bekövetkezik, akkor
A bortermelésre alkalmas területek nagysága 25-73 százalékkal csökken a fő borvidékeken,
vagyis a legismertebb regionális borok nagy részétől elbúcsúzhatunk. (Bár ha ez bekövetkezik, akkor az emberiségnek kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy elég bársonyosak-e a tanninok a borban. Vagy hogy van-e egyáltalán bor.)
